A Európai Bíróság megállapította, hogy a vonatkozó irányelvben előírt feltételek értelmében az összehasonlító reklám akkor megengedett, ha nem használja ki tisztességtelen módon valamely versenytárs védjegyének, kereskedelmi nevének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének vagy versenytárs termékek eredetmegjelölésének közismertségét.
A megtévesztő reklámról és az összehasonlító reklámról szóló 84/450/EGK irányelv értelmében meghatározott feltételek esetén összehasonlító reklámnak minősül „minden olyan reklám, amely közvetlenül vagy közvetve felismerhetővé tesz valamely versenytársat, vagy a versenytárs által kínált árukat vagy szolgáltatásokat”.*
Jelen esetben a belga De Landtsheer SA társaság „Malheur” védjegy alatt többféle sört készít és értékesít. 2001-ben „Malheur Brut Réserve” elnevezéssel új sört hozott forgalomba, amelynek előállítását a habzóbor előállítása inspirálta.
A De Landtsheer különösen a „BRUT RÉSERVE”, „La première bière BRUT au monde [A világ első extra száraz söre]”, „Bière blonde à la méthode traditionnelle [Hagyományos eljárással készített búzasör]” és a „Reims-France” megnevezéseket használta, valamint utalásokat a reims-i és épernay-i szőlészetekre. A „Champagnebier” [Pezsgősör] kifejezéssel azt kívánta hangsúlyozni, hogy e sört a pezsgő előállításához használt eljárással készítették. Egyebekben e társaság az új Malheur sör eredetiségét a pezsgőborra és lényegében a pezsgőre jellemző tulajdonságok alapján méltatta.
2002. május 8-án a Comité Interprofessionnel du Vin de Champagne (CIVC) és a Veuve Clicquot Ponsardin SA a tribunal de commerce de Nivelles (Belgium) előtt keresetet indított a De Landtsheer ellen, hogy megtiltsák elsősorban a fent említett megnevezések használatát. E felhasználás nemcsak megtévesztő, hanem jogellenes összehasonlító reklámnak is minősül.
2002. július 26-i ítéletében az említett bíróság felszólította a De Landtsheert elsősorban arra, hogy szüntesse meg a „Méthode traditionnelle” [Hagyományos eljárással készített] megjelölés használatát, a „Champagne” [Pezsgő] eredetmegjelölés használatát, a „Reims-France” földrajzi jelzés használatát, valamint a reims-i és épernay-i szőlészetre való utalásokat és a pezsgőkészítési eljárásra való hivatkozást. A CIVC és a Veuve Clicquot keresetének a „BRUT”, „RÉSERVE”, „BRUT RÉSERVE” és „La première bière BRUT au monde” megnevezésekre vonatkozó részét elutasították.
A De Landtsheer – amellett, hogy lemondott a „Champagne” eredetmegjelölésnek a „Champagnebier” kifejezésben történő használatáról – a jogvita egyéb elemei tekintetében fellebbezést nyújtott be az említett ítélet ellen. A CIVC és a Veuve Clicquot fellebbezést nyújtottak be a „BRUT”, „RÉSERVE”, „BRUT RÉSERVE” és a „La première bière BRUT au monde” megjelölés használata ellen.
A Cour d’appel de Bruxelles e tekintetben több előzetes döntéshozatali kérdést terjesztett elő az Európai Közösségek Bíróságához. A kérdést előterjesztő bíróság különösen arra vár választ, hogy a 84/450/EGK irányelv úgy értelmezendő-e, hogy egy reklámüzenetben valamely konkrét vállalkozás vagy termék helyett egy meghatározott terméktípusra történő hivatkozás összehasonlító reklámnak minősülhet.
A Bíróság igenlő választ ad: egy ilyen utalás összehasonlító reklámnak minősülhet, amennyiben e vállalkozás vagy az általa kínált termék a reklámüzenetben konkrétan felismerhető. A reklám összehasonlító jellegének megállapításakor nincs jelentősége annak, hogy a hirdető több versenytársa, illetve az azok által kínált termékek vagy szolgáltatások a reklámüzenettel konkrétan célzottként szintén felismerhetők.
Egyebekben a kérdést előterjesztő bíróság különösen arra vár választ, hogy az irányelvet úgy kell-e értelmezni, hogy minden olyan összehasonlítás jogellenes, amely eredetmegjelöléssel nem rendelkező termékeket eredetmegjelöléssel rendelkező termékkel hasonlít össze. Az irányelvben az összehasonlító reklám jogszerűségére vonatkozóan előírt egyik feltétel értelmében ugyanis ez akkor megengedett, ha eredetmegjelöléssel rendelkező termékek esetén a reklám minden esetben azonos megjelölésű termékekre vonatkozik.
A Bíróság ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az összehasonlító reklámmal kapcsolatban megkövetelt feltételeket úgy kell értelmezni, ahogy az a reklám vonatkozásában a legkedvezőbb. A Bíróság egyebekben megállapítja, hogy az irányelvben előírt további feltétel értelmében az összehasonlító reklám akkor megengedett, ha nem használja ki tisztességtelen módon valamely versenytárs védjegyének, kereskedelmi nevének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének vagy versenytárs termékek eredetmegjelölésének közismertségét. A Bíróság szerint e követelmény hatékony érvényesülését részben veszélyeztetné, ha az eredetmegjelöléssel nem rendelkező terméket ne lehetne összehasonlítani az ilyen megjelöléssel rendelkező termékekkel.
A Bíróság álláspontja szerint amennyiben az összehasonlító reklám jogszerűségének minden egyéb elemét tiszteletben tartották, indokolatlan volna az eredetmegjelölés olyanfajta védelme, amelynek értelmében átfogó jelleggel tilos az eredetmegjelöléssel nem rendelkező termékeknek az ilyen megjelöléssel rendelkező termékekkel való összehasonlítása, aminek az irányelv rendelkezései sem biztosítanak megfelelő jogalapot.2 A Bíróság végül kimondja, hogy nem minden olyan összehasonlítás jogellenes, amely eredetmegjelöléssel nem rendelkező termékeket eredetmegjelöléssel rendelkező termékekkel kapcsol össze.
(C-381/05. sz. ügy, De Landtsheer Emmanuel SA kontra Comité Interprofessionnel du Vin de Champagne és Veuve Clicquot Ponsardin SA)
- Az 1997. október 6-i 97/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 290., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 365. o.) módosított irányelv (HL L 250., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 227. o.) 2. cikkének 2a. pontja.
