Az előrecsomagolt termékek névleges mennyiségét meghatározó irányelvet fogadta el második olvasatban az EP csütörtökön. A javaslat szerint a mostanihoz képest többféle csomagolásban lehetne forgalomba hozni különféle élelmiszereket.
Az 1960-as években az Európai Közösségek tagállamai közötti kereskedelem egyik fő akadályozója volt, hogy az előrecsomagolt termékek csomagolására, palackozására egymástól eltérő nemzeti jogszabályok vonatkoztak. Az ekkortájt beinduló harmonizáció mellett számos nemzeti szabályozás is fennmaradt. (Kivétel a bor és bizonyos egyéb szeszes italok. Ezekre kötelező előírásokat vezettek be, és eltörölték a nemzeti szabályokat.)
Az uniós szabályozás felülvizsgálatával a cél az iparban a verseny „optimizálása”, egyúttal a fogyasztók választási lehetőségeinek kiszélesítése. Az EU bizonyos területeken fenntartaná a kötelező csomagolásokat, általánosságban viszont jelentősen lazítaná a termékek névleges mennyiségét meghatározó szabályokat.
Az Európai Parlament az első olvasatban, 2006 februárjában általánosságban üdvözölte az Európai Bizottság deregulációs szándékát, hat termékcsoportban (emberi fogyasztásra szánt tej, szeszesitalok, vaj, őrölt vagy őröletlen pörkölt kávé, emberi fogyasztásra szánt szárított tészták, rizs, barna cukor) azonban kötelező uniós csomagolási méreteket írt volna elő.
A tagállamokat képviselő Tanács azonban ezzel nem értett egyet, ehelyett ezekre a termékekre öt, illetve hat éves átmeneti időszakot szabna meg. Ez alatt kellene megszüntetni a nemzeti szabályozásokat.
Az EP lényegében elfogadta ezt, a képviselők továbbra is fenntartanák viszont a nemzeti szabályozást az előrecsomagolt kenyérnél és a fehér cukornál. Az EU-s intézmények egyetértettek abban, hogy a borokra és a szeszes italokra továbbra is kötelező előírások vonatkozzanak.
Az egyik elfogadott módosítás szerint „amikor a Bizottság piaci zavart és/vagy a fogyasztói magatartás bizonytalanná válását állapítja meg, különösen a legkiszolgáltatottabb fogyasztók esetében, engedélyezheti a tagállamok számára átmeneti időszakok, és különösen a leginkább fogyasztott termékek kötelező kiszereléseinek fenntartását”.
Főleg brit EP-képviselők nyomására belekerült a szövegbe az is, hogy „ez az irányelv az egyéb előrecsomagolt termékekhez hasonlóan az előrecsomagolt kenyérhez hagyományosan használt csomagok méretét sem érinti, azok továbbra is használhatók”.
