Az Elsőfokú Bíróság hatályon kívül helyezi az OHIM-nak a “Bud” megjelölés többek között a sör tekintetében, közösségi végjegyként történő lajstromozására vonatkozó határozatait.
Az Elsőfokú Bíróság T‑225/06., T‑255/06., T‑257/06. és T‑309/06. sz. egyesített ügyekben hozott ítélete – Budějovický Budvar kontra OHIM:
Az OHIM számos hibát követett el azáltal, hogy elutasította a Budějovický Budvarnak az Anheuser‑Busch lajstromozás iránti kérelmeivel szembeni felszólalásait.
Az Anheuser‑Busch amerikai sörfőző 1996. és 2000. között kérte a Belső Piaci Harmonizációs Hivataltól (OHIM) a BUD szómegjelölés és a „bud” kifejezést tartalmazó ábrás védjegy számos áru és szolgáltatás, és különösen a sör tekintetében közösségi védjegyként történő lajstromozását.
A Budějovický Budvar cseh sörfőző felszólalt a közösségi védjegyek lajstromozása iránti kérelmekkel szemben, mégpedig valamennyi áru tekintetében. Felszólalásainak alátámasztása céljából a cseh társaság többek között a sör tekintetében a Lisszaboni Megállapodás [1] alapján korábban lajstromozott és Franciaországban eredetmegjelölésként oltalom alatt álló „bud” eredetmegjelölésre, valamint az Ausztria és az egykori Csehszlovák Szocialista Köztársaság között létrejött kétoldalú egyezmény [2] alapján oltalom alatt álló „bud” elnevezésre hivatkozott.
Az OHIM teljes egészében elutasította a Budějovický Budvar felszólalásait azzal az indokolással, hogy a BUD megjelölést nem lehet eredetmegjelölésnek tekinteni, hogy a cseh vállalat nem bizonyította a „bud” eredetmegjelölés kereskedelmi forgalomban történő tényleges használatát, és hogy ezen eredetmegjelölés nem biztosítja a Budějovický Budvarnak a „bud” kifejezés Ausztriában vagy Franciaországban védjegyként történő használatának a megtiltását. Különösen az OHIM azon a véleményen volt, hogy az európai fogyasztók a „bud” kifejezést nem érzékelhetik a Česke Budějovice – németül Budweis – cseh város nevének rövidítéseként.
A Budějovický Budvar az Elsőfokú Bíróság előtt kereseteket indított a felszólalásait elutasító határozatok ellen.
Az Elsőfokú Bíróság mindenekelőtt megjegyzi, hogy az OHIM‑nak figyelembe kell vennie a tagállamokban oltalom alatt álló korábbi jogokat anélkül, hogy azok minősítését megkérdőjelezhetné. Következésképpen mivel a „bud” elnevezésnek Ausztriában és Franciaországban nyújtott oltalma érvényes ezen államok nemzeti joga alapján, az OHIM‑nak figyelembe kell vennie ezen oltalom hatályát.
Ezt követően az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy az OHIM tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy megkövetelte a Budějovický Budvartól, hogy bizonyítsa a „bud” elnevezések „tényleges” használatát, és mindezt minden egyes olyan területtel kapcsolatban, amelyeken fennáll ezen elnevezések oltalma. Az OHIM‑nak ugyanis csupán meg kellett volna vizsgálnia, hogy a szóban forgó megjelöléseket gazdasági előnyre törekvő kereskedelmi tevékenység keretében és nem magáncélból használták-e, függetlenül az e használat által érintett területtől.
Ezenkívül az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy a cseh társaság bizonyítani tudta, hogy a szóban forgó elnevezéseket a kereskedelmi forgalomban használják. Az OHIM azon állításaival kapcsolatban, miszerint a Budějovický Budvar védjegyként használta a BUD megjelölést, az Elsőfokú Bíróság megjegyzi, hogy semmi nem utal arra, hogy a „bud” kifejezés a szóban forgó termékeken feltüntetve inkább a termék kereskedelmi eredetére, mint annak földrajzi eredetére utalna.
Végül az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy az OHIM hibát követett el, mivel nem vette figyelembe az összes releváns ténybeli és jogi elemet annak meghatározása céljából, hogy az osztrák és francia jog biztosítja‑e a Budvarnak a későbbi védjegy használata megtiltásának a jogát.
Ezen okok összességére tekintettel az Elsőfokú Bíróság hatályon kívül helyezi az OHIM határozatait.
Az Elsőfokú Bíróság határozata ellen annak közlésétől számított két hónapon belül kizárólag jogkérdésekre vonatkozó fellebbezés nyújtható be az Európai Közösségek Bíróságához.
[1] Az eredetmegjelölések oltalmára és nemzetközi lajstromozására vonatkozó, 1958. október 31‑én elfogadott, 1967. július 14‑én Stockholmban felülvizsgált és 1979. szeptember 28‑án módosított Lisszaboni Megállapodás.
[2] Az eredetjelzők, az eredetmegjelölések és a mezőgazdasági és ipari termékek eredetének egyéb elnevezései oltalmára vonatkozó, Ausztria és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között 1976. június 11‑én aláírt és ezt követően a Cseh Köztársaság jogrendszerébe illesztett szerződés.
