A Tanács azáltal, hogy a biztonságos országok közös listáinak jövőbeli elfogadása tekintetében a Parlamenttel csak egyszerű konzultációt írt elő, nem pedig az együttdöntési eljárást rendelte alkalmazni, túllépte a menekültügy területén a Szerződésben részére megállapított hatásköröket.
A Tanács 2005. december 1-jén irányelvet [1] fogadott el a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól. Ebben az irányelvben szerepel, hogy a Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, minősített többséggel elfogadja azon harmadik országok közös minimumlistáját, amelyeket a tagállamok biztonságos származási országnak tekintenek, valamint az európai biztonságos harmadik országok közös listáját. E listáknak a módosítására is a Parlamenttel folytatott konzultációt követően, a Tanács minősített többséggel meghozott határozatával kerül sor.
A Parlament keresetet indított az irányelv azon rendelkezéseinek megsemmisítése iránt, amelyek értelmében csak egyszerű konzultációt kell vele folytatni. A Parlament ugyanis úgy véli, hogy e rendelkezéseknek az említett listák elfogadása tekintetében az együttdöntési eljárást, vagyis azt az eljárást kellett volna előírniuk, amely szerint a Parlament társ-jogalkotóként jár el. A Parlament szerint a Tanács a másodlagos jogi aktusnak minősülő irányelvben jogellenesen hajtotta végre azokat a rendelkezéseket, amelyek jogalapot biztosítanak számára e listák összeállítására, ezáltal „magának fenntartva a jogot a jogalkotásra”.
Ezzel szemben a Tanács azt állítja, hogy a másodlagos jogalapokra hivatkozva folytatott eljárás bevett jogalkotási gyakorlatnak minősül, amely az EK-Szerződés egyik rendelkezésével sem ellentétes. Ezenkívül hivatkozik a terület érzékenységére, amely szükségessé teszi a harmadik országokban fennálló helyzet változásaira történő gyors és hatékony reagálást. Végül úgy véli, hogy az együttdöntési eljárásra történő áttérés feltételei nem teljesülnek.
A Bíróság előtt lényegében az a kérdés merül fel, hogy a Tanács az irányelvben jogszerűen írhatta-e elő, hogy a biztonságos országok listáinak elfogadására és módosítására a Bizottság javaslata alapján és a Parlamenttel folytatott konzultációt követően, minősített többséggel kerül sor.
A Bíróság emlékeztet arra, hogy az egyes intézmények a Szerződésben rájuk ruházott hatáskörök keretén belül járnak el. Ezzel kapcsolatban az irányelv által bevezetett listák elfogadására irányuló eljárás eltér a Szerződésben előírt eljárástól. Márpedig a közösségi intézmények akaratnyilvánítására vonatkozó szabályokat a Szerződés állapítja meg, és azokról sem a tagállamok, sem maguk az intézmények nem rendelkezhetnek. A Bíróság hozzáteszi, hogy valamely intézmény arra vonatkozó lehetőségének elismerése, hogy másodlagos jogalapokat hozzon létre, az adott intézmény számára olyan jogalkotási hatáskör biztosításához vezetne, amely túllép a Szerződésben előírt hatáskörön.
A Tanács ezért a másodlagos jogalapoknak az irányelvbe történő beiktatásával túllépte a Szerződésben részére megállapított hatásköröket. E feltételek mellett a Bíróság megsemmisíti a megtámadott rendelkezéseket.
A Bíróság hozzáteszi, hogy a biztonságos országok listáinak jövőbeli elfogadásakor, valamint azok módosításakor a Tanács köteles betartani a Szerződésben előírt eljárásokat. A Bíróság ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy az együttdöntési eljárást kell alkalmazni mind a biztonságos országok listájának jogalkotás útján történő elfogadása és módosítása tekintetében, mind pedig az EK 202. cikke a végrehatási hatáskörökre vonatkozó harmadik francia bekezdésének alkalmazására irányuló esetleges határozat meghozatala során.
[1]A menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1-jei 2005/85/EK tanácsi irányelv (HL L 326., 13. o.).
