Az Európai Parlament tegnap (2009. január 15.) elfogadott jelentése szerint több tagállamban rosszul értelmezik a zaklatás, a szexuális zaklatás, a hátrányos megkülönböztetés fogalmát, és még mindig nem ismerik el a munkavállalók jogát ahhoz, hogy a szülési szabadság letelte után ugyanabba az állásba vagy azonos beosztásba térhessenek vissza.
A 2002/73/EK irányelv az első, amely uniós szinten meghatározza a közvetlen és a közvetett megkülönböztetés, a zaklatás, továbbá a terhesség vagy szülési szabadság miatti, tiltott hátrányos megkülönböztetés fogalmát. Az irányelv emellett előírja azt is, hogy a munkavállalónak joga van a szülési, apasági vagy örökbefogadási szabadság letelte után ugyanabba az állásba vagy azonos beosztásba visszatérni.
Az irányelv tagállami átültetését értékelő jelentést készítő képviselőnő szerint a tagállamok többsége pontatlanul ültette át az irányelvben szereplő fogalom-meghatározásokat, így a zaklatás, a szexuális zaklatás, a közvetlen, a közvetett és a hátrányos megkülönböztetés definícióját.
Ugyanígy, a többség nem értelmezte pontosan az irányelv hatályát, így például „nem vette bele az önálló vállalkozói tevékenységeket, illetve a munkavállalói vagy munkaadói szervezetekben való részvételt” – olvasható a jelentésben.
A szöveg szerint egyes tagállamok még mindig nem ismerték el a munkavállalók jogát ahhoz, hogy a szülési szabadság letelte után kifejezetten ugyanabba az állásba vagy legalább azonos beosztásba térhessenek vissza. Az EP szerint ellenőrizni kellene a munkahelyre való visszatérés lehetőségét az apasági vagy eltartott családtag ápolása miatt kivett szabadság után, és különösen a fogyatékkal élő gyermekek esetében kellene nagyobb rugalmasságot biztosítani a szülői szabadság terén.
A jelentés szerint tizenhat tagállamban az esélyegyenlőségi testületek nem rendelkeznek az irányelv által előírt összes jogkörrel, és a jogkörök tagállamonként meglehetősen eltérnek: egyes országokban a testületeknek például csak egyszerű bíróságon kívüli segítségnyújtási vagy közvetítési joguk van. Az EP kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák az áldozatok számára a jogi képviselet függetlenségét, azonnali rendelkezésére állását és a bírósági védelmet, továbbá tegyék lehetővé, hogy a civil szervezetek támogatást nyújthassanak a hátrányos megkülönböztetés áldozatai számára és akár peres félként is felléphessenek.
Az EP szerint fel kell mérni az uniós polgárok tájékozottságát az esélyegyenlőségi testületekről, tájékoztató kampányokat kell szervezni, és különösen a nőket kell megismertetni a hátrányos megkülönböztetés esetén őket megillető jogokról.
