A Bíróság ezen a héten két ügyben hozott ítéletet. Az első ügy kapcsán, mely a németországi jövedelemadó-törvényt vizsgálta, az Európai Közösségek Bírósága megállapította: a tandíj jövedelemadóból való levonására vonatkozó német jogszabályok ellentétesek a közösségi joggal.
A Németországban adóköteles adóalanyok esetében nem zárható ki általános jelleggel az egyes magániskoláknak fizetett tandíj után járó adókedvezmény nyújtása a más tagállamban lévő magániskoláknak fizetett tandíj tekintetében.
A jövedelemadóról szóló német törvény egyik rendelkezése lehetővé teszi, hogy az adóalany levonja az eltartott gyermek után a meghatározott feltételeknek megfelelő németországi magániskola látogatásáért fizetett nettó összeg – a szállás , a felügyeleti és az étkezési költségek kivételével – 30% át.
Mivel ez az adókedvezmény nem alkalmazható a más tagállamban lévő iskoláknak fizetett tandíj tekintetében, a Finanzgericht Köln és a Bizottság az Európai Közösségek Bíróságához fordult, hogy az határozzon e rendelkezésnek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről.
Schwarz és Gootjes-Schwarz kontra Finanzamt Bergisch Gladbach
A keresetet a Schwarz házaspár nyújtotta be a Finanzgericht Kölnhöz. E házaspár hiába kérte az adóhatóságoktól, hogy vegyék figyelembe a két gyermeke által látogatott skóciai Cademuir International Schoolnak fizetett tandíjat. A Bíróság a Finanzgericht Köln által indított előzetes döntéshozatal iránti eljárásban úgy ítéli meg, hogy ellentétes a közösségi joggal, ha az adókedvezményt általános jelleggel kizárják a más tagállamban lévő magániskoláknak fizetett tandíj tekintetében.
Érvelése során a Bíróság az iskolák finanszírozása tekintetében két típust különböztet meg.
Emlékeztet arra, hogy kizárólag a főként magántőkéből finanszírozott iskolák hivatkozhatnak a szolgáltatásnyújtás szabadságára. Amikor a Németországtól eltérő tagállamban illetőséggel rendelkező ezen iskolák képzést kívánnak nyújtani a Németországban illetőséggel rendelkező adóalanyok gyermekeinek, a külföldi iskoláknak fizetett tandíjak adókedvezményből való kizárása korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságához való jogukat.
A Németországtól eltérő tagállamban illetőséggel rendelkező, és főként nem magántőkéből finanszírozott iskolákra nem alkalmazható a szolgáltatásnyújtás szabadsága. Az ezen iskoláknak fizetett tandíj azonban nem zárható ki az adókedvezményből. Az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogával ellentétes a kizárás.
A Bíróság megállapítja, hogy a Schwarz házaspár gyermekei azáltal, hogy más tagállamban lévő oktatási intézményt látogattak, a szabad mozgáshoz való jogukkal éltek. Emlékeztet arra, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely egyes tagállamok állampolgárait pusztán azért hozza hátrányos helyzetbe, mert éltek a más tagállamban való szabad mozgás és tartózkodás jogával, e szabadságok korlátozását jelenti.
Márpedig a szóban forgó szabályozás, amely kizárja az adókedvezményből azon adóalanyokat, akik másik tagállamban található iskolába íratták be gyermekeiket, hátrányosan érinti a belföldi illetőséggel rendelkező állampolgárok gyermekeit pusztán azért, mert éltek a szabad mozgáshoz való jogukkal. A szolgáltatásnyújtás szabadságának, valamint az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogának korlátozását nem igazolja a német kormány által előadott érvelés.
Különösen a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását nem igazolja az a tény, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvéből nem következik az, hogy a valamely tagállam oktatási rendszerébe tartozó egyes iskoláknak biztosított adókedvezményre való jogosultságot ki kell terjeszteni a valamely másik tagállam oktatási rendszerébe tartozó iskolákra. Még ha egyrészt a közvetlen adóztatás, valamint másrészt az oktatás tartalma és az oktatási rendszer szervezeti felépítése a tagállamok hatáskörébe is tartozik, ez nem befolyásolja azt, hogy a tagállamoknak e hatásköreik gyakorlása során tiszteletben kell tartaniuk a közösségi jogot.
Ezenkívül a szóban forgó szabályozás nem a német állam által az érintett iskoláknak nyújtott közvetlen támogatást, hanem a szülőknek a szóban forgó iskolák részére fizetett tandíj címén nyújtott adókedvezményt ír elő.
Emellett a szóban forgó adókedvezmény más tagállamban illetőséggel rendelkező magániskolák számára fizetett tandíjra való kiterjesztésének elutasítását nem igazolja az a tény, hogy az utóbbi iskolák nincsenek objektíve összehasonlítható helyzetben a szóban forgó szabályozás által érintett német iskolákkal, amelyek nem határozhatnak meg olyan összegű tandíjat, amely lehetővé tenné, hogy a tanulókat a szüleik vagyonára alapítva válasszák ki. Ugyanis a szóban forgó szabályozás olyan objektív feltételek rögzítése nélkül köti az adókedvezmény nyújtását az érintett német magániskola németországi akkreditálásához, engedélyezéséhez vagy elismeréséhez, amelyek lehetővé tennék annak meghatározását, hogy a német iskolák által követelt mely típusú tandíj vonható le.
Következésképpen a Németországtól eltérő tagállamban illetőséggel rendelkező valamennyi magániskola, pusztán azért, mert nem németországi illetőségű, attól függetlenül automatikusan ki van zárva a szóban forgó adókedvezményből, hogy teljesíti-e az olyan feltételeket, mint például olyan összegű tandíj követelése, amely nem teszi lehetővé a gyermekeknek a szülők anyagi helyzete alapján való kiválasztását.
Végül a megállapított korlátozások nem igazolhatók az indokolatlan pénzügyi teher elkerülésére irányuló céllal. A Bíróság e tekintetben kiemeli, hogy a tandíj címén levonható összegnek meghatározott, a német állam által a területén található iskolák látogatásáért nyújtott adókedvezménynek megfelelő összegre való korlátozása, figyelembe véve egyes, általa kialakított értékeket, a kérdéses adókedvezmény megtagadásához képest kevésbé korlátozó eszköz. Mindenesetre aránytalannak tűnik, hogy az adóalanyok által másik tagállamban található iskoláknak fizetett tandíjat teljesen kizárják az adókedvezményből. Így eljárva ugyanis az érintett adókedvezményből ki vannak zárva a szóban forgó adóalanyok által más tagállamban található iskoláknak fizetett tandíjak, függetlenül attól, hogy ezek az iskolák megfelelnek e az egyes tagállamokban meghatározott elvek alapján kialakított objektív feltételeknek, amelyek segítségével meghatározható, hogy mely típusú tandíj képezi adókedvezmény alapját.
Az ügyben meghatározott korlátozásokon kívül a Bíróság megállapítja, hogy a német szabályozás sérti a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogát és az adózó szülők letelepedési szabadságát is. Ez hátrányosan érinti többek között azon munkavállalókat és önálló vállalkozókat, akik Németországba helyezték át lakóhelyüket, vagy akik ott dolgoznak, és akiknek gyermekei továbbra is valamely másik tagállamban lévő fizetős iskolába járnak. E munkavállalók nem részesülnek adókedvezményben, amelyre azonban jogosultak lennének, ha gyermekeik németországi iskolába járnának.
Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Németországi Szövetségi Köztársaság
A Bizottság által benyújtott kötelezettségszegés iránti kereset tekintetében a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság – mivel a más tagállamban található iskola látogatásáért fizetett tandíjat általános jelleggel kizárta a jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott adókedvezményből – nem teljesítette az uniós polgárok és a munkavállalók szabad mozgásából, valamint a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságából eredő kötelezettségeit.
