Az üres adathordozók után fizetendő ún. üres kazetta jogdíjak szabályozásának egységesítése régóta napirenden van az Európai Unióban, de a kérdés belátható időn belül történő rendezésére nincs sok esély. Mindeközben tagállamok folyamatosan szélesítik az illetékkel érintett termékek körét.
Az európai országokban a hatvanas évektől terjedt el az üres adathordozók után történő jogdíjfizetés. A hatálya alá tartozó termékek körét az egyes országok általában maguk határozzák meg, de a legtöbb jogdíj hagyományosan az üres kazetták, CD-k, DVD-k és a fénymásolópapír árában kerül megfizetésre (a nyolcvanas években elterjedt közkeletű elnevezéssel nálunk üres kazetta jogdíjként szokás emlegetni ezt a fajta illetéket.
Egyre több uniós tagállamban kötelező jogdíjat fizetni az újabb generációs médiahordozók, így pendrive-ok, merevlemezek, mp3 lejátszók vagy akár mobiltelefonok után, ami a készülékek fogyasztói árának emelkedéséhez vezet. A folyamat ellentmondásos: a jogdíj ugyanis beépül olyan termékek árába, melyekre jogvédett anyag valószínűleg sohasem kerül (pl. a fényképezőgépek memóriakártyái) vagy pedig olyan árukra is vonatkozik, melyek tekintetében egyszer már sor került díjfizetésre. Az utóbbi tipikus példái a mobiltelefonok, amelyekre jogdíjköteles tartalmat csak ellenszolgáltatás fejében lehet letölteni, így a rájuk vonatkozó üres kazetta jogdíj csak felesleges plusz költséget generál.
A jogdíjfajta hatályának kiterjesztése nyilvánvalóan válasz az informatikai fejlődéssel egyre terjedő jogellenes másolatok nagy számára. Persze nem csak ez az egyetlen módja van a kalózmásolatok visszaszorításának. A jogkezelő szervezetek inkább a kieső bevételek pótlásának eszközeként tekintenek az üres kazetta jogdíjból származó bevételekre, míg a zeneipar képviselői a közös jogkezelő rendszerek – DRM alkalmazásával igyekeznek megakadályozni a másolatok terjesztését.
Egy nem működő rendszer
Az EU 2001-es szerzői jogi irányelve elvileg kötelezővé teszi, hogy az üres kazetta jogdíjak mértékét mindenhol a digitális jogkezelő rendszerek elterjedtségének függvényében lehessen meghatározni (tekintettel arra, hogy a DRM-ek eleve kizárják a jogvédett tartalmak üres adathordozókon történő sokszorosítását). Ezt a rendelkezést azonban a tagállamok és azok közös jogkezelő szervezetei nem tartják be, a jogdíjak továbbra is a DRM-től függetlenül, elég szabadon kerülnek megállapításra. Tavaly az EU tett lépéseket a helyzet megoldására, de decemberben a Bizottság levette a napirendről az európai jogdíjreformról szóló jogszabálytervezeteket, sokak szerint azért, mert a francia kormány komoly nyomást tudott gyakorolni ennek érdekében.
A jogdíjbevételek európai szintű szabályozása mellett azonban továbbra is számos érdekcsoport küzd, akik szerint a minden országban eltérő jogdíjráták révén sérül az áruk szabad mozgásának közösségi alapelve. Az üres kazetta jogdíj fontosságát az is jelzi, hogy Szerzői Jogi Illetékek Reform Szövetségében (Copyright Levies Reform Alliance, CLRA) számos, sokszor egymás ellen is fellépő információs, telekommunikációs, fogyasztói elektronikai és digitális média iparágait tömörítő érdekvédelmi szervezet találta meg a közös nevezőt. Nagyfokú aktivitásuk ellenére a reformtervezet tavaly decemberi visszavonása óta gyakorlatilag semmi nem történt az ügy rendezése érdekében.
Bővülő jogdíjterhek
Időközben viszont egyre több európai országban bővül az üres kazetta jogdíjjal érintett adathordozók köre. Franciaországban október 1-től minden számítástechnikai adathordozó (legyen az külső memória, pendrive, memóriakártya) árába be kell építeni ezt az illetéket, és a jogalkotó most vizsgálja annak lehetőségét, hogy ezt miképp lehetne a mobiltelefonokra is kiterjeszteni.
Spanyolországban a tavalyi reformot követően az elkövetkező néhány hétben várhatóan a mobiltelefonok is az üres kazetta jogdíj hatálya alá fognak esni. A spanyol kormányzat erről szóló tervei rendkívül népszerűtlenek: a fogyasztók nem értik, hogy miért kell még egyszer fizetniük a készülékekre letölött zenék után, a telefonszolgáltatók pedig már eddig is túlságosan magasnak találták az őket érő terheket. A madridi kereskedelmi kamara számításai szerint az áremelkedés külföldi vásárlásokra kényszeríti majd a spanyol fogyasztókat, s így éves szinten mintegy 35 millió euró bevételkiesésre lehet számítani az iparágban.
A Németországban idén júliusban lezajlott részleges szerzői jogi reform egy másfajta megközelítést alkalmazva egységesen öt százalékban határozta meg az üres kazetta jogdíj mértékét. Ez a módszer a szerzői jogvédő szervezeteknek nem tetszik, mert szerintük az árversenyben csökkenő kiskereskedelmi árak révén a szerzők is kevesebb bevételhez jutnak majd.
Olaszországban a fogyasztók ellenállása buktatta meg az üres kazetta jogdíjjal érintett termékek körének szélesítését. Az olasz fogyasztóvédők azonban még a díjak jelenlegi mértékét is sokallják, mondván, hogy a közös jogkezelő rendszerek mellett ezeknek az illetékeknek nincs létjogosultsága.
Nincs változás?
Az Intellectual Property Watch nevű internetes lap szerint senki sem tudja, hogy az Bizottság jogdíjreformja végleg vagy csak időlegesen állt le. Sokak szerint a kérdés van annyira érzékeny, hogy az új Bizottság 2009-ben történő hivatalba lépéséig nem is porolják le a már félretett aktákat az illetékesek. A belső piaccal foglalkozó osztály részéről semmilyen lépés nem várható a kérdésben és nem lehet tudni, hogy a médiaügyekkel foglalkozó biztosi hivatal megemlíti-e a jogdíjak kérdését az elkövetkező időben nyilvánosságra kerülő anyagaiban.
A tagállami és európai uniós szinten is jelentős befolyással rendelkező közös jogkezelő szervezetek viszont folyamatosan dolgoznak egy szerzői jogi reform bevezetése ellen és Franciaország következő évi elnöksége miatt sem várható, hogy a jogdíjreform ügye elmozdulna a holtpontról.
