Az Alkotmánybíróság (Ab) 2007. június 19-én kelt határozatában elutasította a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló azon indítványokat, amelyek szerint az Országgyűlés nem teljesítette az Alkotmány 70/A. § (2) bekezdéséből következő jogalkotói feladatát, mivel a Büntet törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényben (Btk.) nem nyilvánította önálló bűncselekménnyé a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megszegését.
Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett, amelyben az indítványozók a Btk.-val összefüggésben a diszkrimináció tilalmát megsértő magatartások kriminalizálásának hiányát sérelmezték. Mindkét indítványozó álláspontja szerint azzal, hogy az Országgyűlés nem határozta meg pontosan és nem szankcionálta a Btk.-ban a hátrányos megkülönböztetés tilalma megszegésének eseteit, nem tett eleget az Alkotmány 70/A. § (2) bekezdésébe foglalt rendelkezésnek, amely szerint az ilyen magatartásokat a törvény szigorúan bünteti.
A testület az indítványokat nem találta megalapozottaknak.
Az Ab határozataiban részletesen kimunkálta a diszkrimináció tilalmának értelmezését, valamint a jogi szabályozásban tett megkülönböztetés alkotmányosságának megítélésére alkalmas teszteket. Egy 2000-ben hozott határozatában már rámutatott, hogy “a jogi eszköztár hiányossága önmagában nem érv valamely magatartás bűncselekménnyé nyilvánítása mellett, nem teszi sem szükségessé, sem arányossá alkotmányos alapjogok büntető jogi korlátozását”. Ugyanakkor az Ab több határozatban fogalmazta meg azt is, hogy a bűncselekménnyé nyilvánításnál széles körbenérvényesül a törvényhozó szabadsága.
Az Ab a hátrányos megkülönböztetés elleni szankciórendszer szabályozása és a bűncselekménnyé nyilvánítás alkotmányos korlátainak összevetése alapján megállapította, hogy a törvényalkotót nem terheli mulasztás.
