Az állandó szerződéssel alkalmazottakkal egyenlő bánásmód illeti meg a határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott munkavállalókat a jövőben, miután az EP plenáris ülése október 22-én Strasbourgban második olvasatban is jóváhagyta a Tanács júniusban meghozott konszenzusos döntését.
A 2002 óta tárgyalt javaslatot több soros EU-elnökség is a munkaidős irányelvvel összekapcsolva vitte a tagállamok tanácsa elé, de miután a szociális és foglalkoztatási miniszterek júniusi ülésén mindkét szövegről megállapodás született, az EP úgy döntött, hogy külön kezeli a két jogszabályt.
Az október 22-én megszavazott szöveg értelmében a jövőben minden alkalmazottat -függetlenül attól, hogy állandó vagy határozott idejű szerződéssel dolgozik – ugyanazok a jogok illetik meg a munkába állás első napjától fogva. Eszerint ugyanolyan munkakörülmények és feltételek járnak a munka, a foglalkoztatás, a munkaidő, a túlóra, a munkaszünet és annak fizetése, a szabadságolás és a szociális és gyermekgondozási juttatások tekintetében a határozott időre foglalkoztatottaknak, mint az állandó alkalmazottaknak.
Ez alól kivételt csak az jelenthet, ha a szociális partnerekkel (elsősorban a szakszervezetekkel) másképp állapodnak meg a munkaadók. Leginkább ezen utóbbi kitétel miatt vívott hosszú ideig elhúzódó csatát Nagy-Britannia a miniszteri Tanácsban. A briteknél a jövőben ezen lehetőség nyomán ugyanolyan fizetési- és munkafeltételek dukálnak a határozott idejű szerződéssel dolgozóknak, de csak a munkába állást követő 12-ik hetet követően. A téma azért is érinti az amúgy is közismerten rugalmas munkaadói feltételeket biztosító briteket a leginkább, mert országukban dolgozik a legtöbb – becslések szerint 1,3 millió – alkalmazott határozott idejű szerződéssel.
A téma jelentéstevője, a francia szocialista Harlem Désir sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a szerződéses munkavállalók száma EU-szerte eléri a 3 millió főt, akik 75 milliárd euróval járulnak hozzá az EU GDP-jéhez. Szerinte a jelentés elfogadása jó példa arra, hogy ha erősek az elvárások, akkor sikerül a szociális Európához méltó döntéseket hozni. Hozzátette, külön siker, hogy az EP által az első olvasatban tett módosító indítványok 90 százaléka benne maradt a végső javaslatban, melynek nyomán számos országban érdemben javul majd a szerződéssel dolgozók szociális és foglalkoztatási biztonsága. Désir végül elmondta: azért volt fontos a javaslat munkaidős irányelvtől való elválasztása, mert ebben nagyobb volt az egyetértés, és a mostani jóváhagyás nyomán az előbb hatályba is lép majd a tagállamokban.
Vladimír Spidla foglalkoztatási és szociális biztos az EP szavazása nyomán közölte: „a mai voks jelentős előrelépés a szociális Európában a munkavállalók egy jelentős csoportjának védelmében. A megállapodás megmutatta, hogy a Huszonhetek képesek minden polgáruk számára fontos döntések meghozatalára. Továbbá tanúbizonyságul szolgál arról is, hogy amikor a szociális partnerek megtalálják az együttműködés formáját, az a dolgozóknak és az üzleti világnak egyaránt hasznos.”
A határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott munkavállalók helyzetét rögzítő javaslat nemzeti jogba történő átültetésére (és életbelépésére) három évet kapnak a tagállamok.
Az EP-képviselők első olvasatban javasolt módosításai ugyanolyan munkakörülményeket és feltételeket kértek a munka, a foglalkoztatatás, a munkaidő, a túlóra, a munkaszünet és annak fizetése, a szabadságolás és a szociális és gyermekgongozási juttatások tekintetében. Az Európai Bizottság eredetileg 2002-ben az EP felkérésére tett javaslatot a nem állandó időre alkalmazott dolgozók foglalkoztatási körülményeinek tisztázására a Lisszaboni Stratégia által megfogalmazott foglalkoztatási és gazdasági célok elérésére.
A javaslat célja az volt, hogy biztosítsa a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottak minimális védelmét szerte az Unióban és elősegítse a szektor fejlődését, miközben a munkaadókat is arra sarkallja, hogy bátrabban foglalkoztassanak ebben a modellben munkavállalókat. A 2002-es bizottsági javaslat megpróbálta mérsékelni a határozatlan idejű munkaszerződéssel dolgozók és a minimum 6 hétnél hosszabb ideig, de csak korlátozott időre foglalkoztatottak alkalmazási feltételei közti különbségeket, hacsak arról az adott szektor kollektív szerződése másképp nem rendelkezik.
Az EP képviselői azonban a módosítások közt az első naptól egyenlő bánásmódot kértek, s ez alól kivételt csakis a szociális partnerekkel (vagy a szakszervezetekkel) nemzeti szinten kialkudott megállapodások esetén óhajtottak elfogadni.
A határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottakról szóló megállapodás fő pontjai:
- Az ideiglenes szerződéssel foglalkozatott az első munkanaptól fogva egyenlő feltételeket élvez az állandóra alkalmazott munkavállalóval, beleértve a bérezést, a szociális juttatásokat, a gyest és a felmondási feltételeket is. A Bizottság eredeti ajánlásában hathetes haladékot adott az egyenlő elbánást megelőzően a cégeknek az ideiglenesen alkalmazott munkavállalók esetében, míg a munkaadók, valamint a britek, németek, dánok és az írek 12 hónapot szerettek volna elérni. Ezzel ellentétben a szakszervezetek, valamint a franciák és az olaszok hat hétnél is rövidebb periódust szabtak volna meg, ha egyáltalán engedtek volna ilyen különbségtételt az állandó és a határozott idejű dolgozók közötti bánásmódban.
- A szociális partnerek közötti megállapodás révén nemzeti szinten és kollektív szerződések révén lehetőség van a derogációkra.
- Az ideiglenes szerződéssel alkalmazott dolgozókat a munkaadónak kötelező folyamatosan informálnia az állandó munkaszerződésről szóló lehetőségekről.
- A szerződéses dolgozókat is megilletik a kollektív szolgáltatások a vállalatnál, például az étkezde, a gyermekfelügyelet, a közlekedési kedvezmények.
- A tagállamoknak kötelességük javítani az ideiglenes szerződéssel alkalmazottak továbbképzéshez és gyermekfelügyelethez jutását, amíg érvényes szerződéssel alkalmazzák őket, így javítva a alkalmazási esélyeiket.
- A tagállamok kötelesek büntetéssel sújtani a szabályokat be nem tartó munkaerő kölcsönzőket és vállalatokat.
