Amennyiben valamely adókedvezmény olyan feltételek teljesítésétől függ, amelyeknek a betartása csak valamely harmadik ország által nyújtott információk útján ellenőrizhető, a tagállam elvben jogszerűen megtagadhatja a kedvezmény nyújtását, amennyiben lehetetlennek bizonyul az információknak az említett országtól való beszerzése.
A svéd jog a Svédországban lakóhellyel rendelkező adóalanyok számára mentességet biztosít a Svédországban vagy az EGT1 valamely más tagállamában székhellyel rendelkező részvénytársaság által leányvállalati részvények formájában juttatott osztalék után, e mentességet azonban megtagadja abban az esetben, ha az osztalékot juttató társaság székhelye az EGT-n kívüli harmadik országban található, kivéve, ha e harmadik ország Svédországgal információcserét előíró egyezményt kötött.
A. a svájci székhelyű társaság, az X. részvényese, mely társaság ki kívánja osztani az egyik leányvállalatában birtokolt részvényeit. A. a Skatterättsnämnden-től (adójogi bizottság) előzetes véleményt kért arra vonatkozóan, hogy az ilyen részvénykiosztás mentesül-e a jövedelemadó alól. A Skatterättsnämnden azt a választ adta, hogy az X. által tervezett részvénykiosztás az EK-Szerződésnek a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezései alapján mentesül a jövedelemadó alól.
A Skatteverket, mivel úgy vélte, hogy e rendelkezések nem egyértelműek a tagállamok és a harmadik országok közötti tőkemozgást illetően, a Skatterättsnämnden ezen előzetes határozatával szemben a Regeringsrätten-hez fellebbezést nyújtott be, a Regeringsrätten pedig előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé terjesztette azt a kérdést, hogy a svéd szabályozás összeegyeztethető-e a közösségi joggal.
A tagállamok és a harmadik országok közötti tőkemozgás tekintetében a Bíróság elsőként emlékeztet arra, hogy a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezésekre hivatkozni lehet a nemzeti bíróság előtt, és e rendelkezések – az adott tőkemozgás-kategóriától függetlenül – a velük ellentétes nemzeti jogszabályok alkalmazhatatlanságához vezethetnek.
A Bíróság elismeri, hogy a harmadik országok felé irányuló tőkemozgások liberalizációja a belső piac létrehozásától eltérő célokat követ, mint többek között az egységes közösségi fizetőeszköz hitelességének biztosítása a világ pénzügyi piacain, és a világméretű pénzügyi központok fenntartása a tagállamokban. Megállapítja azonban, hogy a tagállamok úgy határoztak, hogy a tőke szabad mozgásának elvét ugyanabban a cikkben és ugyanúgy kell előírni a Közösségen belüli, illetve a harmadik országokkal fennálló kapcsolatok vonatkozásában, ugyanakkor védzáradékokat és eltéréseket írtak elő, amelyek külön a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó tőkemozgásokra vonatkoznak.
A Bíróság álláspontja szerint a tagállamok számára engedélyezett, a tőkemozgásokra vonatkozó egyes korlátozó intézkedések alkalmazásának a mértéke nem határozható meg azon körülmény figyelembe vétele nélkül, hogy a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó tőkemozgásoknak más a jogi háttere, mint a Közösségen belüli tőkemozgásoké. Az Európai Unió tagállamai közötti jogharmonizáció szintje, és különösen a nemzeti adóhatóságok együttműködését célzó közösségi jogi intézkedések miatt a határon átnyúló jellemzőkkel rendelkező, de a Közösségen belül megvalósuló gazdasági tevékenységek valamely tagállam által történő adóztatása nem mindig hasonlítható össze a tagállamok és harmadik országok közötti kapcsolatokban zajló gazdasági tevékenységek adóztatásával. A Bíróság nézete szerint az sem zárható ki, hogy a tagállam bizonyítani tudja, hogy a harmadik országokból származó vagy oda irányuló tőkemozgás korlátozása valamely okból indokolt olyan esetekben, amikor ezen ok nem alkalmas arra, hogy megfelelően indokolja a tagállamok közötti tőkemozgás korlátozását.
Ezt követően a Bíróság megállapítja, hogy az olyan szabályozás, mint a svéd, azzal a hatással jár, hogy a svéd illetőségű adóalanyokat visszatartja attól, hogy a tőkéjüket az EGT-n kívüli székhelyű társaságokba fektessék be. Amennyiben ugyanis az e társaságok által a svéd illetőségű adóalanyoknak kifizetett osztalék adózás szempontjából kevésbé kedvező bánásmódban részesül, mint az EGT valamely tagállamában székhellyel rendelkező társaságok által fizetett osztalék, az említett társaságok részvényei a svéd illetőségű befektetők számára kevésbé vonzóak, mint az EGT valamely tagállamában székhellyel rendelkező társaságok részvényei.. Az ilyen szabályozás következésképpen a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgásra vonatkozó korlátozást tartalmaz.
A Bíróság ugyanakkor emlékeztet arra, hogy az adóellenőrzések hatékonysága biztosításának a szükségessége olyan közérdeken alapuló kényszerítő indok, amely igazolhatja az ilyen korlátozást, amennyiben a kérdéses intézkedés tiszteletben tartja az arányosság elvét abban az értelemben, hogy az alkalmas az elérni kívánt cél megvalósítására, és nem lép túl a cél eléréséhez szükséges mértéken.
E tekintetben a Bíróság megállapítja, hogy a Közösségen belül a tagállam nem hivatkozhat arra, hogy nincs lehetősége az adókedvezmény megtagadásának igazolásához szükséges adatok felkutatása vagy begyűjtése érdekében a másik tagállammal való együttműködésre. Tekintettel azonban a tagállamok és a harmadik országok közötti tőkemozgás eltérő jogi hátterére, ez a megközelítés nem ültethető át teljes egészében a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó tőkemozgásokra.
A Bíróság következésképpen megállapítja, hogy amennyiben valamely tagállami szabályozás egy adókedvezményt olyan feltételek teljesítésétől tesz függővé, amelyeknek a betartása csak valamely harmadik ország illetékes hatóságai által nyújtott információk útján ellenőrizhető, a tagállam elvben jogszerűen megtagadhatja a kedvezmény nyújtását, amennyiben – különösen e harmadik ország információnyújtásra vonatkozó egyezményes kötelezettségének a hiányában – lehetetlennek bizonyul az információknak az említett országtól való beszerzése.
A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak az ellenőrzése, hogy a svéd adóigazgatásnak van-e lehetősége az osztalékra vonatkozó mentességhez a svéd törvény által előírt követelmények betartásának az ellenőrzésére, és az is, hogy a Svédország és Svájc közötti egyezmény a svéd adóigazgatás számára lehetővé teszi-e azoknak az információknak a beszerzését, amelyekre szüksége van.
