Az elmúlt két évben valóságos népszavazási kérdésdömping öntötte el az Országos Választási Bizottságot. A testület 2006 júliusa óta 547 népszavazási kérdést, illetve népi kezdeményezést bírált el, többségüket elutasította.
Sokan komoly szándékkal nyújtották be kérdésüket, ám másokról ez nem igazán mondható el. Volt, aki például a sörfogyasztás ingyenességére tett javaslatot, más a szieszta bevezetését akarta volna elérni, vagy azt, hogy egy kistelepülés legyen hazánk fővárosa.
Bőven volt munkája az Országos Választási Bizottságnak (OVB) és mellesleg az Alkotmánybíróságnak is az elmúlt két évben, annyi népszavazási kérdésről kellett ítéletet mondaniuk a testületeknek. Amíg az OVB 2001-ben csupán tizenegy kérdést bírált el, tavaly már csaknem négyszáz kezdeményezésről kellett ítéletet hoznia. Számításaik szerint 2006 júliusa és 2008 júliusa között 547 kérdés került napirendre, s ezekből 473 esetben – formai vagy tartalmi okok alapján –, az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés megtagadásáról, 74 alkalommal viszont annak hitelesítéséről született határozat. Hogy mennyire nehéz eljutni a referendumig, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a szociális népszavazás kérdéseinek benyújtása és a szavazás között másfél év is eltelt. Ez azonban látszólag nem sokaknak szegte a kedvét, és elég bátorságot éreztek magukban ahhoz, hogy népszavazást kezdeményezzenek. Arra azonban már valószínűleg nem gondoltak, hogy az első kanyar sikeres bevétele esetén hogyan gyűjtenék össze a szükséges aláírásokat.
kérdéssel is találkozhatunk, amelyről ez nem mondható el. Sokakat láthatóan a jelenlegi belpolitikai válság motivált, amelynek eredményeképpen új alkotmány megalkotására, új választások kiírására és a kormány lemondására tettek javaslatot. Bár az ilyen kérdések hitelesítésének zömét az OVB megtagadta, olyanok, mint például “Egyetért-e ön azzal, hogy a Magyar Köztársaságnak új alkotmánya legyen?” vagy “Kezdeményezzük, hogy a 2006-ban alakult Országgyűlés kimondja a feloszlását?” átment a rostán. Gyurcsány Ferencre utalva is számos kérdés érkezett. A két legfigyelemreméltóbb: “Akarja-e ön, hogy az a miniszterelnök-jelölt, aki az országgyűlési képviselő-választás előtt hazudik és megtéveszti a választókat, minimum öt év letöltendő szabadságvesztéssel legyen büntetve?”, illetve “Egyetért-e ön azzal, hogy a magyar miniszterelnök alkalmasságát havonta megvizsgálja öt elmeorvosból álló bizottság, olyan feltétellel, hogyha a bizottság tagjainak a többsége szerint a miniszterelnök elmebajos, akkor azonnal le kell váltani?” Nyilván a felháborodás szülte azt a kérdést is: “Akarja-e, hogy olyan emberek, akik életükben egy napot nem dolgoztak, országgyűlési képviselők lehessenek?”, vagy azt a profán felvetést, hogy “Egyetért-e azzal, hogy a képviselőink vannak értünk és nem mi őértük?” Rátérve a komolytalanabb kérdésekre, számos gyöngyszemre akadhatunk. Valószínűleg biztos sikert rejtett volna magában, ha átmegy a rostán az “Egyetért-e ön azzal, hogy vendéglátóhelyek vendégeinek a sörért ne kelljen fizetniük?”, vagy az “Egyetért-e ön azzal, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése törvényt alkosson a szieszta bevezetéséről?” című referendum. Egy kezdeményező a rádiós és televíziós műsorszolgáltatóknak tiltotta volna meg, hogy a reklámok alatt megnöveljék a hangerőt. Nem születhetett népszavazás abban a kezdeményezésben sem, amely az Egyesült Államok társult tagállamává tette volna hazánkat, vagy amelyik alapján a többnejűséget vezették volna be az országban. Ugyanígy elbukott a viszkis rablóként elhíresült Ambrus Attila közkegyelemben való részesítésére vonatkozó kérdés is.
Végül biztosra vehető, hogy egy Győr-Moson-Sopron megyében található településből nem lesz új főváros, miután az “Egyetért-e ön azzal, hogy Markotabödöge legyen a Magyar Köztársaság fővárosa?” kérdés is elbukott az OVB előtt.
