A jelek szerint valamennyi ír kívánság teljesült Brüsszelben, ám Dublinnak arra még várnia kell, hogy mindezek milyen jogi garanciákkal szavatolhatóak.
Közös nyilatkozatban foglalt állást az Európai Tanács csütörtökön amellett, hogy a Lisszaboni Szerződés megkerülhetetlen alapja egy kibővített Unió hatékony működtetésének. Annak érdekében, hogy a – sikertelen ír népszavazással a jóváhagyásában megakasztott – szerződés 2009 végéig hatályba léphessen, az EU állam- és kormányfői számos témában kötelezettséget vállaltak, elébe menve a népszavazáson megfogalmazott ír aggodalmaknak. Más kérdés, hogy ők viszont attól tették függővé ígéretük betartását – mindenekelőtt azt, hogy a jövőben is valamennyi tagállam rendelkezhessen „saját” EU-biztossal -, hogy Írország is végül ratifikál.
Amit egyelőre az EU-csúcs csütörtöki ülése sem tudott megoldani, az annak tisztázása volt, hogy mindezt milyen formában tegyék jogilag kötelezővé. Ez utóbbi kidolgozására a következő hetekben kezdődik majd meg a munka. Brian Cowen ír miniszterelnök mindenesetre így is – ír vezetők részéről, hivatalos formában először – már a csúcs elején bejelentette: ha sikerül politikai egyetértésre jutni az ír igények kezeléséről, akkor Dublin mindent megtesz végső ratifikálása érdekében, (amibe, az adott ír alkotmányos feltételek mellett szükségszerűen beletartozik egy újabb népszavazás kiírása is). Miként az várható volt ugyanakkor, ez utóbbi lehetséges dátumáról egyelőre ír részről nem közöltek semmit.
Nicolas Sarkozy a csütörtöki ülést azon dilemma vázolásával kezdte, hogy jövő év végéig sort kellene keríteni a Lisszaboni Szerződés hatályba helyezésére, de úgy, hogy az ír nép valamennyi jogos aggodalmát megválaszolják, a szerződést már jóváhagyó tagországok pedig nem kényszerülnek újabb ratifikációra. A francia elnök az utóbbi nehézséget azzal látta áthidalhatónak, ha – miként az korábban már több más javaslatban elhangzott – a „jogi garanciákat” a majdani horvát csatlakozási szerződéshez csatolnák. Hírek szerint ez utóbbi felvetését tagállamok helyenként komoly fenntartással fogadták, különösen Benelux részről, aminek egyes értékelések szerint az is az oka, hogy nem feltétlen örülnének, ha a horvát taggá válást az ír ratifikálás miatt kellene meggyorsítani. Mindenesetre az ötletnek nem volt jele a zárónyilatkozat csütörtökön kiszivárgott tervezetében.
A „biztosállítási” jog megőrzésére amúgy láthatóan a Lisszaboni Szerződés azon – eredetileg, a szerződés kihordásakor éppen magyar követelésre is bekerült – klauzula alapján nyílhat mód, miszerint 2014-től a biztosok létszáma a tagországok számának kétharmadát érheti csak el, hacsak az Európai Tanács egyhangú szavazással nem dönt másként. Az állam- és kormányfők most ez utóbbi alapján azt helyezték kilátásba, hogy amennyiben Írország ratifikálja a Lisszaboni Szerződést, az Európai Tanács kész lesz előre egyhangúan lemondani a bizottsági létszám korlátozásáról.
A BruxInfo értesülései szerint ugyanakkor ez a döntés egyáltalán nem született könnyen. A tagországok közül ugyanis jó páran őszintén hisznek abban, hogy a brüsszeli testület hatékonyabb működését szolgálná, ha létszámát szűkítenék. Benelux részről egyúttal hangsúlyozottan emlékeztettek is arra, hogy egy ilyen lépés voltaképpen megbontja a sok hónapos munkával, aprólékos mérlegeléssel kidolgozott intézményi részét a szerződésnek. Vonakodásuk akkora volt, hogy a belga miniszterelnök például jelezte: országa számára fenn akarja tartani jogot, hogy a jövőben, a körülmények esetleges változásával, visszaléphessen a jelenlegi nyilatkozattól. Ez utóbbi azért figyelemre méltó mozzanat, mert e ponton lehetetlenné teheti, hogy a vonatkozó EiT-kötelezettség „jogilag kötelező hatályt” nyerjen.
Az állam- és kormányfők egyúttal közös nyilatkozatban ünnepélyesen deklarálják készségüket arra, hogy tiszteletben tartsák Írország hagyományos semlegességét, hangsúlyozva, hogy a Lisszaboni Szerződés nem érinti majd az ír alkotmány szabadságát, hogy rendelkezzen az élethez való jog, az oktatás és a családjog bármely írországi vonatkozása felett, miként az adópolitika tekintetében sem okoz majd változást a nemzeti és európai kompetenciák eddig megosztásában.
A csütörtök este még végső elfogadásra váró EiT-zárónyilatkozat szerint több ponton is átmeneti intézkedésekről döntenének arra az esetre, ha a szerződés végül életbe léphet. Deklarálnák, hogy ha a hatályba helyezésre valamelyik, éppen folyamatban lévő hat hónapos soros EU-elnökség idején kerül sor, akkor ez utóbbi még a Nizzai Szerződés rendelkezései értelmében fejezi be terminusát, és csak a soron következő elnökség tér át a lisszaboni dokumentumban lefektetett elvekre és intézkedésekre.
Ami az Európai Parlamentet és az EP-képviselők számát illeti, abban az esetben, ha a szerződés a 2009. júniusi európai választások után lép életbe, 2014-ig itt is egy átmeneti rezsim venné majd kezdetét. Eszerint azon tagállamok, amelyek „Lisszabon” értelmében növelhetik képviselőik számát, feltölthetnék a megengedett plusz létszámmal kontingensüket, miközben a nizzai szerződéshez képest egyedüli (háromfős) csökkentésre kötelezett Németország viszont nem kényszerül majd arra, hogy honatyái közül idő előtt néhányat hazaküldjön, hanem 2014-ig kivételesen túlreprezentálhatja magát. Mindez azt is jelenti, hogy a Lisszaboni Szerződés életbe lépése után az addig – nizzai alapú – 736 fős képviselőtestület átmenetileg 754 fős lehet (a Lisszabonban elfogadott 750+1 helyett).
A szöveg véglegesítése, az említett kitételekkel a csúcs pénteki ülésére vár még.
