A Magyarországnak nyújtott uniós pénzügyi támogatásról szóló döntéssel egyidőben az Európai Bizottság azt javasolta, hogy 12 milliárdról 25 milliárd euróra emeljék az eurózónán kívüli, fizetési nehézségekkel küzdő EU-tagállamok pénzügyi támogatásának maximális lehetséges összegét. Az EP most elfogadta ezt a módosítást.
Egy a korábbi, 1969-es helyébe lépő, 2002-es uniós jogszabály értelmében az unió középtávú pénzügyi támogatást nyújthat tagállamainak. Eszerint az EU olyan, nem az eurózónához tartozó uniós országot támogathat, amely fizetésimérleg-nehézségekkel küszködik vagy ennek komoly veszélyével néz szembe – akár fizetési mérlegének általános egyensúlytalansága, akár a rendelkezésére álló valuta típusa miatt.
A 2002-es rendelet a támogatási összeg plafonját 16 milliárdról 12 milliárd euróra csökkentette, hivatkozva arra, hogy az akkori 15 közül csupán három tagállamban nem volt euró. A legutóbbi fejlemények tükrében azonban az Európai Bizottság azt javasolta, emeljék 25 milliárdra a maximális értéket.
A jövőben egyszerűbben
Az Európai Bizottság a jövőben szeretné elkerülni, hogy csak nehézkes jogalkotási eljárással lehessen megváltoztatni a plafont, ezért maga döntene az új határértékről. Az EP ezt nem támogatta, elfogadott viszont egy olyan módosítást, amelyben kinyilvánítja szándékát, hogy az ilyen esetekben gyors döntést hoz majd. A képviselők azt akarják, hogy az Európai Bizottság kétévente vizsgálja felül a plafonértéket.
EP-állásfoglalás
Az Európai Parlament sürgősségi eljárásban tárgyalta a jogszabályt. A képviselők a rendelet mellett, egy állásfoglalást is elfogadtak.
A szöveg emlékeztet, a Bizottság javasolja, hogy az uniós szerződés 119. cikke alapján, egy IMF-megállapodáshoz kapcsolódóan nyújtsanak Magyarországnak legfeljebb 6,5 milliárd eurós középtávú pénzügyi támogatást.
Az állásfoglalás szerint az eurót még be nem vezetett EU-tagállamokban “az egyensúly nagy hiányának kezelésére és a pénzügyi instabilitás megelőzésére jutó költségvetés-politikai mozgástér meglehetősen korlátozott lehet az Európa Unióban teret nyerő gazdasági recesszió körülményei között”.
A képviselők szerint “az euróövezeten kívüli tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy fizetési mérleghiányuk miatt középtávú pénzügyi támogatást elsősorban az uniótól kérjenek, “mielőtt nemzetközi segítségért folyamodnak”.
Vizsgálnák a Magyarországról történt banki pénzkivonást
A szöveg “felhívja a Bizottságot annak részletes elemzésére, hogy hogyan befolyásolták Magyarország fizetési mérlegét az egyes bankok azon intézkedései, hogy miután más tagállamok mentési tervet fogadtak el, Magyarországról kivonták vagyonukat”.
Az EP támogatja a tagállamoknak nyújtható hitelküszöb jelentős emelését. A képviselők emlékeztetnek, a 332/2002/EK rendeletet nem alkalmazták 2002-es elfogadása óta, és előzményét, a 119. cikk által előírt mechanizmust végrehajtó a 1969/88/EGK rendeletet kétszer alkalmazták, egyszer 1991-ben Görögország, egyszer pedig 1993-ban Olaszország esetében.
Magyar felszólalók
A parlamenti vitában Becsey Zsolt a néppárti frakció vezérszónokaként azt mondta, pozitív, “hogy az Európai Unió végül is, nagyon hosszú keresés után – nem volt könnyű – megtalálta a 119-es pontot és megtalálta a jogalapot, hogy egyáltalán segíteni tudjon”.
Az okok sorolásánál Becsey azt mondta, “az utóbbi években az EU-n belüli tőkemozgásoknál (…) óriási a tőkeszivattyú a keleti tagállamokból a nyugatiakba”. A másik probléma a képviselő szerint, hogy nem teljes a felügyeleti rendszer, mert azok az országok, amelyeknek nem az euró a valutájuk, el tudnak adósodni devizában.
A politikus úgy vélte, uniós válságelemző képességet kell kifejleszteni. “Hogy fogunk kinézni a külvilág felé, hogyha egy vagy másfél milliós tagállamokat is IMF-segítséggel akarnánk a folyófizetési-mérleg elől kimenekíteni?” – kérdezte Becsey. “Semmi mást nem kellett volna adni Magyarországnak, csak devizalikviditást, hiszen a bankok nem voltak eladósodva” – tette hozzá a képviselő, aki szerint a 25 milliárdos plafon is nagyon alacsony.
Fazakas Szabolcs a szocialista frakció vezérszónokaként beszélt a vitában. A képviselő azt mondta, bár az új tagállamok bankjai nem bonyolódtak kétes, spekulatív tengerentúli üzletekbe, “a nemzetközi pénzügyi válsággal járó forráshiány és bizalmi válság nagymértékben megrázta a külföldi hitelekre szoruló államháztartásokat is, amihez még a nemzeti valutákat célba vevő spekulatív támadások is hozzájárultak”.
A képviselő szerint azt, hogy az EU kiterjesztette védernyőjét az eurózónához még nem csatlakozott országokra is, nem csak a szolidaritás motiválta, hanem a dominóhatás elkerülésének szándéka is.
Fazakas úgy vélte, az, hogy az EKB a válság által leginkább sújtott Magyarország részére 6,5 milliárdos mentőcsomagot adott, “nagyon fair és nagyon méltányos megoldás volt, hiszen Magyarország nemcsak évtizedek óta a reformok és az európai egyesülés élharcosa”, hanem a konvergenciaprogram végrehajtásával 10 százalékról két év alatt 3 százalékra csökkentette a költségvetési deficitet. A képviselő hozzátette: “a mostani fellépések egyeztetésén túlmenően közös európai gazdasági válságstratégiára volna szükség”.
Herczog Edit (szocialista) úgy vélte, “Európa épp a szolidaritás eszméjétől válik többé egy gazdasági társulásnál”. Szerinte a válság kialakulásakor egy pillanatra úgy tűnt, Európa gazdaságilag és szociálisan is kettéválik, ezt viszont “sikerült megakadályoznunk a Bizottság hatékony és gyors fellépésének köszönhetően”.
