Egyes Közép-Amerikai országokban évente ezres nagyságrendben válnak gyilkosság áldozatává nők és kislányok. Az Európai Parlament az EU külpolitikájának is elemévé tenné a „feminicídium” elleni fellépést.
Az 560 igen, 4, nem, 6 tartózkodó szavazattal, október 11-én, csütörtökön elfogadott jelentést Raül Romeva i Rueda (zöldpárti, spanyol) készítette.
A jelentés indokolása szerint nem csak Latin-Amerikában létezik a „feminicídium” jelensége, bár azt először Mexikóban határozták meg. Eszerint a feminicídium „az emberiséget sértő bűncselekmények olyan összessége, amely magában foglalja lányok és nők megölését, fogva tartását és eltűnését valamely elégtelen intézményi környezetben. A jogállam hiányosságáról van szó, amely kedvez a büntetlenségnek. A feminicídium egy állami bűncselekmény”.
A Belém do Pará-i egyezmény meghatározása szerint „a nő elleni erőszak a női mivolton alapuló minden olyan cselekmény vagy magatartás, amely halált, sérüléseket vagy fizikai, szexuális vagy pszichikai szenvedést okoz a nőnek akár közéleti, akár magánéleti szempontból”.
A jelentéstevő szerint „a feminicídium jelenségét a patriarchális szemléletmód által befolyásolt társadalmi környezetben kell elhelyezni, amelyben a nők viselik a házimunka és a gyermekekkel kapcsolatos terhek nagyobb részét, ami megakadályozza őket abban, hogy társadalmilag önállóvá váljanak. Ehhez járul a biztonság hiánya, az egyenlőtlenségek, a szegénység”.
Az indokolás hozzáteszi: hivatalos mexikói adatok szerint 1999 és 2006 között 6 ezer kislányt és nőt öltek meg az országban. Guatemalában 2001 és 2004 között 1188 nőt öltek meg, Salvadorban csak 2001-ben 2374-et, 2004-ben viszont már 2933-at.
A két holland nő, Hester Van Nierop 1998-ben, Ciudad Juárez-ben, illetve Brenda Susana Margaret Searle 2001-ben Chichen Itzá-ban történt meggyilkolása és az utána történtek az igazságszolgáltatási szervezet jelentős hiányosságaira hívják fel a figyelmet – véli a jelentéstevő.
Az erőszakban Romeva i Rueda szerint nagy szerepet játszik a „feminicídium elleni küzdelemhez létrehozott intézmények pénzügyi forrásainak hiánya”, és problémát okoznak a „a nemzeti jogalkotás fogyatékosságai” is.
Az EP azt kéri, „szigorúan tartsák be az emberi jogok védelmére vonatkozó különböző jelentésekben és nemzetközi jogi eszközökben megfogalmazott ajánlásokat, különösen azokat, amelyek kimondottan a nők alapvető jogaira vonatkoznak”.
A parlament „felhívja a nemzeti kormányokat, illetve az európai intézményeket, hogy a latin-amerikai országokkal folytatott kétoldalú kapcsolataik, illetve stratégiai partnerségük keretében együttműködési programok révén, valamint pénzügyi és technikai források igénybevételével támogassák a nők elleni erőszak terén a megelőzési és védelmi politikákat”.
Az EP arra „kéri az Európai Uniót, hogy a Mexikóval és a közép-amerikai országokkal folytatott együttműködés keretében adjon elsőbbséget a régió igazságszolgáltatási és büntetés-végrehajtási rendszerei átszervezésének és megerősítésének, előmozdítva a legjobb gyakorlatok cseréjét, figyelemfelhívó kampányok, valamint az áldozatok, tanúk és családtagok védelmét szolgáló mechanizmusok létrehozását”.
Gurmai: legyen szempont a női esélyegyenlőség az EU külpolitikájában
„A nők elleni erőszak az emberi jogok megsértését jelenti, amely akadályozza a nőket alapvető jogaik gyakorlásában. Tehát ez a nemek társadalmi egyenlősége előtt álló egyik legnagyobb, globális akadálynak számít” – kezdte felszólalását Gurmai Zita (szocialista). A képviselőnő „nagyon pozitívnak tartja”, hogy Mexikó jogi lépéseket tett a férfiak és nők közötti egyenlőségért, azonban a probléma „komplex kezelést, jogi, adminisztratív, megelőző, tanácsadó, áldozattámogató, párbeszédet folytató és ellenőrző feladatokat, kötelezettségeket ró az adott államra”.
A politikus úgy vélte, az EU nem mehet el szótlanul az atrocitások mellett, külkapcsolatai alakításánál pedig „kiemelt szempontként kell figyelembe venni a partnerországoknál az emberi jogok, így a női esélyegyenlőség helyzetének alakulását is” – fogalmazott Gurmai Zita.
