A Nemzeti Jogvédő Alapítvány a Nemzeti Jogvédő Szolgálat útján megfigyelő és ügyeleti szolgálatot működtetett 2008. április 11-én is a Polgár Tamás által a budapesti Jászai Mari térre bejelentett tüntetésen, majd azt követő eseményeken. A tömeges előállítások kapcsán pedig a Szolgálat munkatársai négy budapesti rendőrkapitányságon jártak el a fogdákba került mintegy hatvan személy védelme és mielőbbi szabadulásuk érdekében.
A különböző helyszíneken jelen levő NJA megfigyelők, képviselők észlelései, a hozzájuk érkezett bejelentések és a nyilvánosságra került adatok alapján az alábbiakat állapították meg.
Az egyik legfontosabb politikai szabadságjog, a gyülekezési jog gyakorlóival szemben több jogsértő rendőri intézkedés történt. Az intézkedések nem voltak minden esetben szükségesek illetve arányosak. A tömegoszlatási szabályokat jogsértő módon alkalmazták és nagyszámú állampolgár személyes szabadságát elfogadhatatlan módon korlátozták.
Az NJA szerint: helyes és a jogszabályoknak megfelel az a rendőrségi gyakorlat, hogy önmagában a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (Gytv.) 6. §-a szerinti, 3 nappal korábbi, tüntetés bejelentési határidő elmulasztása miatt nem tiltják meg a késve bejelentett tüntetés megtartását.
Ezzel már jelentős közeledés mutatkozik a strassbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága következetes és nálunk is alkalmazandó gyakorlatához (ld. Oya Ataman és Bukta ítéletek). Eszerint egy tüntetés bejelentésének elmaradása még önmagában nem teszi feloszlathatóvá a tüntetést, ha a tüntetés a békés jellegét megtartja. A hazai jogszabályokat sajnálatos módon még mindig nem módosították ennek megfelelően és a rendőrség sem hajlandó ezt az elvet teljes körűen alkalmazni, noha ez a helyzet alkotmányellenes. (A strassbourgi esetjog az Alkotmány rendelkezései alapján ugyanis hazánkban is kötelező erejű.)
A tüntetések bejelentését minden esetben érdemben, tehát tartalmában vizsgálnia kell a rendőrségnek. Ez következik az állam alapvető emberi jogok kiteljesítésére irányuló alkotmányos kötelezettségéből. Aggályos viszont az, hogy nem egyértelmű az, hogy a 3 napos határidőn belül mennyi idővel lehet még olyan bejelentést tenni, amelyet a rendőrség érdemben elbírál és mikor tekintheti a hatóság érdemi, tartalmi vizsgálat nélkül egyértelműen “elkésettnek” a bejelentést. A jogbiztonság elve megköveteli azt, hogy ezt tegye egyértelművé a rendőrség. Ismertek olyan esetek – a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) által közzétett esetekből – amikor még egy munkanap sem telt el a bejelentés és a megtartani kívánt rendezvény között és mégis lefolytatták az érdemi vizsgálatot. Azt is világossá kell tenni, hogy egy 3 napon belül bejelentett és érdemben nem vizsgált bejelentés szerinti tüntetést milyen ismérvek alapján tekint megtarthatónak vagy feloszlathatónak a rendőrség.
A pénteki nap folyamán több tüntetés aznapi bejelentésének érdemi vizsgálat nélküli elutasításáról hozott határozatot a BRFK, de mivel a Gytv. 14. § (1) bekezdése szerinti feloszlatási okok egyike sem állt fent ezért helyesen járt el a rendőrség akkor, amikor a megtartás előtt rövid idővel bejelentett Kossuth téri, Szabadság téri és Roosevelt téri tüntetéseket nem oszlatta fel.
A Clark Ádám téren a 21 órára meghirdetett rendezvényre igyekvők feloszlatása sem volt indokolt, mivel ott még meg sem kezdődött a demonstráció, illetve a jelenlevők békések voltak. Az egyébként a rendőrség által lezárt környéken a forgalom akadályozása a jelenlevők járdára terelésével megszüntethető lett volna, erre nem történt érdemi kísérlet.
Az Erzsébet hídnál és Clark Ádám téren a helyszín elhagyására vonatkozó felszólítást követően a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 59. § (3) bekezdésében írt garanciális előírást súlyosan megszegve akadályozták meg a jelenlevők helyszínről való eltávozását.
A jogszabály előírása szerint: „Tilos a tömeget korlátozni a helyszínről történő eltávozásban. ”A csapaterős tömegoszlatás alapvető céljával ellenkezik és kirívó jogsértést megvalósító eljárás, ha az eltávozásra felszólított tömeget személyes szabadságukban korlátozva körbe zárják. Ezzel megalázó és kiszolgáltatott helyzetbe hoztak olyanokat, akik nem követtek el jogellenes cselekményeket.
A fogdákban felkeresett előállítottak, illetve helyszíni tanúk egybehangzóan adták elő – és ezt filmfelvételek is igazolják -, hogy a felszólításokat követően a békés tömeg megkísérelte elhagyni a Clark Ádám teret a Fő utca irányába, de ebben meggátolták őket a rendőrség bevetési alakulatai. Ezt követően körbezárták a jelenlevőket – köztük éppen arra járó külföldieket vagy semmiről nem tudó civileket -, sokakat igazoltattak, majd pedig közülük több tucat személyt előállítottak. A további előállítások elmaradása nem kis részben köszönhető Morvai Krisztina helyszíni hathatós jogvédő fellépésének.
Az NJA emlékeztet arra, hogy 2006. október 23-án az Astoriánál megemlékezők ellen vezényelt véres tömegoszlatás során sem biztosították az eltávozás lehetőségét. A 2007. október 26-i Erzsébet hídi “hídfoglalási kísérlet”-et követően a Ferenciek terén hasonlóképpen állították elő a távozás rendőrség által megjelölt irányába igyekvő személyeket. Sokakat vontak utóbb szabálysértési eljárás alá, közülük többekkel szemben már meg is szüntették az eljárásokat.
Megállapítható, hogy ismét önkényes és jogellenes módon, egyfajta “jogi gumibotként”, tucatszámra alkalmaztak a hatóságok egy kétséget kizáróan alkotmányellenes jogszabályt, a “passzív engedetlenség” szabálysértését. A kormány – jogállamban szinte elképzelhetetlen módon – tavaly márciusban négy nappal a nemzeti ünnep előtt vezette be ezt az új szabálysértést. Bízunk benne, hogy a Nemzeti Jogvédő Alapítvány régen benyújtott kérelme alapján az Alkotmánybíróság mielőbb felszámolja az alkotmányellenes helyzetet, s e “jogi gumibot”megszűnik létezni.
A rendőri fellépés kapcsán megállapítható még továbbá, hogy a helyszín elhagyására vonatkozó felhívás megint nem volt sem egyértelmű, sem pedig jól hallható. (A Szentendrei út felé történő távozásra szólították fel a tömeget, ez az emberek számára érthetetlen volt, hiszen a megjelölt út a Clark Ádám tértől több kilométer távolságra van). Megfelelő időt és lehetőséget sem biztosítottak a helyszín elhagyására. Több esetben került sor elfogott személyek nem indokolt megbilincselésére, ehhez képest nem értelmezhető a BRFK eseményről kiadott közleményének azon része, amely szerint kényszerintézkedés alkalmazására nem került sor. Természetesen az elfogás és a bilincselés is kényszerintézkedésnek minősül. A leírtak alapján kényszerűen helyszínen maradottakat a rendőrök körbezárták és nem engedték eltávozni. Ilyen módon indokolatlanul korlátozták a “rendőri körgyűrűbe” kerültek személyes szabadságát. Aki ilyen és ehhez hasonló jogsértések részese volt, panaszt tehet 8 napon belül a rendőrségi törvény szerint a BRFK-nál, az NJA javasolja, hogy kérje a panaszos a Független Rendészeti Panasztestület előzetes vizsgálatát.
A Nemzeti Jogvédő Alapítvány korábbi ügyei kapcsán kialakult bírói gyakorlat szerint átlagosan fél millió forint kártérítés jár mindazoknak, akiket megalapozatlanul állítottak elő, tartottak fogva közel 8 órán át és szabálysértési felelősségüket nem állapították meg. Javasolja, hogy a rendőrség bírságoló határozata esetén minden érintett eljárás alá vont merítse ki a rendelkezésre álló összes jogorvoslatot annak bizonyításával, hogy a rendőri felszólításnak azért nem szegülhetett ellen, mert meggátolták a helyszín elhagyásában.
Kettős mércére utal az a körülmény, hogy míg az április 7-i Hollán Ernő utcai, nem megfelelő időben bejelentett “antifasiszta” ellentüntetés résztvevőinek oszlatását meglehetősen lassan és vontatottan végezte a rendőrség, senkit nem állított elő a felszólításoknak eleget nem tevők közül, addig április 11-én a Clark Ádám téren és az Erzsébet hídnál a fent leírtak szerint járt el, közel 60 ember állított elő és tartott fogva átlagosan közel 8 óra időtartamban jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértése miatt.
A fogva tartottak (jogi) védelemhez fűződő jogai tapasztalataink szerint nem sérültek, azonban a hozzátartozók értesítésére több esetben nem került sor, az előállítás jogcímét több esetben nem vagy csak késedelmesen közölték, elhelyezési körülményeik azonban nem tértek el az átlagos esetektől. Az alapítvány köszöni a kapitányságokon azon rendőrök hozzáállását, akik együttműködően fogadták jogvédő tevékenységüket.
A mostani eset egy újabb adalék arra, hogy a gyülekezési joggal kapcsolatos rendőrségi joggyakorlat még továbbra sem megfelelő minden tekintetben, éppen ezért a tervezett büntetőjogi szigorítások sem fogadhatók el. Örvendetes tény, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa figyelemmel kísére az eseményeket és hivatalból vizsgálatot indított az észlelt visszásságok miatt.
