Az Alkotmánybíróság (Ab) június 11-én hozott határozata szerint alkotmányellenes az az 1993-ban kelt törvénymódosítás, amelyben úgy csökkentették az özvegyi nyugdíj feléledését tizenötről tíz évre, hogy nem voltak tekintettel azokra, akiknek a jogszerzése akkor már folyamatban volt.
Az 1993. évi törvénymódosítás előtti szabályozás szerint özvegyi nyugdíjra az a férfi volt jogosult, aki házastársa halálakor a hatvanadik és az a nő, aki férje halálakor az ötvenötödik életévét betöltötte. Az akkor hatályos törvény szerint a nyugellátás akkor is járt, ha az életben maradt házastárs rokkant, illetve a társa halálával két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról kellett gondoskodnia. A jogszabály azt is kimondta: az özvegyinyugdíj-jogosultság feléled, vagyis az özvegynek attól kezdve jár az özvegyi nyugdíj, ha a meghatározott feltételek valamelyike 15 éven belül bekövetkezik. Ezt a szabályozást módosította az Országgyűlés 1993-ban úgy, hogy tizenötről tíz évre csökkentette a határidőt. Az Ab álláspontja szerint maga a határidő csökkentése nem ütközik az Alkotmányba, arról a jogalkotó dönthet. Azt azonban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességnek találta a testület, hogy az Országgyűlés nem volt tekintettel azokra, akiknek házastársuk a törvénymódosítás előtt hunyt el és a határidő lecsökkentése kedvezőtlenül érintette őket. A testület szerint számukra az Országgyűlésnek garanciákat kellett volna beépítenie a jogszabályba, hogy rájuk továbbra is a 15 éves határidő vonatkozik. Az érintett rendelkezések azokat érinti, akiknek a házastársa 1993. március 1-je előtt hunyt el és az özvegyi nyugdíjra feléledésére vonatkozó határidő-lecsökkentés kedvezőtlenül érintette őket.
Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotási kötelezettségének 2007. december 31-ig tegyen eleget.
