Az új tagállamok közös agrárpolitikába történő integrációjáról címmel készített véleményadó jelentést Tabajdi Csaba. A módosítás elfogadott szöveg szerint mind az új, mind a régi tagállamok nyertek a 2004-es bővítéssel, viszont továbbra sem kiegyenlítettek a versenyfeltételek és az új tagállami termelők jelentős nehézségekkel kénytelenek szembenézni
„A mezőgazdasági és élelmiszer-ágazat mind az új, mind a régi tagállamokban legalább részben nyert a bővítéssel – az új tagállamok piaci szereplői a mezőgazdasági támogatások és a kereskedelmi lehetőségek növekedésének látták hasznát, míg az élelmiszer-feldolgozó ipar és a nemzetközi kereskedelem a régi tagállamokban növekedett” – áll a szövegben.
Az EP csütörtökön nagy többséggel, módosítás nélkül fogadta el a Tabajdi Csaba (szocialista) által készített jelentést.
Sikeres integráció, növekvő költségek
A képviselők úgy ítélik meg, hogy az új tagállamok integrációja összességében sikeres volt, azonban például „a beszerzési árak és a támogatások növekedését részben ellensúlyozta a termelési költségek jelentős emelkedése (többek között az üzemanyag, az energia és a műtrágya, valamint a növényvédő szerek és a gépek árainak emelkedése)”.
A képviselők úgy vélik, a bővítés „nem rótt elviselhetetlen terhet a közös agrárpolitika (KAP) költségvetésére, nem igényelt jelentős változásokat az uniós költségvetés tekintetében”. Ugyanakkor „a piaci és közvetlen kifizetések keretének befagyasztásáról, valamint a 2007 és 2013 közötti pénzügyi tervről szóló határozatok azonban 2007-től kezdődően a szolidaritás elvén alapuló áldozatot követelnek majd az EU–15-öktől” – áll a szövegben.
Indokolatlan a támogatások szintje közötti nagy különbség
A jelentés emlékeztet: a csatlakozási szerződések az új tagállamokban nyújtandó közvetlen kifizetésekre hosszú átmenetet (9 év) és alacsony kezdő szintet (25 százalék) állapítottak meg, miközben a belső piaci és a költségvetési hozzájárulással kapcsolatos szabályok teljes mértékben vonatkoznak rájuk. A képviselők szerint „az új tagállamok költség- és jövedelemszintjei nem indokolják az ilyen mértékű megkülönböztetést, amely az új tagállamok mezőgazdasági termelői számára egyenlőtlen versenyfeltételeket teremtett”.
A jelentés szerint „az EU–10-ek és az EU–15-ök különböző közvetlen kifizetési szintjei nem biztosítottak azonos feltételeket, ennél fogva a termelők több új tagállamban még a saját belföldi piacaikon is teret veszítettek, amihez különösen a harmadik országokból érkező, a megváltozott vámeljárásnak köszönhetően megnövekedett behozatal és kivitel által teremtett versenyhelyzet járult hozzá”.
Nemzeti kiegészítő támogatás
Az EP „hangsúlyozza, hogy az új tagállamokat kényszerítették a kiegészítő nemzeti közvetlen kifizetések alkalmazására, amelyek a társfinanszírozás egy formájának és gyakorlatilag a közösségi közvetlen kifizetések renacionalizációjának tekinthetők, valamint amelyek a különböző új tagállamokban súlyos politikai és gazdasági nehézségekhez vezettek, mivel súlyos terheket róttak a nemzeti költségvetésekre és korlátozták az állami támogatási rendszerek alkalmazásának lehetőségét”. A szöveg emlékeztet, az új tagállamok többsége arra kényszerült, hogy közösségi vidékfejlesztési előirányzataik egy részét átcsoportosítsák a kiegészítő nemzeti közvetlen kifizetések céljaira.
A jelentés szerint „ahol a specializált mezőgazdasági üzemek döntő szerepet játszanak a mezőgazdaságban, a közvetlen kifizetések jelenlegi rendszere túlzottan támogatja a szántóföldi növénytermesztést, nem segíti megfelelően a fenntartható állattenyésztést, valamint nem mozdítja elő, és nem könnyíti meg a szükséges strukturális változásokat”.
A parlament „hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági politikát közösségi szinten kell tartani a megreformált KAP keretében, és el kell kerülni a KAP renacionalzálását”.
Súlyos következményekkel járhat a kukoricareform
Az EP „súlyos aggodalmát fejezi ki a Bizottságnak a 2007-es évtől kezdve a kukoricaintervenciós rendszer teljes felszámolására vonatkozó közelmúltbeli javaslata tekintetében”. „A kukoricaár-támogatási rendszer korai megszüntetése valószínűleg súlyos következményeket von maga után” – így a szöveg.
A képviselők szerint „a KAP 2003-as reformjának szellemében mérlegelni kellene, hogy a feldolgozásra szánt bogyós gyümölcsök és csonthéjasok termesztésére területalapú kifizetési rendszert vezessenek be és azt a termelői szervezetek bevonásának kötelezettségéhez kössék”.
Az EP úgy vélte, a bővítés nem növelte az élelmiszer-biztonsági, az állat- és növényegészségügyi kockázati szintet, sőt „az új tagállamok illetékes hatóságai munkájának színvonala és hatékonysága bizonyos szempontokból meghaladja az EU-átlagot”.
Javaslatok
Bár a jelentés az új tagállamok mezőgazdaságának helyzetére koncentrál, a parlament – részben ezen országok tapasztalatai alapján is – javaslatokat fogalmazott meg a KAP egészére vonatkozóan is. Ezek beépítésére a jelentéstevő szerint a közös agrárpolitika 2008-as felülvizsgálata és később a 2007-2013-as költségvetési időszak köztes értékelése is lehetőséget nyújthat.
A képviselők így a következő intézkedéseket javasolják az unió egészében előforduló mezőgazdasági problémák kezelésére:
- a közvetlen kifizetések felülvizsgált rendszerének bevezetése, beleértve olyan új intézkedéseket, mint az önkéntes alapon újból a termeléshez való kapcsolás lehetősége; a kifizetések kiterjesztése új ágazatokra és kedvezményezettekre (például feldolgozásra szánt bogyós gyümölcsűek)
- kiegészítő, vagy szabadon választható, regionális vagy ideiglenes piaci intézkedések közösségi finanszírozással,
- az uniós költségvetésből finanszírozott nemzeti borítékok rendszerének alkalmazása a megreformálandó ágazatokban (bor, gyümölcs és zöldség),
- a termelői szervezetek fokozottabb támogatása és erős ösztönzése, valamint az egyes országokban fellelhető akadályok megszüntetése e szervezetek számára,
- a termelői szervezetek közötti, határokon átnyúló együttműködés támogatása,
- hatékony mezőgazdasági válság- és kockázatkezelési rendszer bevezetése a nemzeti borítékokból folyósított közösségi pénzügyi támogatással,
- a belső piac erősítése közösségi minőségi szabványokkal, értékesítési, verseny-, élelmiszerbiztonsági, környezetvédelmi és állatjóléti szabályokkal,
- a vidékfejlesztési rendszer és a vidékfejlesztési rendszer finanszírozásának megerősítése,
- az állami támogatásra vonatkozó szabályok rugalmasabbá tétele
A jelentés szerint egyébként „a biomassza- és a bioenergia-termelés stratégiai szerepet fog betölteni az uniós mezőgazdasági szektor jövőjében”, ezért az EP „megfelelő uniós finanszírozást kér a biomassza-termelés támogatására az élelmiszer és takarmány termesztésére már nem használt földeken”.
HÁTTÉR
A 2004-es, tízes bővítéssel (ekkor lépett be az Európai Unióba Magyarországon kívül Észtország, Lettország, Litvánia,, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Ciprus és Málta) az unió mezőgazdasági területe 27, a mezőgazdasági munkavállalók száma viszont 57 százalékkal növekedett.
A 2004-es adatok szerint az új tagállamokban a teljes terület 22 százalékát hasznosítja a mezőgazdaság, míg ez a régi tagállamokban csupán 4 százalék. A mezőgazdasági munkások aránya a teljes dolgozó lakossághoz képest az új tagállamokban 13, a régiekben pedig 1,6 százalék. A mezőgazdaság részesedése a GDP-ből 2,8, illetve 1,6 százalék.
Stabilizált a KAP
A jelentés indokolása szerint a gabona-, cukorrépa-, marhahús- és tejágazatban a KAP szabályai stabilizálták az árakat és a piacokat. A mezőgazdasági jövedelmek jelentősen növekedtek az új tagállamokban. Ugyanakkor csak bizonyos mezőgazdasági és élelmiszerárak növekedtek, mivel a csatlakozás előtt már jelentős árkiegyenlítődés ment végbe.
A 2007–2013-as pénzügyi tervvel kapcsolatban az indokolás megjegyzi: 2013-ra a közös uniós költségvetésből származó, új tagállamok számára juttatandó közvetlen kifizetések és vidékfejlesztési előirányzatok részaránya csupán 19 százalékra emelkedik, miközben a mezőgazdaságilag hasznosított terület 30, a mezőgazdasági foglalkoztatottak 50 százaléka a 12 (ideértve Romániát és Bulgáriát is) új tagállamban lesz található.
A bővítés után nyolc új tagállam választotta az egységes területalapú kifizetési rendszert (SAPS). Ezek a területalapú, a termeléstől teljesen elválasztott, átalányként folyósított SAPS-kifizetések az indokolás szerint eredményesnek bizonyultak.
Nyertes a gabona-, vesztes a sertéságazat
A szöveg szerint az új tagállamokban a gabonatermesztés a KAP legnagyobb nyertesévé vált, a marhahús és a tej ágazat viszont vegyes képet mutat, miközben a sertés- és baromfiágazat hatalmas kihívásokkal néz szembe. Utóbbiak ugyanis gyakorlatilag nem kapnak közösségi segítséget, és a nemzeti támogatás szintje is korlátozott, miközben növekedtek a termelési költségek.
