Elutasította a kecskeméti maffiaperként elhíresült bűnügyben benyújtott felülvizsgálati indítványokat a Legfelsőbb Bíróság (LB) kedden.
A Szegedi Ítélőtábla 2006 októberében jogerősen összesen hatvannégy év fegyházbüntetést szabott ki bűnszervezet tagjaként elkövetett bűncselekmények miatt a “kecskeméti maffiaperben”. A táblabíróság az elsőrendű vádlottat, Radnai Lászlót emberölés előkészületének bűntette és fegyvercsempészetre felbujtás, bűnszervezetben elkövetett bűncselekmények miatt 12 év fegyházra ítélte, s tíz évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától.
A további hét vádlottat öttől tíz évig terjedő fegyházbüntetéssel sújtotta az ítélőtábla. A bíróság bizonyítottnak látta, hogy a vádlottak bűnszervezetben követték el a bűncselekményeket.
Az ítélet szerint az elsőrendű vádlott a kilencvenes évek közepétől egy bűnszervezetet irányított elsőszámú vezetőként. 2004 tavaszán a bűnszervezet irányítói – az első-, másod-, harmad-, negyed- és ötödrendű vádlott – megegyeztek abban, hogy egyik riválisukat, T. Tibort külföldi bérgyilkosokkal megöletik. Az eljárás során ismeretlenül maradt személyek közvetítésével fel is vették a kapcsolatot a bérgyilkosokkal, akik megbízóktól motorkerékpárt és lőfegyverek biztosítását kérték. Ezek beszerzéséről az ítélet szerint Radnai László döntött, több más vádlott pedig részt vett a műveletben. A csoport több tagját akkor fogták el egy kecskeméti benzinkútnál, 2004 nyarán a rendőrök, amikor éppen fegyvereket szállítottak.
Az ítélet ellen nyolc védő nyújtott be felülvizsgálati indítványt, mert véleményük szerint nem állapítható meg, hogy a vádlottak bűnszervezetben követték volna el tettüket, és eljárási szabálysértés is történt az ügyben.
A védők szerint spontán, alkalmi jellegű csoportosulás volt, és néhány hónapos működésük nem ad alapot a bűnszervezet megállapítására, és hivatkoztak arra, hogy a bűnszervezet létezésének alapvető feltétele a “profitorienáltság”, szükséges hozzá egy aktuális bűncselekmény és két további tervezése.
Az emberöléssel kapcsolatban – a védők szerint – csak szándék volt a vállalkozó meggyilkolására, de aztán elálltak a cselekmény véghezvitelétől. A védők szerint eljárásjogi szabálysértés is történt, amikor a negyedrendű vádlott későbbi védője az eljárás korábbi szakaszában két tanúnak is segítője volt. Így, mivel – álláspontjuk szerint – kizárt védő vett részt a tárgyalásokon, nem volt kötelező védelme a vádlottnak.
Az LB keddi végzésében úgy fogalmazott, a védők több helyen is a jogerős ítélet tényállását támadták, ez pedig nem ad okot a felülvizsgálatra. Az eljárásjogi kifogással kapcsolatban megjegyezte, semmilyen szabálysértés nem történt, a jogszabály szerint egyidejűleg nem lehet valaki védő és a tanú segítője.
A bűnszervezettel kapcsolatban a bíróság kifejtette: bűnszervezet az a három vagy több személyből álló, hosszabb időre, összehangoltan működő csoport, amely súlyos bűncselekmény elkövetésére jött létre. Eszerint a bűnszervezetének nem törvényi előfeltétele akár egyetlen bűncselekménynek az elkövetése, elég, ha egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik. A bíróság szerint a vádlottak ugyan végig tagadták, hogy összehangoltan működött volna a csoport, a tényállás szerint azonban ez nem igaz, a szervezet bízta meg a bérgyilkosokat és szállást is biztosítottak a csoporthoz csatlakozóknak, a börtönbe kerültekkel tartották a kapcsolatot és ügyvédet is fogadtak.
A bíróság az ügyvédek álláspontjával szemben – hogy négy hónap tevékenység nem elegendő a bűnszervezet megállapításához -, úgy vélekedett, a tényállás szerint a hosszabb időre szervezettség megvalósult.
Az emberöléssel kapcsolatban benyújtott kifogás is megalapozatlan volt az LB szerint, mert a terheltek nem egymástól elszigetelten tevékenykedtek ebben, hanem munkamegosztás szerint. Kiválasztották a bérgyilkosokat, beszerezték a motorkerékpárt és a fegyvereket, ez pedig mindannyiuk terhére róható. A bíróság szerint egyértelmű, hogy a vádlottak nem önként álltak el az emberöléstől, hanem erre azért nem került sor, mert elfogták a csoport egyes vezetőit.
Az LB szerint a felülvizsgálati indítványok tehát nem voltak alaposak, ezért helybehagyták az ítélőtábla ítéletét. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.
