Spanyolország megsértette a közösségi jogot azáltal, hogy az energiaágazatban tevékenységet folytató vállalkozásokban történő részesedésszerzést és e vállalkozások bizonyos eszközeinek megszerzését a Nemzeti Energia Bizottság előzetes jóváhagyásától tette függővé. A bevezetett előzetes jóváhagyási rendszer sérti a tőke szabad mozgását és a letelepedés szabadságát, az energiaellátás biztonságának célkitűzésével pedig nem igazolható.
A Bíróság C‑207/07. sz. ügyben hozott ítélete
A Nemzeti Energia Bizottság (CNE) az energiarendszerek működését felügyelő spanyol szabályozó hatóság. Az energiaágazatban szabályozott tevékenységet folytató vállalkozásokban fennálló bizonyos részesedéseket, valamint az e tevékenység folytatásához szükséges eszközöket 2006 óta csak akkor lehet érvényesen megszerezni, ha ezt a CNE előzetesen jóváhagyta. Spanyolország az előzetes jóváhagyás e rendszerét alkalmazta többek között az E.ON társaság által az Endesa nevű spanyol társaság vonatkozásában tett nyilvános vételi ajánlat, valamint az Acciona és az Enel által az Endesa vonatkozásában tett nyilvános vételi ajánlat kapcsán.
A Bizottság 2007 áprilisában kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indított a Bíróság előtt, mivel úgy ítélte meg, hogy Spanyolország ezen új rendszer bevezetésével nem teljesítette a tőke szabad mozgásából és a letelepedés szabadságából eredő kötelezettségeit.
A Bíróság mindenekelőtt úgy ítéli meg, hogy az új, előzetes jóváhagyáson alapuló spanyol rendszer korlátozza e két alapvető szabadságjogot. Egyrészt e rendszer a tőke szabad mozgásának korlátozását képezi, amennyiben a Spanyolországon kívüli más tagállamokban letelepedett befektetőket visszatarthatja az energiaágazatban tevékenységet folytató spanyol vállalkozásokban történő részesedésszerzéstől, vagyis megakadályozhatja vagy korlátozhatja az említett vállalkozásokban fennálló részesedések megszerzését. Másrészt ez az új rendszer a letelepedés szabadságát is korlátozza.
Az ilyen korlátozásokat eredményező rendszert ugyanakkor igazolhatják az EK‑Szerződésben felsorolt okok, vagy nyomós közérdek, úgymint a közbiztonság. A rendszernek ennek érdekében meg felelnie bizonyos feltételeknek: a kitűzött közérdekű cél elérésére alkalmasnak és e célkitűzéshez képest arányosnak kell lennie.
A Bíróság ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a tőke szabad mozgását és a letelepedés szabadságát korlátozhatják a közbiztonsághoz kapcsolódó indokokkal igazolt nemzeti intézkedések, amennyiben nem létezik olyan közösségi harmonizációs intézkedés, amely ezen érdek védelmének biztosítására irányulna. A Bíróság megállapítja, hogy az energiaellátás biztonsága területén nincs teljes körű harmonizáció. Elismeri továbbá, hogy a szóban forgó tagállam területén az energiaellátás biztonságának garantálására irányuló célkitűzés a közbiztonságon alapuló okot képezhet, és adott esetben indokolhatja az említett két szabadság korlátozását.
A Bíróság ugyanakkor megjegyzi, hogy a közbiztonságra csak az alapvető társadalmi érdeket érintő, valós és megfelelően komoly fenyegetés esetében lehet hivatkozni. Megállapítja, hogy az energiaágazatban bizonyos szabályozott tevékenységet folytató vállalkozásokban történő egyszerű részesedésszerzés, valamint az e tevékenység folytatásához szükséges eszközök megszerzése főszabály szerint önmagában nem tekinthető az energiaellátás biztonságát érintő valós és megfelelően komoly fenyegetésnek. Másfelől a bevezetett előzetes jóváhagyási rendszer nem teszi lehetővé annak biztosítását, hogy minden olyan esetben garantált legyen az energiaellátás biztonsága, amikor az ellátást érintő valós és megfelelően komoly fenyegetés azt követően merül fel, hogy az érintett műveletre vonatkozó jóváhagyást megadták. Következésképpen a Bíróság arra a következtetésre jut, hogy Spanyolország nem bizonyította, hogy a bevezetett előzetes jóváhagyási rendszer a spanyol jogalkotó által kitűzött cél, vagyis az energiaellátás biztonsága elérésére alkalmas intézkedést képezne.
A Bíróság mindemellett úgy ítéli meg, hogy az előzetes jóváhagyás spanyol rendszere nem arányos az energiaellátás biztonságának garantálására irányuló célkitűzéssel. Egyrészt ugyanis e rendszer nem korlátozza a CNE felhatalmazását oly módon, hogy egyedül azon indok alapján tagadhassa meg vagy vethesse alá bizonyos feltételeknek a részesedések vagy eszközök említett megszerzését, hogy biztosítani kívánja az energiaellátás biztonságával kapcsolatos cél elérését. Épp ellenkezőleg, az említett rendszer feljogosítja a CNE‑t, hogy az energiapolitika olyan egyéb célkitűzéseit is figyelembe vegye, amelyek nem feltétlenül állnak kapcsolatban az energiaellátás biztonságával. Másrészt a Bíróság megállapítja, hogy Spanyolország nem bizonyította, hogy a kitűzött célt nem lehetne kevésbé korlátozó jellegű intézkedésekkel elérni, így különösen utólagos bejelentésre épülő rendszer alkalmazásával.
Végül az előzetes jóváhagyáson alapuló rendszernek objektív, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és az érintett vállalkozások által előre megismerhető szempontokon kell alapulnia. Ezenkívül a korlátozó intézkedéssel hátrányosan érintett minden személyt meg kell, hogy illessen a jogorvoslathoz való jog. Jelen esetben megállapítható, hogy az olyan okokat rögzítő rendelkezéseket, amelyek alapján a CNE megtagadhatja vagy bizonyos feltételeknek vetheti alá az energiaágazatban szabályozott tevékenységet folytató vállalkozásokban fennálló részesedések vagy az e tevékenység folytatásához szükséges eszközök megszerzésének jóváhagyását, általánosan és pontatlanul szövegezték meg. A Bíróság tehát úgy ítéli meg, hogy a bevezetett előzetes jóváhagyási rendszer a bíróságok által nehezen ellenőrizhető diszkrecionális jogkört biztosít a közigazgatás számára, amely magában hordozza a hátrányos megkülönböztetés veszélyét.
Következésképpen a Bíróság megállapítja, hogy Spanyolország a CNE új hatáskörére vonatkozó szabályozás elfogadásával nem teljesítette a tőke szabad mozgásának és a letelepedés szabadságának elvéből eredő kötelezettségeit.
