Megszületett az első ítélet a 2006 őszén meghurcoltak által indított perek egyikében: nem jogerősen félmilliós kártérítésre kötelezték a jogsértésekért felelős rendőri szerveket.
A Fővárosi Bíróság a 2008. január 29-én hozott, első fokú, nem jogerős ítéletével túlnyomórészt helyt adott a felperes (Kollár Tibor) keresetének: eszerint a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak (BRFK) 350 ezer, a Készenléti Rendőrségnek (a Rendészeti Biztonsági Szolgálat, azaz Rebisz jogutódja 2008. január 1-től) pedig 150 ezer forint kártérítést kell kamatostul megfizetnie annak a férfinak, akit 2006. október 23-án kora délután az Alkotmány utcában bántalmaztak a símaszkos, azonosít jelvény és szám nélküli rohamrendőrök. Pataki Árpád bíró kiemelte: azzal, hogy a felperest indokolatlanul elfogták és az előállítása során megbilincselték megsértették emberi méltóság védelméhez fűződő személyiségi jogát, a személyes szabadsághoz fűződő személyiségi jogát pedig a jogellenes fogva tartással (előállítás és szabálysértési őrizet) sértették meg. A két rendőri szervet a bíróság arra is kötelezte, hogy tizenöt napon belül magánlevélben “fejezzék ki sajnálkozásukat” a történtek miatt (ennek közzétételére a bíróság a károsultat felhatalmazta), illetve fizessenek meg 50 ezer forint perköltséget a felperesnek.
A kártérítést igénylő férfi a korábbi rendőri tájékoztatás alapján a Kossuth térre tartó tömeg kiszorítását végző rendőrkordon előtt 2-3 méterrel hátrált, és közben arra hívta fel a rendőrök figyelmét, hogy eljárásuk törvénytelen és megengedhetetlen. Mint ismeretes, ekkor már zajlott az oszlatás könnygázgránátokkal és gumilövedékekkel. A férfi kezében fényképezőgép, és egy koronás-címeres nemzeti zászló volt. A zászlót az intézkedés során kezéből kicsavarták és félrehajították, azt a mai napig nem kapta meg. Elfogását követően kezeit igen vékony és vastag műanyag kábelkötözővel bilincselték meg, amely neki átlagot meghaladó fájdalmat és zsibbadást okozott. Az előállítást követően a Gyorskocsi utcai rendőri objektumban órákig falhoz fejjel állítva várakoztatták megbilincselt állapotban.
A felperessel szemben szabálysértési eljárást indítottak rendzavarás címén, erre tekintettel őrizetbe vették, több mint 48 órát át tartották fogva. A gyorsított módon tartott szabálysértési tárgyaláson a bíróság első fokon három nap elzárásra ítélte, amelyet időközben már kitöltött. Azonban később a másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság megszüntette a felperessel szembeni szabálysértési eljárást, kimondva, hogy magatartása nem volt jogszabálysértő, mivel a be nem jelentett tüntetés helyszínén, távozásra való felszólítás ellenére való tartózkodás önmagában nem valósított meg szabálysértést. (2007. március 11-e óta ezt a cselekményt a “Jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség” szabálysértéssel büntethetővé tették)
A felperes a bíróságtól azt kérte keresetében, hogy állapítsák meg, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) és a REBISZ (2008. január 1-től Készenléti Rendőrség) jogellenes intézkedéseikkel személyhez fűződő jogai körében megsértették személyes szabadsághoz fűződő jogát és emberi méltóságát. Erre tekintettel a BRFK-tól 700 ezer, a REBISZ jogutódjától 300 ezer forint kártérítést követelt a felperes, elégtételt adó közlemény megjelentetésén, továbbá a kamatok, illetve perköltségek megfizetésén túl.
Ebben a perben derült fény arra, egy idén januárban tárgyaláson, hogy a 2006. őszén tömegesen alkalmazott, rendszeresen súlyos keringési panaszokat és fájdalmat okozó, sokak által panaszolt műanyag bilincsek rendszerbe vételére csak jóval az eseményeket követően, egy 2007. május 14-én hozott miniszteri döntéssel került sor, sőt magát az előterjesztést is csak 2007. március 20-án tette meg az akkori országos rendőr-főkapitány. Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy a sörétes vadászfegyvereken és a gumilövedékeken kívül egy újabb kényszerítő eszközről bizonyosodott be, hogy azokat anélkül alkalmazta a rendőrség 2006. őszén, hogy azok rendszerbevételére, vagy rendszeresítésére sor került volna.
A mostani ítélet a kereset azon részét elutasította, amely arra irányult, hogy állapítsák meg azt, hogy a nem rendszeresített és egyébként is indokolatlanul használt a műanyag bilincs alkalmazása kínzást, megalázó embertelen bánásmódot valósított meg. Nem találta bizonyítottnak a bíróság azt, hogy Kollár Tibort tonfával megütötték és megrugdosták volna, mivel felvétel nem állt rendelkezésre, a perben meghallgatott rendőrök pedig tagadtak. Azt nyilatkozták, hogy ugyan láttak rajta hámsérülést, de azt a rendőri övbe szúrt tonfa véletlenül a bilincselés közben okozhatta. Ez a momentum arra mutat rá, hogy az önkényes és jogsértő intézkedésekkel érintett rendőrök sorainak “összezárása” esetén nemcsak felelősségre vonásuk nehéz vagy szinte lehetetlen, de még a kárigény érvényesítése is nehézkes, mivel a nyilvánvaló bántalmazás tényét – egyéb bizonyíték hiányában – is tipikusan vitatják.
A felperes egymillió forintos kárigényét a Fővárosi Bíróság azért mérsékelte felére, mert álláspontja szerint a károsult közreható magatartást fejtett ki azzal, hogy – az egyébként köztudomásúan nehezen hallható módon közölt – rendőri felszólítás ellenére nem hagyta el a helyszínt.
A kártérítés mértéke miatt felperes a fellebbezés mellett döntött, így az ügyben jogerősen a Fővárosi Ítélőtábla dönt majd.
