November 27-én dönt a bíróság abban a kérdésben, hogy ki minősül várandós munkavállalónak a 92/85/EGK irányelv alkalmazása szempontjából, valamint arról, hogy a felperes hivatkozhat-e az értesítés érvénytelenségére, amennyiben a kézbesítendő irat mellékleteinek kézbesítése nem felel meg a 1348/2000/EK rendelet kritériumainak.
C-506/06 Mayr
Az ezen előzetes döntéshozatali ügyben felmerült kérdés az, hogy a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK irányelv értelmében “várandós munkavállalónak” minősül-e az a munkavállaló, aki mesterséges megtermékenyítésben vesz részt, ha a felmondás időpontjában a petesejtjeit már megtermékenyítették a partnere spermiumaival, tehát az embriók “in-vitro” létrejöttek, de ezeket még nem ültették be a nő testébe. Azt kell tehát az Európai Bíróságnak eldöntenie, hogy a terhességhez kapcsolódó – jelen esetben a felmondással szembeni – munkajogi védelem mesterséges megtermékenyítés esetén a megtermékenyítés időpontjától vagy az embriók anyaméhébe való beültetésétől illeti meg a petesejteket adó nőt.
C-14/07 Weiss und Partner
A tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1348/2000/EK rendelet értelmében a címzett megtagadhatja a kézbesítendő irat elfogadását, ha az nem az iratot átvevő tagállam hivatalos nyelvén vagy az áttevő tagállamnak olyan nyelvén lett megszövegezve, amelyet a címzett megért.
A német jog szerint bejegyzett felperes egy ingatlan-beruházás építési terveinek elkészítésével bízott meg egy angol jog szerinti céget, a londoni székhelyű alperest. A felek megállapodása szerint a terveket az alperesnek német nyelven kellett elkészítenie, és a két cég közötti hivatalos levelezés nyelve is a német volt. A felperes később keresetet indított a német bíróságok előtt az alperes ellen azt állítva, hogy az építési tervek hibás volta miatt kárt szenvedett el. Az ügyben eljáró német bíróság a kereseti kérelmet angol nyelven, míg az azzal együtt benyújtott mellékleteket német nyelven megküldte az alperesnek, aki azt állítja, hogy a keresetről történt értesítése a kézbesítési rendelet értelmében érvénytelen, mivel az értesítésére részben az általa állítólag nem értett német nyelven került sor. Az alapügyben eljáró német bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a felperes hivatkozhat-e a rendelet alapján az értesítés érvénytelenségére, amennyiben a kézbesítendő irat mellékleteinek kézbesítése nem felel meg a rendelet szerinti kritériumoknak. Arra is választ vár a német bíróság, hogy a jelen ügy körülményei között – amikor is a felek üzleti kapcsolatával összefüggő minden levelezés német nyelven zajlott – hivatkozhat-e egyáltalán az alperes arra, hogy nem érti a számára német nyelven megküldött bírósági iratokat.
