Ezév december 11-től csak a valós sávszélességgel lehet Internet-szolgáltatást hirdetni. Ekkortól lép életbe az erre vonatkozó kormányrendelet. Az elmúlt évben a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) hat eljárásában vizsgálta a sávszélesség kommunikációját, és több esetben megállapításra került, hogy a különböző vállalkozások ezirányú tájékoztatása alkalmas volt a fogyasztók megtévesztésére. Ilyen ügyekben összesen 95 millió forint bírság kiszabására került sor.
Csaknem egy hete, december 11-én lépett hatályba az a kormányrendelet, amely arra kötelezi az Internet-szolgáltatókat, hogy hirdetéseikben, weboldalukon és az általános szerződési feltételekben is a garantált le- és feltöltési sebességeket tegyék közzé. Korábban az elméleti maximum sebességértékkel reklámozták szolgáltatásaikat vállalkozások. Ez azonban a GVH tapasztalatai szerint megtévesztette a fogyasztókat, akik a szolgáltatás ára és a sebesség alapján válogattak az egymással versengő ajánlatok közül.
A versenyhatósághoz számos panasz érkezett ebben az ügyben, amelyek alapján több versenyfelügyeleti eljárás is indult. Az első a Magyar Telekom Nyrt. (Magyar Telekom) ellen. A távközlési társaság internetes honlapján 2007 áprilisától arról tájékoztatta a fogyasztókat, hogy a T-DSL Profi Grátisz, a T-DSL 4000 és a T-DSL Profi Grátisz Partner díjcsomagokkal akár 4 Mbit/s, a T-DSL Profi Ritmus és a T-DSL 8000 díjcsomagokkal akár 8 Mbit/s maximális letöltési sebesség érhető el. Szórólapján a 2007. évben arról tájékoztatta a fogyasztókat, hogy a T-DSL Profi Grátisz díjcsomaggal 4 Mbit/s, a T-DSL Profi Ritmus díjcsomaggal 8 Mbit/s letöltési sebesség érhető el.
A GVH azonban megállapította, hogy a 2007. március 1-jei sávszélesség-bővítés után a 8Mbit/sec sávszélességű, valamint a 4 Mbit/sec sávszélességű csomagok tekintetében nem volt olyan fogyasztó, aki a hirdetett maximális sávszélesség-értéken tudta igénybe venni a szolgáltatást. A Magyar Telekom internetes honlapján közzétett, vizsgált tájékoztatásaiban a különböző T-DSL díjcsomagok esetében elérhető sávszélességről adott tájékoztatásokban alkalmazott “akár” és “maximális” kitételekkel kapcsolatban a GVH kiemelte: ezek tájékoztatásokban való alkalmazása önmagában nem jelent automatikus felmentést a vállalatok számára a jogsértés alól. Igaz, az “akár” és a “maximális” szavak általában véve nem szükségszerűen megvalósuló lehetőséget jelentenek, ám a reklámokban nem elméleti, hanem reális lehetőséget kell közzétenni. A fogyasztók megtévesztésére alkalmas tájékoztatásai miatt a Magyar Telekom 75 millió forintos bírságot fizetett. Ebben az ügyben a GVH első fokon már pert is nyert a távközlési szolgáltató ellen. A Fővárosi Bíróság nem vitatta, hogy a Magyar Telekom megtévesztette a fogyasztókat, de a rá kirótt bírságot 10 százalékkal, 67,5 millió forintra csökkentette.
A Magyar Telekom csoport ellen a sávszélesség megtévesztő reklámozása miatt indult egy másik eljárás is. A GVH 2007 őszén eredetileg a T-Online Zrt.-vel szemben indított vizsgálatot a fogyasztók megtévesztésének gyanújával. Az eljárás megindítását követően azonban a T-Online hozzáférési üzletága beolvadt a Magyar Telekomba, így a versenyhatóság ezt a céget is bevonta az eljárásba. A GVH vizsgálata megállapította, hogy az eljárás alá vont tájékoztatásai információt tartalmaztak az adott termék lényeges tulajdonságáról, a maximálisan elérhető sávszélességről. A reklámok egyértelmű közlést tartalmaztak a letöltési sebességgel kapcsolatban, amelyek a fogyasztók felé konkrét ígéretként jelentkeztek. Ugyanakkor a Magyar Telekom maga is elismerte, hogy a leggyorsabb csomag esetében csak megközelíteni tudták a reklámozott sebességet. A szolgáltató által beküldött adatok alapján 2007-ben nem volt olyan fogyasztó, aki a 8 Mbit/sec sávszélességű csomag maximális értékét elérte volna. Mindezek miatt a GVH szerint a távközlési cég hirdetései alkalmasak voltak a fogyasztók megtévesztésére, így a Magyar Telekomnak 10 millió forint bírságot kellett fizetnie.
A GVH 2007 nyarán kezdte vizsgálni, hogy a UPC szélessávú Internet csomagjait 2006-ban és 2007-ben megtévesztő módon hirdette-e. Az eljárás során kiderült, hogy jó néhány reklám alkalmas volt a fogyasztók megtévesztésére. A UPC hirdetéseiben az szerepelt, hogy a chello extreme csomag letöltési sebessége 10 Mbit/sec, a chello professional csomagé pedig 20 Mbit/sec. A GVH rendelkezésére bocsátott mérési eredményekből azonban az derült ki, hogy 2007. március 1. után a letöltési sebesség egyszer sem érte el a reklámokban megjelölt sebességet. Mivel a versenytörvény értelmében az áru lényeges tulajdonságáról tilos megtévesztő tájékoztatást adni, a UPC magatartása a fogyasztók megtévesztésének minősült. Emiatt a társaság 10 millió forint bírságot fizetett. A GVH álláspontjának megismerését követően a UPC módosított a konfigurációban beállított sebességen, azt pl. a chello professional termék esetében 22 MB-ra állította be, így a fogyasztók számára elérhetővé vált a reklámozott 20 Mbit/sec sávszélesség.
A GVH vizsgálta az Invitel Távközlési Zrt. kommunikációs tevékenységét is. A társaság 2007 nyarán és ugyanezen év őszén ADSL csomagjait népszerűsítette. A hirdetések vizsgálatakor kiderült, hogy a kampány több hirdetése is megtévesztő volt. A GVH vizsgálat megállapította, hogy a „Komfort ADSL 8 M” elnevezésű szélessávú Internet csomaggal az ígért 8 Mbit/s letöltési sebesség nem érhető el, a tényleges adatátviteli sebesség ennél 15-20 százalékkal alacsonyabb. Bár az Invitel hirdetései alkalmasak voltak a fogyasztók megtévesztésére, a GVH a – a feltárt jogsértés kiterjedtsége, tovább az eljárás alá vont jogsértést elismerő nyilatkozata, együttműködése, a jövőbeni jogsértés kiküszöbölése érdekében tett lépéseire tekintettel – nem tartotta szükségesnek bírság kiszabását.
A GVH a fentiek miatt üdvözli a kormányrendeletet és bízik abban, hogy hatására a jövőben hasonló jogsértő hirdetések már nem fognak megjelenni.
Az ügyek hivatali nyilvántartási számai: Vj-127/2007, Vj-128/2007, Vj-134/2007, Vj-169/2007.
