Rendszeres európai bírósági hírlevelünk legújabb részében június harmadik hetének fontosabb eljárási cselekményeit ismertetjük.
Tadao Maruko (C-267/06)
A Bírósá 2007. június 19-én, kedden tárgyalja a Tadao Maruko (C-267/06) ügyet. Az illető személy azonos nemű törvényes élettársának halála után, az elhunyt élettárs biztosítási jogviszonya alapján, túlélő hozzátartozónak járó özvegyi nyugdíj folyósítását kéri volt élettársának biztosítójától, a Versorgungsanstalt der deutchen Bühnentől (a német színházak nyugdíjbiztosítási intézményétől). Az említett intézmény azonban megtagadta Maruko kérelmének teljesítését azon az alapon, hogy az általa alkalmazandó szabályok alapján csak az elhunyt volt házastársának folyósíthat özvegyi nyugdíjat. Miután a nyugdíjbiztosítási szerv elutasító határozatával szembeni fellebbezését is elutasították, T. Maruko a müncheni közigazgatási bírósághoz fordult. A müncheni közigazgatási bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretében több értelmezési kérdést tett fel az Európai Bíróságnak annak megvizsgálása végett, hogy az özvegyi nyugdíj folyósításának megtagadása a közösségi jog fényében szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül-e.
Lengyelország kontra Tanács (C-273/04)
2007. június 21-én, csütörtökön főtanácsnoki indítvány megtételére kerül sor a Lengyelország kontra Tanács (C-273/04) ügyben. Lengyelország keresetében azt kéri, hogy az Európai Bíróság semmisítse meg a csatlakozási okmány a közös agrárpolitika reformja következtében szükséges kiigazításáról szóló 2004. március 22-i 2004/281/EK tanácsi határozat 1. cikkének 5. pontját. Az uniós jogban ez a rendelkezés jogalapot biztosít a kifizetési korlátozást az új közvetlen kifizetésekre kiterjesztő intézkedések meghozatalához. A legnagyobb újonnan csatlakozott tagállam arra hivatkozik, hogy az EU-val megkötött csatlakozási okmány 23. cikke szerint a Tanács egyhangúlag eljárva kiigazíthatja a csatlakozási okmány közös agrárpolitikára vonatkozó rendelkezéseit, amennyiben az a közösségi szabályozás változásai következtében szükségesnek bizonyul. Ilyen kiigazítások a csatlakozás időpontja előtt tehetők.
Lengyelország álláspontja szerint a csatlakozási okmány 23. cikke a nemzetközi jogi szerződések, illetve a közösségi jog esetében szokásos értelmezési elvek szerint értelmezve nem biztosít jogalapot a 2004/281/EK határozat 1. cikkének 5. pontjában meghatározott. Lengyelország szerint a megtámadott intézkedés nem a csatlakozási okmány kiigazítása a közös agrárpolitika változásaira tekintettel, hanem a csatlakozási okmányban meghatározott csatlakozási feltételek lényeges, Lengyelországot, illetve a területén működő mezőgazdasági termelőket hátrányosan érintő megváltoztatása. A megtámadott határozat esetében nem olyan intézkedésről van szó, amelynek meghozatalát a közösségi jog megváltozása tenné szükségessé. Ennek következtében az Európai Unió Tanácsa nem volt jogosult arra, hogy kiterjessze a kifizetési korlátozást a csatlakozási okmány 23. cikke alapján meghozott határozattal. A megtámadott intézkedés bevezetésével tehát a Tanács megsértette a csatlakozási okmány 23. cikkét.
Lengyelország arra is hivatkozik, hogy a megtámadott intézkedés nem összeegyeztethető a csatlakozási szerződés azon célkitűzésével, hogy az új tagállamokat is teljes körűen részesévé tegye az európai uniós tagságból eredő jogoknak és kötelezettségeknek, és sérti az EK 12. cikkben, valamint 34. cikk (2) bekezdés b) pontban megfogalmazott, hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét. Ráadásul, Lengyelország álláspontja szerint a megtámadott intézkedés azáltal, hogy szabályként kezel a csatlakozási szerződésben kivételként szereplő megoldásokat, megingatja a tárgyalások során elért kompromisszumot és sérti a jóhiszeműség elvét. Lengyelország kijelenti, hogy a fokozatos bevezetés mechanizmusát a csatlakozási tárgyalások kezdete óta csak a taxatíve felsorolt támogatási eszközökre kiterjedő, kivételes jellegű megoldásként ismeri el, nem pedig a Lengyelország területén keletkező mezőgazdasági jövedelmek támogatási elveként.
