A Schneider védelemhez való jogának Bizottság általi súlyos és nyilvánvaló megsértése az Elsőfokú Bíróság szerint egyben a közösségi jog “kellőképp egyértelmű” megsértése.
A Schneider Electric és a Legrand két nagy francia ipari csoport, amelyek közül az előbbi a villamosenergia elosztás, az ipari ellenőrzés és az automatika ágazatában, az utóbbi pedig a kisfeszültségű berendezésekhez készült elektromos felszerelések területén tevékenykedik.
Miután megállapodtak abban, hogy a Schneider részvények nyilvános eljárásban történő cseréje útján (OPE) megszerzi a Legrand feletti irányítást, a két vállalkozás 2001. február 16-án hivatalosan bejelentette a Bizottságnak az összeolvadási tervét, azért, hogy az összefonódásukat a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozatot kapjanak.
Azt követően, hogy a 2001 augusztusában befejeződött OPE-t követően a Schneider megszerezte a Legrand tőkéjének 98%-át, a Bizottság 2001. október 10-i határozatával az összeolvadást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította, mivel ezen összeolvadás jelentősen korlátozná a hatékony versenyt az érintett francia ágazati piacokon.
Mivel a Schneider a közös piaccal utólag összeegyeztethetetlennek nyilvánított összeolvadást hajtott végre, a Bizottság 2002. január 30-án elfogadott egy második határozatot, amely elrendeli, hogy a Schneider-nek külön kell válnia a Legrand-tól.
A Schneider megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be mindkét határozat ellen. E két kereset elutasítása esetére a Schneider előkészítette a Legrand leválasztását és 2002. július 26-án átruházási szerződést kötött a Wendel/KKR konzorciummal, amely szerződést legkésőbb 2002. december 10-én kellett volna teljesíteni.
2002. október 22-i ítéleteiben az Elsőfokú Bíróság megsemmisítette az összeegyeztethetetlenséget kimondó határozatot, és következésképpen – az első határozat alkalmazására irányuló – szétválasztásra kötelező határozatot. Az Elsőfokú Bíróság úgy találta, hogy a Bizottság az összeegyeztethetetlenséget kimondó határozatban megsértette a Schneider védelemhez való jogát, mivel az összeolvadással szemben először e határozatban hivatkozott azon kifogásra, amely szerint a francia ágazati piacokon a Schneidernek a műszertáblák elemei területén meglévő erőfölénye támogatja a Legrand uralkodó helyzetét a downstream elektromos berendezések ágazatában.
Az összeolvadás ellenőrzésére vonatkozó – a megsemmisítést kimondó ítéleteket követően ismét megnyitott – eljárást a Bizottság 2002. december 13-án zárta le, azt követően, hogy ez utóbbinak a Schneider által az összeolvadás közös piaccal összeegyeztethetővé tétele céljából hozott korrekciós intézkedések megfelelő mivoltával kapcsolatban fennálló kételyeire tekintettel a vállalkozás lemondott az összeolvadásról, és 2002. december 10-én teljesítette a Wendel/KKR-rel a Legrand-ra vonatkozóan kötött átruházási szerződést.
Ezt követően a Schneider kártérítési keresetet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz, amelyben az általa az összeegyeztethetetlenséget kimondó határozatnak az Elsőfokú Bíróság által 2002. október 22-én megállapított jogszerűtlensége miatt elszenvedett kár megtérítését igényelte.
Az Elsőfokú Bíróság elöljáróban emlékeztet arra, hogy a Közösség szerződésen kívüli felelőssége megállapításának előfeltétele a közösségi intézmények jogellenes magatartása, amelynek feltétele, hogy azok nyilvánvalóan és súlyosan figyelmen kívül hagyják a mérlegelési jogkörük korlátait.
A Közösség szerződésen kívüli felelőssége megállapításának ekképpen meghatározott küszöbe azon mozgástér és mérlegelési jog védelmét szolgálja, amellyel a köz érdekében a közösségi jogalkotónak rendelkeznie kell a versenyjog területén mind a határozatai célszerűségét, mind a közösségi jog vonatkozó rendelkezéseinek az értékelését és alkalmazását illetően, anélkül azonban, hogy a nyilvánvaló és nem kimenthető mulasztások következményeinek terhe harmadik személyekre hárulna.
Az összeegyeztethetetlenséget kimondó határozat jogellenességéről
A Schneidernek az összeegyeztethetetlenséget kimondó határozat meghozatala előtti, a Schneider és a Legrand egymást erősítő helyzetével kapcsolatos meghallgatáshoz való jogának megsértése megfosztotta a Schneidert annak lehetőségétől, hogy megtudja, nincs esélye arra, hogy a Bizottság az összeolvadást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítsa, amennyiben nem terjeszt elő megfelelő korrekciós intézkedéseket e támogató helyzet mérséklése, illetve megszüntetése céljából.
A védelemhez való jogok ilyetén megsértését nem indokolják, és nem is magyarázzák a Bizottság szolgálatait ténylegesen terhelő különleges kötelezettségek.
Az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy e jogellenesség, amelynek fennállását és mértékét a Bizottság nem vitatja, káros következményei kártérítési kötelezettséget vonnak maguk után.
Az Elsőfokú Bíróság ugyanakkor elutasítja a Schneidernek az összeolvadás ellenőrzésére vonatkozó eljárás egyéb hibáira való hivatkozását.
A megtérítendő kárról
Az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy az összeegyeztethetetlenséget kimondó határozat jogellenessége kártérítési igényt keletkeztet a Schneider számára, amely alapján ez utóbbi kártérítésre jogosult az általa elszenvedett kétfajta vagyoni kárért. Az első a vállalkozás azon költségeinek felel meg, amelyek annak kapcsán merültek fel, hogy az Elsőfokú Bíróság által 2002. október 22-én kimondott megsemmisítéseket követően a vállalkozás részt vett az összeolvadás Bizottság általi újbóli ellenőrzésében. A második a vételár azon csökkenésének felel meg, amelybe a Wendel/KKR javára a Schneider kénytelen volt beleegyezni azért, hogy ezen átruházás hatályba lépését késleltesse. Ez utóbbi kár kétharmada kerül megtérítésre, mivel az Elsőfokú Bíróság úgy találta, hogy a Schneider maga is hozzájárult a saját kára létrejöttéhez, vállalva annak tényleges kockázatát, hogy a Bizottság az összeolvadást utólag a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja, valamint vállalva annak eshetőségét, hogy kénytelen lesz a Legrand eszközeit eladni.
A feleknek a jelen ítélet kihirdetésétől számított három hónapon belül közölniük kell az Elsőfokú Bírósággal az első kár összegét. A második kár szakértői vizsgálat alapján kerül megállapításra.
(T-351/03. sz. ügy.)
