Az Európai Unió mezőgazdasági miniszterei a mai napon politikai megállapodásra jutottak az új ökológiai termelési és címkézési rendelettel kapcsolatosan, amely mind a gazdálkodók, mind a fogyasztók szempontjából egyszerűbb lesz.
Az új szabályok célkitűzések, elvek és alapszabályok egész sorát állítják fel az ökológiai termelés területén, többek között egy új, állandó behozatali rendszer és egy összehangoltabb ellenőrzési rendszer bevezetésével. Az EU ökocímke használata kötelező lesz, ám kísérheti nemzeti vagy magánlogó. A termékek termesztési helyét a fogyasztók tájékoztatása érdekében szintén fel kell tüntetni. Egy élelmiszer csak akkor jogosult az ökocímkére, ha összetevőinek legalább 95 százaléka biogazdálkodásból származik. Ugyanakkor a nem ökotermékek esetében kizárólag az összetevők között tűntethetők fel az ökológiai összetevők. A géntechnológiával módosított szervezetekre továbbra is tiltás vonatkozik. Egyértelmű lesz, hogy az engedélyezett GMSZ-ek véletlen előfordulásának 0,9 %-os felső határa az ökotermékekre is vonatkozik. A biogazdálkodásban engedélyezett anyagok jegyzéke változatlan marad. Az új szabályok ezenkívül alapot teremtenek az ökológiai akvakultúra, bor, alga és élesztő további szabályozására. A felülvizsgálati folyamat második része – építve az új szabályozásra – a jelenlegi szigorú és részletes szabályok új rendeletbe ültetésére is kiterjed.
Mariann Fischer Boel mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos hangsúlyozta: „Ez a kiváló megállapodás Európa-szerte segít a fogyasztóknak, hogy könnyen felismerjék az ökotermékeket, és biztonságot teremt a számukra, hogy biztosan tudják, mire adják ki pénzüket. A bioélelmiszerek sikeres és egyre növekvő piacot képeznek, és remélem, hogy ezen új szabályok – a piaci igények és az európai gazdálkodók vállalkozókedvének köszönhetően – keretet teremtenek a további fejlődéshez.”
Az új rendelet:
- egyértelmű célokat, elveket és termelési szabályokat jelöl ki a biogazdálkodásoknak, miközben rugalmasságot biztosít a helyi körülmények és a fejlettségi szintek tekintetében;
- biztosítja, hogy a célkitűzéseket és elveket az ökológiai állatállomány, az akvakultúra, a növénytermesztés és takarmánytermelés, valamint a bioélelmiszer-gyártás minden szintjén egyformán alkalmazzák;
- pontosítja a GMSZ-ekre vonatkozó szabályokat, és különösen azt, hogy a GMSZ-termékek ökotermelésben való felhasználása továbbra is szigorúan tilos, valamint hogy az elismert GMSZ-ek bioélelmiszerekben való véletlen előfordulásának küszöbe 0,9%.
- megszünteti az egérutat, amelyet kihasználva jelenleg a GMSZ-ek 0,9%-ot meghaladó nem szándékos jelenléte nem zárja ki a terméket az ökológiai termékként értékesíthető termékek köréből;
- kötelezővé teszi az EU-címkét a hazai ökotermékek esetében is, de lehetővé teszi, hogy azt nemzeti vagy magánlogó kísérje az ökotermelés „egységes szemléletmódjának” elősegítése érdekében;
- nem tiltja a szigorúbb egyéni szabványokat;
- biztosítja, hogy csak a legalább 95%-ban ökológiai összetevőkből álló élelmiszerek viselhessenek ökocímkét;
- a nem ökotermékek esetében lehetővé teszi, hogy az összetevők között feltűntethetők legyenek az ökológiai összetevők;
- nem terjed ki az éttermekre és étkezdékre, de megengedi, hogy a tagállamok igény szerint szabályozzák az ágazatot a rendelet 2011-es EU-szintű felülvizsgálatáig;
- erősíti a kockázatalapú ellenőrzés szemléletét, és úgy javítja az ellenőrző rendszert, hogy összhangba hozza az összes élelmiszerre és takarmányra alkalmazandó hivatalos uniós élelmiszer- és takarmányellenőrző rendszerrel;
- állandó behozatali rendszert állapít meg, és lehetővé teszi a harmadik országok számára, hogy az EU termelőire vonatkozó szabályokkal azonos vagy azoknak megfelelő feltételek szerint exportáljanak az Unió piacára;
- kötelezővé teszi a termék termelési helyének feltűntetését az EU-címkét viselő importtermékek esetében is;
- alapot teremt az ökológiai akvakultúra, bor, alga és élesztő további szabályozására;
- nem változtat az ökotermelésben megengedett anyagok listáján, és előírja az új anyagok engedélyezési kérelmeinek közzétételét, valamint kialakítja a kivételekkel kapcsolatos központi döntéshozói rendszert;
- a régiből az új rendeletbe átvezetendő részletes szabályok alapját képezi, és többek között tartalmazza az anyagokat, az ellenőrző és további részletes szabályokat.
2005-ben a 25 tagállamú Európai Unióban mintegy 6 millió hektáron már zajlott, vagy épp kialakulófélben volt a biogazdálkodás. Ez több mint 2%-os növekedést jelent 2004-hez képest. Ugyanebben az időszakban több mint 6%-kal nőtt az ökotermelők száma.