Tarthatatlan a mostani uniós strukturális politika, ha tovább bővül az unió. Törökország óriási, ám szegény területeinek a mostani szabályok alapján történő támogatása például csökkenthetné a 2004 óta csatlakozott országok fejlesztésére jutó forrásokat is – olvasható egy az EP által megszavazott jelentésben.
A források elköltésének hatékonyságát fokozni kell, a visszaéléseket komolyabban meg kell torolni, és a jogtalanul igénybe vett támogatást vissza kell szerezni – vélik a képviselők.
„A jövőbeni csatlakozások egészükben a jelenlegi strukturális politika látószögéből túlságosan nagy terhet rónak a közösségre” – írja a kedden, 473-113-104 arányban elfogadott jelentéséhez fűzött véleményében Markus Pieper (néppárti, német) EP-képviselő. A csatlakozásra váró országok belépésével az unió területe és népessége nőni, az egy főre jutó GDP-je viszont minden esetben csökkenni fog. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy-egy régió támogatására mind kevesebb pénzt lehet majd költeni, illetve jelentős számú regió, sőt ország is kikerülhet a strukturális, illetve kohéziós támogatáshoz jutók köréből. (A számítások szerint a 2004-ben csatlakozottak közül gyakorlatilag csak Szlovákia és a balti államok juthatnának ilyen forrásokhoz.).
Törökország: merőben új arányok
Míg a csatlakozási felkészülésben már jócskán előrehaladott, és bizonyos területeken néhány mostani EU-tagnál is jobban álló Horvátország belépése nem jelentene jelentős változást, Törökország felvétele új dimenziót jelentene a kohéziós politikában – vélik a képviselők. „Törökország csatlakozása a 27-tagú EU területét 18,3 százalékkal, lakosságát 14,7 százalékkal növelné, az egy főre jutó GDP-jét pedig 10,5 százalékkal csökkentené” – olvasható a jelentésben. „A jelenlegi szabályok és feltételek értelmében Törökország csatlakozása merőben új arányokat teremtene az EU kohéziós politikájában, amelyet még sohasem alkalmaztak ekkora méretű, ennyire alacsony gazdasági fejlettségű és ilyen nagymértékű regionális különbségekkel rendelkező ország esetében” – fogalmaz a szöveg.
Ugyanakkor a képviselők szerint „a jövőbeni bővítések nem vezethetnek ahhoz, hogy a statisztikai hatás miatt egyre több régió kikerüljön a jelenlegi kohéziós politika finanszírozás támogathatósági köréből anélkül, hogy a meglévő egyenlőtlenségek ténylegesen megszűntek volna”.
A jövőben az EU saját forrásainak legalább 1,8 százalékát a kohéziós támogatásokra kell költeni, és növelni kell a tagállamok részvállalását is, vagyis a társfinanszírozás arányát – vélik a képviselők.
Pazarolják a forrásokat
A képviselők aggodalmukat fejezik ki a miatt, hogy „egyes régiókban az EU-támogatások nem megfelelően igazodnak az ezekben a régiókban tapasztalható helyzethez, e régiók emiatt több éves költségvetési támogatás ellenére sem fejlődtek, ami azt jelenti, hogy a közösség forrásait elpazarolták”. A jövőben ezt mindenképp el kell kerülni – olvasható a jelentésben. A tervezett állásfoglalásban a képviselők keményebb szankciókat követelnének a támogatási pénzekkel való bizonyított visszaélések esetére, a pénzek visszaszerzésére pedig hatékony eljárást szorgalmaznak. A jövőben a strukturális alapokat a demográfiai változások ellensúlyozására is fel kell használni – áll a jelentésben.
A bővítést nem akadályozhatják a problémák
Mindazonáltal a szöveg megállapítja: az EU-nak nyitott közösségnek kell maradnia, és a strukturális politikai kérdések nem gátolhatják a jövőbeni bővítést.
Surján: el kell kerülni a csalódottságot az új és a régi tagállamokban is
A néppárti frakció nevében Surján László szólalt fel. „A kohéziós politika mai szintje finanszírozhatatlan lesz, ha azt a mostani tagjelöltekre is alkalmazni kell. De (…) Horvátország felvétele például sem mérete, sem gazdaságának állapota miatt semmi gondot nem okoz” – mondta a képviselő. Surján hozzátette: el kell kerülni, hogy az új tagállamok csalódottak legyenek, ugyanakkor „ha a felzárkóztatás kedvéért visszafogjuk a már létező programokat, a mostani tagállamok polgárai érzik magukat becsapottnak. Mindkét esetben csökken az összetartozás érzése”.
Surján szakmailag indokolhatatlannak nevezte azt a „kényszerű kompromisszumot” is, amely értelmében például tagságának első hét évében „Magyarország egy főre számolva kétszer akkora fejlesztési támogatást kap, mint a vele szomszédos Románia”. A képviselő szerint „komoly tanulság, hogy az unió nem működtethető jól annál alacsonyabb szinten, mint amit a Böge-jelentés (ebben az EP a hétéves költségvetés számainak megemelését javasolta, de ezt csak bizonyos területeken sikerült kiharcolnia – a szerk.) elfogadásával ez a parlament javasolt”.
Harangozó: minél gyorsabban integrálni kell Horvátországot, a Nyugat-Balkánt és Törökországot
A szocialista frakció véleményét Harangozó Gábor ismertette. A képviselő azt mondta, „ha egyenként vizsgáljuk meg a tagjelölt országok csatlakozásának a kohéziós politikára gyakorolt hatását, (…) akkor sem Horvátország, sem a Nyugat-Balkán országainak csatlakozása nem jelent közvetlen veszélyt az unió kohéziós politikájára. Ezen országok csatlakozása ugyanis Európa kohéziójának szempontjából sokkal több lehetőséget, mint veszélyt rejt magában”.
Harangozó úgy vélte, „a jelenlegi tagállamok szomszédos régióinak felzárkóztatásában jelentős szerepet tölthet be a Nyugat-Balkán minél gyorsabb integrálása”. Eközben „az új tagok belépéséhez figyelembe kell vennünk az unió befogadóképességét, és, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi keretekkel képesek legyünk megfelelően finanszírozni politikáinkat”.
„Törökország csatlakozása méretéből, lakosságának számából, gazdasági fejlettségi szintjéből valamint a regionális különbségek mértékéből adódóan egy teljesen új léptékű kohéziós politikát igényel. Egyetértek minden olyan kezdeményezéssel, ami fókuszáltabb segítségnyújtást céloz meg Törökország minél gyorsabb és zökkenőmentesebb integrációja érdekében” – fogalmazott a képviselő.
