Az a nemzeti szabályozás, amelynek következtében a részmunkaidős munkavállalók ugyanannyi teljesített munkaóráért alacsonyabb díjazásban részesülnek, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók, sérti az egyenlő díjazás elvét, ha a munkavállalók között jóval több nő érintett, mint férfi, és ha e szabályozás objektíven nem igazolt.
Németországban egyes közalkalmazotti csoportok a munkavégzés alóli mentesítés helyett a túlmunka díjazásában részesülhetnek. Az MVergGV szerinti túlmunkadíjazás azonban alacsonyabb, mint a rendes munkaidő keretében végzett munka után járó díjazás.
Ursula Voß a Land Berlinnel tanítóként közalkalmazotti jogviszonyban áll. Amikor részmunkaidőben foglalkoztatták, 2000 januárja és májusa között Ursula Voß túlmunkát teljesített. Az a díjazás, amelyben Ursula Voß ebben az időszakban részesült, alacsonyabb volt a teljes munkaidőben foglalkoztatott tanítóknak ugyanennyi munkaórája után járó díjazásnál. Ursula Voß hiába kérte, hogy a teljes munkaidőben foglalkoztatott tanítókéval egyenértékű díjazást vegyenek alapul.
A Bundesverwaltungsgericht az Ursula Voß és a Land Berlin közötti jogvita eldöntéséhez azt kérdezi a Bíróságtól, hogy ellentétes-e az egyenlő díjazás elvével az olyan szabályozás, amely a részmunkaidőben foglalkoztatott közalkalmazottak esetében a teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazottakhoz képest alacsonyabb díjazáshoz vezet.
Mai ítéletében a Bíróság emlékeztet arra, hogy az egyenlő díjazás elvével nem csupán a közvetlen hátrányos megkülönböztetés ellentétes, hanem minden eltérő bánásmód, amelyet nem a nemi hovatartozáson alapuló kritériumok alkalmazásával tartanak fenn, amennyiben ez jóval több nőt érint, mint férfit, és ezt az eltérő bánásmódot nem igazolják a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetéstől független, objektív okok.
A Bíróság megállapítja, hogy a túlmunka alacsonyabb díjazása a részmunkaidőben foglalkoztatott tanítók hátrányára eltérő bánásmódot eredményez, mert e közalkalmazottaknak az egyéni munkaidejükön felül és a teljes munkaidőben foglalkoztatottak rendes munkaidejének mértékéig végzett túlmunkájára alacsonyabb óradíjat alkalmaznak.
Ez az eltérő bánásmód jóval több nőt érinthet, mint férfit. Erre vonatkozólag a Bíróság emlékeztet arra, hogy e megállapítás alátámasztása végett a kérdést előterjesztő bíróságnak a szóban forgó nemzeti szabályozás hatálya alá tartozó valamennyi munkavállalót figyelembe kell vennie.
Minthogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem hivatkozik a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetéstől független, objektív igazoló okokra, a Bíróság felhívja a kérdést előterjesztő bíróságot, hogy ezt a szempontot vizsgálja meg.
A Bíróság arra a következtetésre jut, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott közalkalmazottak által az egyéni munkaidőn felül és a teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazottak óraszámának mértékéig végzett munka alacsonyabb díjazása sérti a férfi és női munkavállalók egyenlő díjazásának elvét, amennyiben ez az eltérő bánásmód jóval több női, mint férfi munkavállalót érint, és az eltérő bánásmódot nem igazolják a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetéstől független, objektív okok.
(C-300/06. sz. ügy)
