Az Országgyűlés előtt van a Polgári Törvénykönyvnek a gyűlöletbeszéd szankcionálására vonatkozó törvénymódosítási javaslata. A törvényjavaslatot alkotmányossági, szakmai-jogdogmatikai és jogpolitikai szempontból is elhibázottnak, valamint kontraproduktívnak tartja a szervezet.
A Társaság a Szabadságjogokért álláspontja a Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló T/3719. számú törvényjavaslatról
A Tjav. a polgári jog eszköztárával kívánja szankcionálni az úgynevezett gyűlöletbeszédet, egyúttal korlátozni a szabad véleménynyilvánítás Alkotmány 61.§-ban biztosított jogát.
A Tjav. alkotmányossági, szakmai-jogdogmatikai és jogpolitikai szempontból egyaránt komoly aggályokat vet fel.
A véleményszabadság alkotmányos szerepét és alkotmányos határait illetően a TASZ alapvetően osztja az Alkotmánybíróság másfél évtizede töretlen álláspontját.
A 30/1992. (V.26.) ABh. rögzítette: a véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alkotmányos alapjogok között, tulajdonképpeni „anyajoga” többféle szabadságjognak, az úgynevezett kommunikációs alapjogoknak. A 18/2004. (V.25.) ABh. úgy foglalt állást: a véleményszabadság egyrészt az egyéni önkifejezést, a személyiség szabad kibontakozását teszi lehetővé, másrészt az egyénnek a társadalmi és politikai folyamatokban való tevékeny és megalapozott részvételét biztosítja.
„A szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi (…) maga a véleménynyilvánítás ténye és lehetősége védett, annak tartalmára tekintet nélkül. Vagyis az egyéni véleménynyilvánítás, a saját törvényei szerint alakuló közvélemény, és ezekkel kölcsönhatásban a minél szélesebb tájékozottságra épülő egyéni véleményalkotás lehetősége az, ami alkotmányos védelmet élvez. Az Alkotmány a szabad kommunikációt – az egyéni magatartást és a társadalmi folyamatot – biztosítja, s nem annak tartalmára vonatkozik a szabad véleménynyilvánítás alapjoga. Ebben a processzusban helye van minden véleménynek, jónak és károsnak, kellemesnek és sértőnek egyaránt – különösen azért, mert maga a vélemény minősítése is e folyamat terméke” (30/1992. (V.26.) ABh.). „Ez a szabadság az olyan véleményeket is megilleti, amelyek sértőek, meghökkentőek vagy aggodalmat keltenek” (18/2004. (V.25.) ABh).
A vélemény elfojtása vagy napvilágra kerülésének megakadályozása nem teszi a véleményt meg nem születetté, és nem gátja valamely nézet elterjedésének – szögezi le a 18/2004. (V.25.) ABh.
„Ahol sokféle véleménnyel találkozhatnak az emberek, a közvélemény toleráns lesz; míg zárt társadalmakban sokkal inkább felkavarhatja a köznyugalmat egy-egy szokatlan hang is. Másrészt a véleménynyilvánítás szükségtelen és aránytalan korlátozása a társadalom nyitottsága ellen hat. (…) Politikai kultúra és egészségesen reflektáló közvélemény csakis öntisztulással alakulhat ki” (30/1992. (V.26.) ABh.).
Mindkét idézett alkotmánybírósági határozat világossá tette, hogy a véleményszabadság korlátozásánál a „szükség-arányosság”-, tehát az ún. első alapjogvédelmi tesztet alkalmazva lehet csak eljárni. Abban is töretlen az alkotmánybírósági gyakorlat, hogy a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni.
A fentiek fényében a TASZ a következő pontokon találja aggályosnak a Tjav-ot.
A felismerhetőségi kritérium hiánya
A Tjav. szerinti Ptk. 76/A.§ egyértelműen rögzíti, hogy a polgári jogi eszközt akkor is igénybe lehet venni, ha a sérelmezett magatartás nem közvetlenül és felismerhetően irányul az igényérvényesítő fél ellen.
A Ptk. 1.§ (1) bek. alapján, a Ptk. a személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza. A Ptk. VII. fejezetének címe, a jogintézmény elnevezése – „személyhez fűződő jogok” – is arra utal, hogy a személy autonómiáját, a személyiség integritását közvetlenül érő támadásokkal szemben kíván a Ptk. védelmet biztosítani. Ennek megfelelően a Ptk. 85.§ (1) bek. – főszabályként – személyes érdekérvényesítést ír elő a személyhez fűződő jogokkal kapcsolatban.
A felismerhetőségi kritériumot nélkülöző („átsugárzó”) cselekmények személyiségi jogi szankcionálása idegen a polgári jog dogmatikájától.
Ennél is problematikusabb, hogy a Tjav. Ptk. 76/A.§ (1) nem tisztázza a polgári jogi védelem tárgyát. A (3) bek.-ben biztosított párhuzamos – egyéni és kollektív – igényérvényesítési jog felerősíti a tisztázatlanságot. Álláspontunkat alátámasztja az 1.§-hoz fűzött részletes indokolás l. pontjában olvasható, kissé ellentmondásos meghatározás: „(…) egy közösséget érő sértő megnyilvánulások a közösség tagjainak emberi méltóságát, általános személyiségi jogát sértik.” Az a körülmény, hogy nem egyértelmű a sérelem alanya, a sérelem bekövetkezésének fókusza, felveti a normavilágosság alkotmányos követelményének sérelmét.
A TASZ álláspontja szerint, a liberális jogállam, a magánjog alapelveivel, az önrendelkezési szabadsággal és a vele összefüggő identitásválasztási szabadsággal összeegyeztethetetlen, ahogy a jogalkotó a közösséget érő sértő megnyilvánulásokból levezeti az egyén emberi méltóságának sérelmét.
- A „sértő”
A Tjav. Ptk. 76/A.§ (1) bek. a sértő megnyilvánulásokat kívánja szankcionálni. A normaszöveg megfogalmazása álláspontunk szerint túlságosan tág fogalommal operál.
A 18/2004. (V.25.) ABh. a „legalább hipotetikus visszacsatolást” támasztotta a jogkorlátozás feltételéül. Ebben az esetben a normaszöveg anélkül kezeli „tényként” a sérelmet, hogy vizsgálná: az adott magatartás valóban alkalmas-e arra, hogy az egyén személyi integritásán sérelmet ejtsen?
A 18/2004. (V.25.) ABh. kimondta: „önmagában a sértő, lealacsonyító kifejezések használata vagy más, ezzel egyenértékű cselekmény elkövetése az Alkotmány 61.§ (1) bekezdésének oltalma alatt áll, amely a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi.”
A 18/2004. (V.25.) ABh. azt is rögzítette: a szélsőséges nézetek esetében sem a vélemény tartalma, hanem a közlés közvetlen, belátható következménye alapozza meg a szólásszabadság korlátozását, a polgári jogi felelősségre vonást.
A „személyiség lényegi vonása” például a vallási meggyőződés, politikai vélemény is. Egy plurális társadalomban a véleménynyilvánításhoz való jog gyakorlásának velejárója, hogy a „kisebbségi” vallási vagy politikai véleménycsoporthoz tartozó személyek sértőnek érezhetik a „többségi” véleményt, s fordítva. A Tjav-ban szereplő polgári jogi korlát megengedhetetlenül leszűkíti a vallási és politikai nézetek piacát.
- A „kisebbségben lévő”
A Tvjav. az új jogvédelmi eszközt arra az esetre biztosítja, ha a sértő megnyilvánulás a személyiség lényegi vonására irányul és személyek e vonással rendelkező, a társadalmon belül kisebbségben lévő körére vonatkozik.
Álláspontunk szerint, a „kisebbség” ebben a kontextusban meglehetősen bizonytalan kategória.
A 34/1992. (VI.1.) ABh. úgy foglalt állást, hogy a jognak nemcsak az egyes személyeket kell egyenlő méltóságú személyeknek tekinteni és kezelni, hanem magának a személyiségnek a különböző szintjeit és tartalmi vonatkozásait tekintve sem lehet különbséget tenni.
A Tjav-ban szereplő „kisebbségben lévő kör”-megszorítás alkotmányosan indokolatlanul tesz különbséget a személyiség lényegi vonásai között aszerint, hogy az adott lényegi vonással rendelkező személyek többségi vagy kisebbségi csoportot alkotnak a társadalomban. A Tvjav. értelmében a tárgybeli jogvédelmi eszköz például nem illetné meg a nőket, a női mivoltukra irányuló sértő megnyilvánulások ellenében.
- A jogosulti kör
A Tvjav. 76/A.§ (3) bek. (az 1.§-hoz fűzött részletes indokolás 3. pontjában egyértelműsített módon) párhuzamosan jogosítja a sérelmet szenvedett egyént keresetindításra és a közhasznú szervezeteket közérdekű perlésre.
A 8/1990. (IV.23.) ABh. annak idején azért semmisített meg egy rendelkezést, mert az nem zárta ki, hogy a szakszervezet a dolgozó kifejezett akarata ellenére is éljen képviseleti jogával. Ez a határozat egyébként az egyéni autonómia védelmére felhívható szubszidiárius alapjogot, az általános személyiségi jogot hívta fel az önrendelkezési szabadság védelmére. Az 1/1994. (I.7.) ABh. kimondta: az önrendelkezési jog fontos tartalmi eleme – egyebek között – az egyén joga arra, hogy az igény állapotába került alanyi jogait bíróság előtt is érvényesítse és ez a jog a nem cselekvés jogát is magában foglalja („mindenkinek szabadságában áll eldönteni, hogy jogai és törvényes érdekei védelmére nyitva álló és alkotmányosan biztosított hatósági igényérvényesítési utat igénybe veszi-e vagy attól tartózkodik”).
Az 1.§-hoz fűzött részletes indokolás nem jogdogmatikai, hanem csupán praktikus szempontokkal indokolja közérdekű perlési jog biztosítását. Ha az egyéni és közérdekű keresetindítási jog párhuzamosan biztosított, feltételeznünk kell, hogy az egyén(ek) személyiségén esik jogsérelem.
Egyediesített jogsérelem esetén azonban alkotmányellenes, ha bármely, a tárgybeli személyiségvonással amúgy rendelkező személy kifejezett akarata ellenére harmadik személy közérdekű keresetet indít.
A TASZ a törvényjavaslatot jogpolitikai szempontból is elhibázottnak, valamint kontraproduktívnak tartja.
A felismerhetőségi kritérium mellett a Ptk. jelenleg is lehetőséget teremt a gyűlöletbeszéd elleni fellépésre. Az erőszak nyilvánvaló és közvetlen veszélye esetén, a közösség elleni izgatás, ezenkívül – egyediesített formában – a rágalmazás és a becsületsértés is a gyűlöletbeszéddel szembeni büntetőjogi eszközként szolgálhat. A hatályos Ptk. és Btk. szabályainál tágabb körben szankcionálják a félelemkeltő, erőszakos kommunikációt egyes közigazgatási jogi jogágak (pl. médiajog, reklámjog). A zaklatásként azonosítható gyűlöletbeszédnek vegyes jogági korlátja (2003. évi CXXV. tv.) is létezik.
- Szerencsétlennek tartjuk, hogy miközben folyik egy új Ptk. előkészítése, a Kormány a kodifikációs folyamatban részt vevő jogtudósok álláspontja ellenében, a folyamat lezárását nem bevárva, aktuálpolitikai megfontolásokból terjeszt elő egy Ptk. módosítást.
Az alapvető társadalmi viszonyokat és konfliktusokat rendező norma esetében különösen fontos lenne egy szakmai és társadalmi vita, amely most elmaradt.
- Aggodalomra ad okot, hogy a Tjav. 76/A.§ (1) bek. megfogalmazása – miután a gyűlöletbeszéd megítélésében korántsincs társadalmi konszenzus – tág keret a jogintézmény visszaélésszerű igénybevételére. A visszaélésszerű joggyakorlást ebben az esetben aligha lesz képes az alapelvek segítségével kiszűrni az eljáró bíróság.
- A liberális jogállam alapértékeit és intézményeit akkor tudhatjuk biztonságban, ha társadalmi-politikai konszenzus van a gyűlöletkeltő, embertelen nézetek elutasításában. Aligha segíti egy ilyen közmegegyezés kialakulását, ill. fennmaradását ha a gyűlöletbeszéd elleni fellépés kérdése a napi politikai küzdelmek kereszttüzébe kerül.
