Egy átlagos amerikai családnak akár évi 300 dollárjába is kerülhet, hogy a kereskedők kénytelenek magasabb árakat alkalmazni a banki tranzakciós költségek miatt.
A hitel- vagy sima bankkártyás fizetések pártján állók legfőbb indoka, hogy a vásárlás nem jár tranzakciós költséggel, a pénzfelvétel pedig igen. Nos, direkt költsége valóban nincs a vásárlásoknak, áttételes azonban annál inkább.
A bankok semmit nem tesznek ingyen, mindig is levették a maguk részét a kártyás tranzakciókból, amióta világ a világ. A kártyák legnagyobb piacán, az Egyesült Államokban a kártyás tranzakciók elszámolási díjai (interchange fee) két részből állnak: egyrészt egy 10-25 centes állandó alapból, valamint egy két százalék körüli változó összegből. A különbségek természetesen függenek a kártyatípustól, a banktól és a vásárolt áru összértékétől és a kereskedés nagyságától is. Az így befolyt összeget a kártya kibocsátója megosztja a vásárló és a kereskedő bankjával egyaránt – írta a Baltimore Sun.
Egy nemrég elkészült felmérés szerint egy amerikai család akár 300 dollárt is veszít azon, hogy a kiskereskedők a banki költségeik miatt kénytelenek magasabb árakat alkalmazni – ez többszöröse annak, mint amit a pénzfelvételen vesztene. A prezentáció szerint a kereskedők elszámolási díjai 2001 óta több, mint duplájára, összesen 35 milliárd dollárra nőttek. A hitelkártya-kibocsátók tranzakciós díjakból származó nyeresége pedig 1990 és 2004 között 33 százalékkal nőtt – áll egy másik tanulmányban.
A kereskedők azonban fellázadtak a magas díjak ellen: félnek attól, hogy a kényszerűen magas árak, amelyeket alkalmaznak, versenyhátrányba szorítja őket a nagyáruházakkal szemben, sőt akár a tönkremenésükhöz is vezethetnek. A kártyacégek vezető tisztségviselői azonban azzal érveltek, hogy a díjak teljesen versenyképesek és normálisak mindössze az olyan új szolgáltatásokat kell megfizetniük a kereskedőknek, mint a kártyahamisítások elleni védelem.
Egyelőre azonban úgy tűnik, hiába az erős pénzügyi lobbi, a Kongresszus hajlandó támogatni a kereskedőket az ügyben. Sen. Christopher J. Dodd connecticuti szenátor például a negatív gazdasági hatásokra hivatkozva kezdeményezne vizsgálatokat a megemelkedett díjak ügyében. Más szenátorok felső korlátot szabnának a tranzakciós költségekre.
Az érintettek sem túl tájékozottak az ügyben. Egy kétezer amerikait érintő januári felmérés szerint alig 32 százalékuk hallott már az elszámolási díjakról. Amikor azonban elmagyarázták nekik a kifejezés jelentését, 91 százalékuk érezte úgy: a kártyacégeket kötelezni kéne arra, hogy megfelelő tájékoztatást adjanak a felhasználóknak az elszámolási díjak rendszeréről.
A magyar helyzetet jól jellemzi, hogy a kis árréssel dolgozó kereskedők, például az elektronikai szektorban tevékenykedők, nem fogadnak el kártyát a boltjaikban, mert egyszerűen nem éri meg.
