A magyar jogrendszer legfeljebb jogot, de igazságot nem szolgáltat azoknak a nőknek és gyerekeknek, akik családon belüli férfierőszak áldozatai lettek – mondta Spronz Júlia ügyvéd A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület és a Patent Egyesület sajtótájékoztatóján csütörtökön Budapesten, ahol a két szervezet közös kutatását összegezték.
Az egyesületek 2007-ben olyan programot indítottak, amely során a nők és a gyerekek elleni férfierőszakkal kapcsolatos bírósági, igazságügyi pszichológusi, rendőri és gyámhatósági gyakorlatot vizsgálták.
Spronz Júlia elmondta: a program során olyan ügyekben vállaltak jogi képviseletet, amelyek tipikusak, illetve amelyekkel illusztrálni tudják az általános tapasztalatokat.
Szerinte a családon belüli férfierőszak láthatatlan jelenség a jog szemében. A jogi terminológiában ez a kifejezés nem szerepel, mindössze az országos rendőrfőkapitány egyik intézkedése határozza meg a fogalmat. Az írott jog hiánya következtében pedig megjelennek a „jogon kívüli előtudások”, sztereotípiák, vagyis például gyakran előre feltételezik az áldozatról, hogy hazudik.
Másrészt gyakran bagatellizálják az eljárásban a bántalmazás tényét, vagy eltántorítják, megfélemlítik a sértettet. Ennek egyik eszköze az áldozatok „jogi zaklatása”, vagyis az ellenük indított rágalmazási per, amelyeket az ügyvéd szerint többnyire a bántalmazók nyernek meg.
Spronz Júlia példaként kiemelt egy rendelkezést a jogszabályok köréből – a Büntető Törvénykönyv kommentárjából -, amely szerint csak erőszakos közösülés állapítható meg az esetben, ha azonos sértett sérelmére, azonos időben erőszakos közösülést és szemérem elleni erőszakot is elkövettek, vagyis „elveszett egy bűncselekmény”.
Az ügyvéd szerint annak ellenére, hogy a bírók jelentős száma nő, a bírói társadalom „macsónak” tekinthető, alapvetően patriarchális értékrendet képviselnek, csakúgy, mint a magyar társadalom, amely a nők családon belüli bántalmazását elfogadja.
Azt is elmondta, hogy ez a fajta erőszak minden társadalmi réteget kivétel nélkül érint, csak a több diplomás értelmiségi családoknál erre nehezebben derül fény.
Czene Magdolna, a Békés Megyei Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője a 2006 júliusától bevezetett távoltartás jogintézményének alkalmazását tekintette át. Szerinte a korábbi országgyűlési határozatok, amelyek ezzel a kérdéssel foglalkoztak, előremutatóbbak, mint a jelenleg hatályos szabályozás.
Mint mondta: a mostani szabály nem alkalmas a családon belüli erőszak hatékony visszaszorítására, ugyanis nem gyors, nem hatékony és nem érvényesül benne kellően a testi épség védelme.
Kuszling Gábor pszichológus az igazságügyi pszichológus szakértők gyakorlatát vizsgálta. Összesen 17 szakértővel beszélt, 15-en foglalkoztak nők elleni erőszakkal, közülük szerinte 11 szakértő volt alapvetően elfogult a bántalmazók iránt.
Azt is elmondta, hogy az oktatásból hiányzik a párkapcsolati erőszakkal foglalkozó tantárgy.
Az eljárás során főként az áldozat szavahihetőségét vizsgálják, a bántalmazóét ritkábban. Egy módszertani levél szintén csak a sértett szavahihetőségének vizsgálatát írja elő.
Kuszling Gábor szerint emellett gyakran azért mondják a szakértők egy sértett elbeszélésére azt, hogy nem élményszerű, mert nem ismerik fel a traumák után keletkező sokkos állapotot.
Arról is beszélt, hogy jelenleg két olyan tesztet is alkalmaznak az eljárásban a pszichológusok, amelyek megbízhatósága kétséges. Ilyen a Szondi- és a Roschar-teszt, melyek közül az utóbbi a pszichológus szerint betegebbnek mutatja az alanyt, mint valójában.
Mindezek fényében a szervezetek a jogi szabályozás megváltoztatására javaslatokat fognak benyújtani az Igazságügyi, valamint a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz.
