Több szakmai tapasztalathoz kötnék a „kék kártya” kiadását a magasan képzett külföldi munkavállalók számára az EP-képviselők. Meghosszabbítanák ugyanakkor a kártya érvényességét, és a tagállamokra bíznák, hány kártyát kívánnak kiadni egy évben. A konzultációra felkért EP a szerdai plenáris ülésen vitázik a képzett külföldiek munkavállalásának megkönnyítéséről szóló jelentésről.
Az Európai Unió a magasan képzett külföldi szakemberek körében nem tartozik a legnépszerűbb célpontok közé. Az EU a képzett migránsok alig két százalékát vonzza, míg például Ausztráliát a képzett bevándorlók közel tíz, Kanadát mintegy hét, az Egyesült Államokat pedig több mint három százaléka választja. A népszerűtlenség oka a huszonhét féle különböző tagállami szabályozás, ami megnehezíti a migráns munkavállalók számára a munkavállalást és a tagállamok közötti szabad mozgást – olvasható az Ewa Klamt (néppárti, német), állampolgári jogi, bel- és igazságügyi szakbizottsági képviselő által készített jelentésben.
A szakbizottság ezért támogatja az Európai Bizottság javaslatát, amely – az egyesült államokbeli „zöldkártya” mintájára – „kékkártyát” adna a magasan képzett külföldi szakembereknek uniós munkavállalásuk megkönnyítésére. A képviselők azonban néhány kiegészítést is javasolnak.
Kékkártya csak a tapasztaltaknak
A szakbizottság szerint csak az kaphatna kékkártyát, aki már elnyert egy állást valamely tagállamban, és felsőfokú végzettséggel, vagy – az Európai Bizottság által javasolt három évvel szemben – legalább ötéves szakmai tapasztalattal rendelkezik (ebből két évet töltve vezetői pozícióban). A kékkártyára olyanok is jogosultak lennének, akik legálisan már az EU területén tartózkodnak, kivéve a menedékjogot kérőket és a szezonális munkásokat – írja a jelentés.
Mennyi fizetés járjon?
A magasan képzett migránsok számára az Európai Bizottság az adott tagállamban érvényes bruttó havi minimálbér háromszorosát írná elő minimális jövedelemként. A szakbizottsági képviselők viszont a tagállamban érvényes bruttó átlagbér legalább 1,7-szeresét biztosítanák. „Ennek pedig nem szabad alacsonyabbnak lennie annál a bérnél, amit más hasonló munkavállalók kapnak az adott pozícióban” – így a szakbizottság.
Hosszabb érvényesség
A kékkártyának a képviselők szerint nem kettő, hanem három évig kellene érvényesnek lennie, és további két évre lehetne meghosszabbítani. Ha egy munkavállaló ennél rövidebb idejű szerződést kap, akkor a szerződés idejére és további – nem az Európai Bizottság által javasolt három, hanem – hat hónapig kell, hogy jogosult legyen a kártyára – írja a jelentés. Ha pedig valaki elveszíti az állását, akkor szintén nem csupán három, hanem hat hónap alatt kellene új állást találnia ahhoz, hogy „kék kártyáját” megtarthassa – javasolják a képviselők.
Csak, ha nem találnak hazai munkavállalót
A képviselők szerint fontos, hogy a tagállamok maguk dönthessék el, évente hány kékkártyát kívánnak kibocsátani. A tagállamok így visszautasíthatnák a külföldi munkavállalót, ha egy hazai, illetve uniós állampolgár vagy egy, az unióban már törvényesen ott tartózkodó külföldi állampolgár is be tudja tölteni a pozíciót.
A képviselők szerint figyelembe kell venni azt is, hogy „az új tagállamok polgárait, akiknek a szabad mozgása a csatlakozás utáni átmeneti időszakban korlátozott, nem érheti hátrány a harmadik országokból származó, magasan képzett munkavállalókkal szemben”.
A szakbizottság szerint emellett fontos, hogy a kékkártya ne vezessen a fejlődő gazdaságokat hátrányosan érintő agyelszíváshoz.
Jelentéstevő: Ewa Klamt (EPP-ED, DE)
Jelentés: (A6- /2008) – A beutazás és a tartózkodás feltételei olyan harmadik országbeli állampogárok esetében, akik magasfokú képzettséget igénylő állást keresnek
Eljárás: konzultáció
