December 6-án két üggyel foglalkozik az Európai Közösségek Bírósága. Ítélet várható Miláno város önkormányzata és az AEM társaság között vitássá vált aranyrészvényekkel kapcsolatos ügyben, valamint a részmunkaidőben foglalkoztatott német tanárok nemen alapuló hátrányos megkülönböztetése tárgyában.
C-463/04 Federconsumatori és társai, valamint C-464/04 Associazione Azionariato Diffuso dell’AEM és társai egyesített ügyek
Milánó város önkormányzata korábban többségi részesedéssel rendelkezett az AEM nevű társaságban, miután azonban részesedésének egy részét értékesítette, a társaság tőkéjének 33,4%-a maradt a tulajdonában. Részesedési arányának csökkentésével egyidejűleg azonban az önkormányzat élve az olasz jog ezt lehetővé tevő rendelkezéseivel továbbra is fenntartotta magának az igazgatótanács tagjai többségének kinevezéséhez való jogát. Az ügy felperesei szerint mindez ellentétben áll a tőke szabad mozgásának a szabadságával és az Európai Bíróságnak az aranyrészvényekkel kapcsolatban kialakult ítélkezési gyakorlatával. Az alapügyekben eljáró olasz bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy ellentétes-e a közösségi joggal azon olasz szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy egy társaságban annak privatizálását követően kisebbségi részesedéssel rendelkező helyi önkormányzat a privatizációt megelőző többségi részesedésének megszűnése után is megőrizze az igazgatótanács tagjai többségének kinevezéséhez való jogát.
Poiares Maduro főtanácsnok 2006. szeptember 7-én megtett indítványában úgy vélte, hogy a vitatott olasz szabályozás az áruk szabad mozgása szabadságának elvébe ütközik.
C-300/06 Voß
Az alapügy felperese egy német tanárnő, aki 1999 júliusa és 2000 májusa között közalkalmazottként, részmunkaidőben állt alkalmazásban, melynek keretében heti 23 órát kellett dolgoznia. Az említett időszakban a teljes munkaidőben foglalkoztatott tanárok kötelező heti munkaóraszáma 26,5 óra volt. 2000 januárja és 2000 májusa között a felperes havi négy-hat óra túlmunkát teljesített, amely túlmunkáért azonban kevesebb bért kapott, mint amelyet a teljes munkaidőben foglalkoztatott tanárok a rendes munkaidejük a kérdéses túlmunka időtartamának megfelelő hosszúságú része után időarányosan kaptak. A probléma tehát abból adódik, hogy amíg a heti ledolgozott 23 óra felett a 26,5 órás plafon eléréséig a rendes munkaidőben dolgozó tanárok a rendes fizetésük arányos részét kapják, addig a részmunkaidőben dolgozó tanárok már a túlmunkára vonatkozó szabályok szerint kapják bérüket, és hogy az előbbi, illetve az utóbbi csoportba tartozó tanárok bére az azonos mennyiségű elvégzett munka ellenére is különbözik. A 26,5 órás plafon elérése után a rendes munkaidőn felül teljesített túlmunka díjazása mind a teljes munkaidőben, mind a részmunkaidőben foglalkozatott közalkalmazottak esetében már ugyanolyan nagyságú. A felperes szerint ez a bérezési gyakorlat nemen alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül, mivel a Németországban részmunkaidőben alkalmazott tanárok 88%-a nő. Az alapügyben eljáró szövetségi közigazgatási bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretében azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a nemen alapuló megkülönböztetésnek az EK-Szerződésben megállapított tilalmával ellentétes-e az a nemzeti szabályozás, amely szerint a rendes munkaidőn felül teljesített túlmunka díjazása mind a teljes munkaidőben, mind a részmunkaidőben foglalkozatott közalkalmazottak esetében ugyanolyan nagyságú, és ez a díjazás kevesebb, mint az az időarányos részilletmény, amely a teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazottaknak a rendes munkaidejük ugyanilyen hosszúságú része után jár, amennyiben a részmunkaidőben foglalkoztatottak túlnyomó része nő.
Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok 2007. július 10-én megtett indítványában úgy vélte, hogy a vitatott szabályozás akkor ellentétes a közösségi joggal, ha megállapítható, hogy annak alkalmazása nem igazolható a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetést kizáró, objektív indokokkal.
