Az EP szakbizottsága már támogatásáról biztosította azt az osztrák kezdeményezést, amely javítaná az együttműködést a tagországok különleges rendőrségi egységei között azok válsághelyzetben történő bevetése során. A plenáris ülésre kerülő szöveg kisebb módosításokat javasol.
„Egyetlen tagállam sem rendelkezik a lehetséges, különleges beavatkozást igénylő, különleges vagy nagy horderejű válsághelyzetek hatékony kezeléséhez szükséges valamennyi eszközzel, erőforrással és szakértelemmel. Különös jelentősége van ezért annak, hogy a tagállamok más tagállamoktól segítséget kérhessenek” – áll az Armando França (szocialista, portugál) által jegyzett, konzultatív parlamenti jelentésben.
Az osztrák kormány ezzel kapcsolatos kezdeményezése kiegészítené a tavaly nyáron elfogadott „prümi döntést”, amelynek az volt a célja, hogy a terrorizmus, a határokon átnyúló bűnözés, valamint az illegális bevándorlás elleni küzdelem érdekében biztosítsa a személyazonosító adatok (ideértve a DNS- és ujjlenyomat-információkat is) hatékony megosztását a tagállami hatóságok között.
A megállapodás kiterjedt a határmenti közös rendőrségi műveletekre is. Eszerint az ilyen együttműködés keretében az egyik tagállam rendőrei a másik EU-országban is saját egyenruhájukban, saját fegyverükkel láthatnak el szolgálatot. Ilyen esetekben mindig a fogadó tagállam viseli a felelősséget az együttműködés keretében a területére érkezett rendőrök intézkedéseiért.
A képviselők szerint a most meghatározandó „jogi keret és az illetékes hatóságokat feltüntető összeállítás birtokában a tagállamok válsághelyzet esetén gyorsan reagálhatnak és időt takaríthatnak meg”. A szöveg hozzáteszi „a tagállamok ilyen válsághelyzetek, és különösen a terrorcselekmények megelőzésére vonatkozó képességének és az azokra való reagálási képességének megerősítése céljából alapvető fontosságú, hogy a különleges intervenciós egységek rendszeresen találkozzanak és közös képzéseket szervezzenek a kölcsönös tapasztalatok hasznosítása érdekében”.
A parlamenti szöveg szerint a válsághelyzet: „bármely olyan ember előidézte helyzet valamely tagállamban, amely alapján joggal feltételezhető, hogy olyan bűncselekmény történt, történik vagy fog történni, amely súlyos, közvetlen fizikai fenyegetést jelent az érintett tagállamban tartózkodó személyekre, tulajdonra, infrastruktúrára vagy az ott található intézményekre nézve”. A különleges intervenciós egység pedig „egy tagállam azon bűnüldöző hatósága, amelynek szakterülete a válsághelyzetek kezelése”.
