Az Európai Közösségek Bírósága és az Elsőfokú Bíróság is több magyar, illetőleg magyar vonatkozású üggyel is foglalkozik a közeljövőben. Így többek között az Európai Közösségek Bíróságán a Cartesio, Kögáz, OTP Garancia Biztósító, illetve az OTP Bank és Merlin Gerin Zala ügyekben folyó előzetes döntéshozatali eljárás kerül napirendre.
Azonban a Budapesti Erőmű kontra Bizottság, illetőleg a E.ON Ruhrgas és E.ON Földgáz Trade ügy is tárgyalásra kerül hamarosan az Elsőfokú Bíróság előtt számos más magyar vonatkozású üggyel együtt.
Európai Közösségek Bírósága
C-210/06 Cartesio (letelepedés szabadsága)
A magyar honosságú Cartesio BT változásbejegyzési kérelmet terjesztett elő a cégnyilvántartást vezető Bács-Kiskun Megyei Bíróságnál, melyben annak bejegyzését kérte, hogy székhelyét Bajáról egy olaszországi városba helyezte át.
A cégbíróság megtagadta a változásbejegyzési kérelem teljesítését, és arról tájékoztatta a céget, hogy a magyar jog szerint nem lehetséges a székhely külföldre helyezése a magyar jog, mint személyes jog megtartása mellett, tehát ahhoz, hogy Olaszországban legyen a székhelye, előbb meg kell szűnnie Magyarországon, majd az olasz jog szerint – immár olasz cégként – újjá kell alakulnia.
A Cartesio BT álláspontja szerint egy magyar cég bármikor áthelyezheti székhelyét az Európai Unió egy másik tagállamába, és ez nem érinti honosságát, vagyis továbbra is magyar cég marad. Mindezt – álláspontja szerint – az EK-Szerződésnek a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezései (43. és 48. cikk) is megerősítik.
Nem ez az első ilyen jellegű ügy az Európai Bíróság előtt, az ún. Daily Mail ügyben 1988-ban meghozott ítéletében a luxembourgi székhelyű testület megállapította, hogy a közösségi jog – az akkori fejlettségi szintjén – nem biztosította a vállalkozások számára azt a jogot, hogy a bejegyzésük helye szerinti tagállamban meglévő honosságuk megtartása mellett székhelyüket egy másik tagállamba helyezhessék át. A kérdés az, hogy azóta fejlődött-e a közösségi jog annyit, hogy egy ilyen székhelyáthelyezés jogát is biztosítsa a vállalkozások számára.
Az ügyet Luxembourgba utaló Szegedi Ítélőtábla annak tisztázását is várja az Európai Bíróságtól, hogy Magyarországon a Legfelsőbb Bíróság vagy az ítélőtábla-e az a bírói fórum, akinek az EK-Szerződés 234. cikke értelmében kötelessége a közösségi jog értelmezése vonatkozásában az Európai Bírósághoz fordulni.
E cikk értelmében ugyanis az alsóbb fokú bíróságok értelmezési probléma esetén az Európai Bírósághoz fordulhatnak, míg az utolsó fokon eljáró bíróságok ilyenkor kötelesek a közösségi bírói fórumhoz fordulni.
Az ügyben a főtanácsnoki indítvány kihirdetésére 2007. november 7-én kerül sor.
C-283/06 Kögáz és társai, valamint C-312/06 OTP Garancia Biztosító egyesített ügyek, továbbá C-195/07 OTP Bank és Merlin Gerin Zala
A Tanács hatodik HÉA (hozzáadottérték-adó) irányelve szerint a közösségi tagállamok csak egy forgalmi adó jellegű adót tarthatnak hatályban. Ez az adó Magyarországon az ÁFA. A jelen ügyek felpereseinek álláspontja szerint a helyi iparűzési adó is forgalmi jellegű adónak minősül, és mint ilyen, a közösségi joggal ellentétes. Az ügyet az Európai Bíróság elé utaló magyar bíróságok tehát lényegében annak eldöntését várják a luxembourgi székhelyű testülettől, hogy a helyi iparűzési adó – a hatodik ÁFA irányelvvel összevetve – ellentétes-e a közösségi joggal.
A C-283/06 Kögáz és társai, valamint a C-312/06 OTP Garancia Biztosító egyesített ügyekben a tárgyalást 2007. június 28-án tartották, az ítélethozatalra 2007. október 11-én kerül sor. A C-195/07 OTP Bank és Merlin Gerin Zala ügyben való eljárást az Európai Bíróság elnöke a fenti két ügy eldöntéséig felfüggesztette.
C-404/07 Katz (büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés)
A Fővárosi Bíróság az Európai Unióról szóló szerződés alapján, egy, a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén született tanácsi kerethatározat egyes rendelkezéseinek értelmezését kéri az Európai Bíróságtól. Az ügyről részletesebb felvilágosítást az előzetes döntéshozatali kérdésnek a Hivatalos Lapban történő megjelenése után (kb. október közepén) adhatok.
C-23/07 Confcooperative Friuli Venezia Giulia és társai, valamint C-24/07 Cantina Produttori Cormons és Soini, továbbá T-431/04 Olaszország kontra Bizottság (mezőgazdaság)
A „Tocai friulano” vagy „Tocai italico” az olaszországi Friuli-Venezia Giulia autonóm tartományban hagyományosan termesztett szőlőfajta, melyből a „Collio” vagy „Collio goriziano” földrajzi megjelölés alatt forgalmazott borokat állítják elő. 1993-ban az Európai Közösség és a Magyar Köztársaság megállapodást írt alá a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről.
A magyar „Tokaji” földrajzi megjelölés védelme céljából a megállapodás megtiltotta a „Tocai” kifejezés használatát a fent nevezett olasz borok leírására egy 2007. március 31-ig tartó átmeneti időszakot követően. 2002-ben Friuli-Venezia Giulia autonóm tartomány és a tartományi vidékfejlesztési hivatal egy olasz bíróságtól az EK-magyar bormegállapodásban foglalt tilalmat átültető olasz jogszabály megsemmisítését kérte. Ezzel összefüggésben fordult az olasz bíróság az Európai Bírósághoz előzetes döntéshozatali kérelemmel.
2005. május 12-én meghozott ítéletében a közösségi bírói fórum megállapította, hogy az említett EK-magyar bormegállapodásból eredő, a „Tocai” megnevezés egyes olasz borok tekintetében történő használatára vonatkozó tilalom érvényes, így 2007. április 1-jétől a „Tocai” megnevezés nem tüntethető fel az említett olasz tartományban előállított borok palackjainak címkéjén.
Ezen ítélet ellenére újabb előzetes döntéshozatal iránti kérelmek (C-23/07. sz. és C-24/07. sz. ügyek) és egy közvetlen kereset (T-431/04. sz. ügy) érkeztek Olaszországból a „Tocai” megnevezés egyes olasz borok tekintetében történő használatára vonatkozó tilalom érvényességével kapcsolatban. Ezen ügyek kezdeményezői úgy érvelnek, hogy az Európai Bíróság 2005-ös ítéletének meghozatalánál nem vette még figyelembe azt a tényt, hogy Magyarország időközben az Európai Unió tagjává vált.
Ennek álláspontjuk szerint azért van jelentősége, mert hazánk csatlakozásakor nem vették át a Csatlakozási Szerződésbe az EK-magyar bormegállapodásból eredő fent említett tilalmat, márpedig ha azt a felek valóban fent kívánták volna tartani, akkor arról kifejezetten rendelkezniük kellett volna a Csatlakozási Szerződésben.
C-30/07 Bizottság kontra Magyarország (a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség)
A Bizottság keresetében azt rója fel Magyarországnak, hogy az előírt határidőig, 2006. január 23-ig, nem teljesítette a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló irányelvből eredő kötelezettségeit, mivel nem hozta meg az ezen irányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, illetve e rendelkezésekről nem tájékoztatta a Bizottságot.
ELSÕFOKÚ BÍRÓSÁG
T-310/06 Magyarország kontra Bizottság (mezőgazdaság)
Magyarország azért indított keresetet a Bizottság ellen, mivel álláspontja szerint a kukoricára vonatkozó fajsúlykövetelmény évközi bevezetésével (azaz az intervencióra való felajánláshoz szükséges minőségi követelmények szigorításával) a Bizottság megsértette a termelők jogos várakozásait. Az üggyel az Elsőfokú Bíróság gyorsított eljárás keretében foglalkozik, a tárgyalást 2007. május 22-én tartották.
Az ügyben a következő jelentős eljárási cselekmény az ítélethirdetés lesz.
T-221/07 Magyarország kontra Bizottság (környezet és fogyasztók)
Ezen ügyben Magyarország az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kiosztására vonatkozó nemzeti kiosztási tervről szóló bizottsági határozatot támadja az Elsőfokú Bíróság előtt.
A Bizottság ugyanis csökkentette a kibocsátási egységek nemzeti kiosztási tervében Magyarország által a 2008 – 2012-es időszakra javasolt széndioxid-kibocsátási határértékeket. E határértékeknek azért van fontos szerepük, mivel a tagállamok ezek keretein belül oszthatják ki a területükön működő egyes gazdasági szereplők között az említett időszakban az e gazdasági szereplők által kibocsátható széndioxid-mennyiséget.
Az ügyben jelenleg az írásbeli eljárás zajlik. Az írásbeli eljárás befejezése után kerülhet sor a tárgyalásra.
T-80/06 Budapesti Erőmű kontra Bizottság (állami támogatások)
A magyar energiaszektor privatizációja során a továbbra is állami tulajdonban maradó Magyar Villamos Művek és az energiatermelők hosszú távú energiavásárlási megállapodásokat kötöttek, amelyek alapján az MVM hosszú távú, fix áru energiavásárlást garantál a frissen privatizált termelőknek, míg azok a stabil energiaellátást biztosítják.
A Bizottság szerint az energiavásárlási megállapodások állami támogatást tartalmaznak (túl kedvezőek az erőműveknek), ezért hivatalos vizsgálati eljárást indított több energiatermelővel szemben, melyek közül a Budapesti Erőmű az Elsőfokú Bíróság előtt támadja a Bizottságnak az említett vizsgálati eljárást megindító határozatát.
Az ügyben jelenleg az írásbeli eljárás zajlik. Az írásbeli eljárás befejezése után kerülhet sor a tárgyalásra.
T-57/07 E.ON Ruhrgas és E.ON Földgáz Trade kontra Bizottság (verseny)
A Bizottság – a versenytársak védelme érdekében – csak úgy egyezett bele a MOL Földgázellátó Rt. és a MOL Földgáztároló Rt. az E.ON általi megszerzésébe, hogy a cég 2006 és 2013 között egy ún. gáz-rendelkezésrebocsátási programot hajt végre a magyar energiapiacon. Ennek keretében nagykereskedői minőségében gázkvótákat értékesít éves aukciós eljárás útján a többi piaci szereplő részére, melynek során a kikiáltási ár azon árnak a 95%-a, amelyen az E.ON a saját szállítóitól beszerzi a gázt.
Az aukciós rendszerre azért van szükség, hogy biztosítva legyen a többi, a gázt korábban a MOL-tól beszerző piaci szereplő gázellátása és a megváltozott versenyfeltételekhez való alkalmazkodásának lehetősége.
A korábbi monopolisztikus nagykereskedő, a MOL Földgázellátó Rt. által a főleg orosz szállítópartnerekkel kialkudott hosszú távú szállítási megállapodások ugyanis most az E.ON-ra szállnak át.
Az E.ON-nak a beszerzési áron aluli kikiáltási árból adódó vesztesége a Bizottsággal való megállapodás értelmében nem haladhatja meg a 26 millió eurót. Az E.ON és a Bizottság között azonban nézeteltérés van abban, hogy a 26 millió euró elérésének meghatározásakor a veszteségekből levonandók-e az E.ON által elért esetleges aukciós nyereségek. A Bizottság szerint igen, az E.ON a Bizottságnak az ezt megállapító határozatát támadja.
T-237/07 CityLine Hungary kontra Bizottság (szállítás)
A felperes gazdasági társaság különféle termékek légi úton történő fuvarozását végzi. A légi járművek légialkalmassági tanúsítása végrehatási szabályainak megállapításáról szóló 1702/2003/EK rendelet szerint az Európai Unió területén belül kizárólag típusalkalmassági bizonyítvánnyal, és érvényes légialkalmassági bizonyítvánnyal vagy korlátozott légialkalmassági bizonyítvánnyal rendelkező légijárművek üzemeltethetőek.
A 1702/2003/EK rendelet módosításáról szóló 2007. március 30-i 375/2007/EK rendelet szerint korlátozott légialkalmassági bizonyítvány kizárólag olyan légijárművek tekintetében adható, amelyek legkésőbb az adott tagállam Európai Unióhoz történt csatlakozásáig a tagállam lajstromába felvételre kerültek.
Mivel a felperes flottájában lévő egyes teherszállító repülőgépek 2004. május 1-jét követően kerültek Magyarországon lajstromba vételre, az említett repülőgépek üzemeltetése a 375/2007/EK rendelet alapján csak repülési engedéllyel lehetséges, amely nem teszi lehetővé a kereskedelmi tevékenységet.
A felperes álláspontja szerint a rendelet a jogbiztonság elvébe ütközik azzal, hogy a légijárművek meghatározott célú üzemeltethetőségének feltételét múltban bekövetkezett eseményhez, nevezetesen az adott tagállam Európai Unióhoz történő csatlakozásáig megvalósult lajstromba vételhez köti. A felperes ezért a rendelet részleges megsemmisítését kéri az Elsőfokú Bíróságtól.
