Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) nyilvánosságra hozta a bírósági reform megvalósulásáról szóló tanulmányokat a www.birosag.hu honlapon.
Az OIT az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara és a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara kutatói munkaközösségeit kérte fel a tanulmányok elkészítésére.
A magyar igazságszolgáltatás átvilágítása a felkérés szerint annak megvizsgálására vonatkozott, hogy a bírósági reform milyen hatást gyakorolt a szervezetre, az igazgatásra és az ítélkező tevékenységre.
Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet mintegy százoldalas tanulmányában egyebek között indokoltnak tartja – a nemzetközi minták alapján – az OIT összetételének és belső arányainak újragondolását. Az intézet kutatóinak véleménye szerint helyeselhető az olyan módosítás, mely a Legfelsőbb Bíróság elnökét nem számítva, kizárja az OIT tagjai közül azon szervezetek vezetőit (a bíróságok vezetőit, helyetteseiket), akiket az OIT ellenőriz.
Elemzésük alapján érdemes megvizsgálni az olyan belső irányítási rendszer előnyeit, melyben az OIT elnöki tisztét a köztársasági elnök, a két alelnöki tisztet pedig a Legfelsőbb Bíróság elnöke és az igazságügy-miniszter látnák el.
Ugyancsak javasolják, hogy az OIT tagjai a választásukat követő ciklusra ne legyenek újraválaszthatóak, ám az arra érdemesek az ezt követő ciklusra viszont újból választhatóak lehessenek.
Az intézet szerint a bírókiválasztásnál az első eldöntendő kérdés, hogy maradjon-e a zárt karrierrendszer, vagy legyen vegyes rendszerű a kiválasztás, azaz a mostanihoz képest nagyobb súlyt kapjanak a pályájukat más jogászi szakmában elkezdő, kívülről jött jelentkezők.
Mint rámutatnak, jó lenne, ha a más szakmákban indított jogászi karriereknél számításba veendő perspektíva, ne pedig – mint az elmúlt években megfigyelhető volt – egzisztenciális kényszer legyen, akár a szakmai életút viszonylag kései pontján, a bírói munka. A bírói előéletben a különböző jogászi foglalkozások megjelenése kiküszöbölheti a hivatásrendi elzárkózás káros hatásait – írják.
Ugyanakkor azt is javasolják, hogy a kívülről érkező bíró, legyen bármekkora szakmai tekintély, mindig köteles legyen meghatározott ideig elsőfokú bíróként kezdeni a bírói pályát.
A javaslatok között szerepel a bírói munka számonkérésének erősítése is.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara több mint 400 oldalas tanulmányában többi között rámutat, hogy az ítélőtáblák illetékességi területének megállapításánál sem a népesség számát, sem a 100 ezer lakosra jutó perek számát nem vették figyelembe, pedig már a táblák létesítésénél lehetőség lett volna arányosabb illetékességi területek kialakítására.
Ezzel összefüggésben figyelemre méltónak tartják a kutatók, hogy a táblabíróságok közül a Fővárosi Ítélőtáblánál a legnagyobb az ügyhátralék.
A tanulmány szerint a bírói karrier fontosságát kiemelve foglalkozni kell azzal is, hogy a huzamosabban alsó szinten dolgozó bírák munkája is megfelelően elismerhető legyen. Ez ugyanis ma nem megoldott – teszik hozzá. Mint írják, csak támogatni lehet az úgynevezett alternatív bírói életpálya kidolgozását, amelynek lényege, hogy a helyi bíróságon folytatott ítélkezést is bírói karrierként kell szabályozni megfelelő elismerési formákkal.
A pécsi egyetem ugyancsak több száz oldalt kitevő tanulmányában a kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy a meglévő bírósági szisztéma javítása a hatalmi ágak következetes elválasztásával képzelhető el. Ezt úgy lehetne megoldani, hogy az igazságügy-miniszternek semmilyen feladata ne legyen a bíróságok igazgatásában. Amit a miniszter rendelettel szabályozhat a bíróságok igazgatásában, az legyen törvényi szabályozás tárgya – teszik hozzá, megjegyezve, hogy azok végrehajtásáról pedig a bírói testület legfőbb igazgatási szerve, az OIT szabályzatokkal rendelkezhetne.
