Az azonos nemű élettárs jogosult lehet valamely foglalkozási ág kötelező ellátórendszere keretében nyújtott özvegyi nyugdíjra. A nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a túlélő élettárs a túlélő hozzátartozónak járó ellátásban részesülő házastárssal összehasonlítható helyzetben van-e.
T. Maruko 2001-ben a vonatkozó német törvény [1] szerinti törvényes élettársi közösséget létesített egy színházi jelmeztervezővel. Ez utóbbi 1959 óta a Versorgungsanstalt der deutschen Bühnen tagja volt, amely a német színházak művészeti személyzete részére öregségi és a túlélő hozzátartozónak járó ellátásokat biztosító intézmény. T. Maruko élettársa 2005-ben elhunyt. Ezt követően T. Maruko özvegyi nyugdíj folyósítását kérte a Versorgungsanstalttól. Kérelmét azzal az indokolással utasították el, hogy a Versorgungsanstalt szabályzata szerint a törvényes élettársak nem jogosultak a túlélő hozzátartozóknak járó ellátásokra.
A Bayerisches Verwaltungsgericht München, amelynek a T. Maruko által benyújtott keresetet el kell bírálnia, az Európai Közösségek Bíróságától kért választ arra a kérdésre, hogy a törvényes élettárssal szemben a túlélő hozzátartozónak járó ellátás megtagadása a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló irányelv [2] által tiltott hátrányos megkülönböztetést jelent-e. Ezen irányelv célja többek között a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem.
Mivel azonban az irányelv hatálya nem terjed ki azon szociális biztonsági és szociális védelmi rendszerekre, amelyek juttatásai nem feleltethetők meg a díjazás közösségi jogi fogalmának, a Bíróságtól mindenekelőtt annak meghatározását kérik, hogy a kérdéses túlélő hozzátartozói nyugdíj díjazásnak minősül-e. E tekintetben a Bíróság megállapítja, hogy a Versorgungsanstalt által működtetett, kötelező ellátást nyújtó foglalkozási rendszer forrása egy kollektív szerződés, amelynek célja az általános hatályú nemzeti szabályozás keretében nyújtandó szociális ellátások kiegészítése. E rendszert kizárólag az érintett ágazat munkavállalói és munkáltatói finanszírozzák, minden állami pénzügyi beavatkozás nélkül.
Továbbá, az öregségi nyugdíj, amelynek alapján a túlélő hozzátartozónak járó ellátást kiszámítják, mindössze egy különös munkavállalói kategóriát érint, és annak összegét egyébként a munkavállaló tagsági ideje és a befizetett hozzájárulások alapján számítják ki. A túlélő hozzátartozónak járó ellátás tehát az elhunyt élettárs munkaviszonyán alapul, következésképpen azt díjazásnak kell tekinteni. Ez alapozza meg az irányelv alkalmazandóságát.
Ezt követően azon kérdést illetően, hogy a törvényes élettárssal szemben a túlélő hozzátartozónak járó ellátás megtagadása a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül-e, a Bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozat alapján megállapítja, hogy Németország, bár a házasság intézményét továbbra is kizárólag az ellenkező nemű személyek számára tartja fenn, az azonos nemű személyek számára bevezette a törvényes élettársi közösséget, amelynek feltételeit fokozatosan hasonlóvá tette a házasság esetében alkalmazott feltételekhez. A Versorgungsanstalt szabályzatának rendelkezései azonban a túlélő hozzátartozónak járó ellátás nyújtását kizárólag a túlélő házastársra korlátozzák. Ebben az esetben, mivel az élettárssal szemben megtagadják az ellátást, az kedvezőtlenebb bánásmódban részesül, mint a túlélő házastárs.
Következésképpen a Bíróság megállapítja, hogy a törvényes élettárssal szemben a túlélő hozzátartozónak járó ellátás megtagadása a szexuális irányultságon alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósít meg, amennyiben a túlélő házastárs és a túlélő élettárs az említett ellátás tekintetében hasonló helyzetben van. E feltétel teljesülésének vizsgálata a Bayerisches Verwaltungsgericht München feladata.
[1] A 2004. december 15-i törvénnyel (BGBl. 2004., I 3396. o.) módosított, a törvényes élettársi közösségről szóló, 2001. február 16-i törvény (Gesetz über die Eingetragene Lebenspartnerschaft) (BGBl. 2001., I 266. o.).
[2] A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (HL L 303., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.).
