A rendőrségnek a magyar jog szerint nem volt mérlegelési lehetősége a nemzeti ünnep estéjén, hogy mit tegyen, amikor a bejelentésben foglaltaktól eltérően vonulni kezdett a tömeg: mérlegelés nélkül fel kellett oszlatnia azt. A be nem jelentett rendezvényen résztvevők pedig maguk is jogsértést követtek el – mondta Kolláth György alkotmányjogász a távirati iroda érdeklődésére hétfőn.
Kolláth György szerint az 1989. évi III. törvény a gyülekezési jogról “jó szellemű, de rosszul megírt törvény”, azonban abban a tekintetben nincs bizonytalanság, hogy a gyűlés bejelentés köteles, a be nem jelentett gyűlést pedig a rendőrségnek fel kell oszlatnia. “Nem a vonulás célja volt jogellenes, hanem maga az, hogy eltértek a bejelentésben foglaltaktól és vonulni szerettek volna. Ugyanis kérhettek volna vonulási engedélyt, de nem tették. A rendőrségnek tehát mérlegelés nélkül fel kellett lépnie” – magyarázta. Önmagában az, ha valaki azt mondja a rendezvény végén, hogy ne menjenek haza, maradjanak, nem jogsértés. Az európai gyakorlat szerint önmagában a spontán gyűlés nem jogsértő, bár a magyar törvény szerint igen. De az, hogy ellenszegül a gyülekezési törvénynek, nem tesz eleget a rendőrségi felszólításnak, az már rendőri intézkedést alapoz meg – mondta.
A Büntető törvénykönyv 268. szakasza szerint aki nagy nyilvánosság előtt a köznyugalom megzavarására alkalmas módon törvény, más jogszabály vagy hatóság rendelkezése ellen általános elégedetlenségre uszít, bűncselekményt követ el. Az a felhívás, hogy “menjünk, vonuljunk”, valószínűleg kimeríti ezt a tényállást, megvalósulhatott ez a bűntett, a rendőrségnek pedig vizsgálnia kellene ezt – vélekedett az alkotmányjogász. A Btk. szerint a törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A törvény magyarázata szerint hatósági rendelkezés konkrét tartalommal rendelkező előírás, amely az állampolgárokra, ezek egyes csoportjaira nézve jogot vagy kötelezettséget állapít meg. Az engedetlenségre uszításnak nagy nyilvánosság előtt kell bekövetkeznie. Az uszítás az emberek tudati, érzelmi állapotát kívánja befolyásolni úgy, hogy a törvény, más jogszabály vagy a hatóság rendelkezése elleni engedetlenségre mozgósít.
Felhívta a figyelmet arra: aki ilyen rendezvényen részt vesz, maga is a jogszerűtlenség talajára lép és elköveti a jogsértést. Aki a be nem jelentett rendezvény tartásában részt vesz, megsértette a gyülekezési törvényt és jogszerű vele szemben a rendőri intézkedés. Mint mondta, a gyülekezési jog politikai szabadságjog, az újságíró azonban egy másik szabadságjog, a sajtószabadság alapján van ott a rendezvényen. Aki a gyülekezési politikai szabadságjogával élve vesz részt a be nem jelentett rendezvényen, az jogellenesen van ott, alanya a rendőri feloszlatásnak. Aki azonban a hivatását teljesíti, más szabadságjog – például a sajtószabadság – miatt van ott a rendezvényen, nem alanya a rendőri feloszlatásnak – magyarázta.
Hozzátette: a nemzetközi megfigyelőnek – ha nem tüntetni van a helyszínen – kötelessége eleget tenni a rendőri felszólításnak, hogy vonuljon a mentett zónába. Ha ennek nem tesz eleget, a rendezvény résztvevőjévé válik és a rendőri intézkedés alanya lehet. Arra, hogy a “nemzeti jogvédő” lehet-e hivatását teljesítő személy, azt válaszolta, miután bárki mondhatja magáról, hogy ő jogvédő, ezért nem minősül hivatását végző személynek.
Kolláth György felhívta a figyelmet arra: szükséges lenne a magyar jogrendbe is adaptálni a német szövetségi alkotmánynak azon cikkét, amely szerint aki a gyülekezési szabadságot a demokratikus alaprend elleni küzdelem céljára történő visszaélésre használja, meghatározott időre elveszíti ezeket az alapjogokat. Ki kellene mondani, hogy aki a gyülekezési szabadsággal így, a demokráciával szemben visszaél, bírói vagy alkotmánybírósági ítélet tilthassa el a jog gyakorlásától és nemcsak, hogy nem szervezhet ilyen rendezvényt, de részt sem vehet rajta – jelentette ki.
