Az Európai Bizottság hivatalosan felszólította Magyarországot, hogy módosítsa a lakástulajdon-vásárlásra kivetett illetékekre vonatkozó adójogi rendelkezéseit.
A kifogásolt rendelkezések hátrányosan érintik azokat az adófizetőket, akik más tagállamban lévő lakástulajdonuk értékesítésével vásárolnak lakástulajdont Magyarországon. Ezen rendelkezések nem egyeztethetők össze a személyek szabad mozgásának és a letelepedés szabadságának jogával, amelyet az EK-Szerződés 18., 39. és 43. cikke, illetőleg az EGT-megállapodás vonatkozó cikkei garantálnak. A Bizottság ennek kapcsán megtette az EK-Szerződés 226. cikkében előírt jogsértési eljárás második lépését, azaz indokolással ellátott véleményt bocsátott ki. Ha az indokolással ellátott vélemény kézhezvételétől számított két hónapon belül Magyarország nem ad kielégítő választ, a Bizottság az ügyben az Európai Bírósághoz fordulhat.
A magyar jog értelmében [1] az a személy, aki Magyarországon lakóingatlant vásárol, annak értékével arányos illetéket (ún. visszterhes vagyonátruházási illetéket) köteles fizetni. Ha a saját tulajdonú lakóingatlan-vásárlást megelőzően vagy azt követően az adófizető értékesíti addigi magyarországi lakóingatlanát, csak akkor kötelezett illetékfizetésre, ha a megvásárolt lakástulajdon értéke meghaladja az értékesített lakóingatlan értékét, és abban az esetben is csak az értékkülönbözet után.
Ha azonban magyarországi lakóingatlan vásárlásakor az adófizető más tagállamban lévő lakóingatlanát értékesíti, az illetéket nem az értékesített lakóingatlan értékével csökkentett különbözet, hanem a megvásárolt lakástulajdon teljes vételárának arányában számítják ki.
Ennek következményeképpen azok a személyek, akik más tagállamban lévő lakóingatlanuk értékesítésével költöznek Magyarországra, hátrányt szenvednek azokhoz a magyarországi lakosokhoz képest, akik új lakástulajdonukra magyarországi lakóingatlan értékesítésével tesznek szert. A Bizottság véleménye szerint előfordulhat, hogy ezen személyek helyzete megegyezik a magyarországi lakosokéval, ha például előző külföldi lakástulajdonuk megvásárlásakor a magyarországihoz hasonló mértékű illetéket kellett fizetniük.
A Bizottság ennek alapján úgy véli, hogy a kérdéses magyar szabályozás korlátozza az Európai Unió polgárainak a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát (az EK-Szerződés 18. cikke), különösen a munkavállalók szabad mozgása (az EK-Szerződés 39. cikke) és a letelepedés szabadsága (az EK-Szerződés 43. cikke) tekintetében.
[1] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 21. § (5) bekezdése
