A szolgáltatások szabad mozgása: a Bizottság fellép a Dániában, Finnországban és Magyarországon a sportfogadási szolgáltatások nyújtását megnehezítő akadályok ellen
A Bizottság úgy határozott, hogy véget vet a sportfogadási szolgáltatások nyújtása előtt Dániában, Finnországban és Magyarországon álló akadályoknak. A 2006 áprilisában kibocsátott felszólító levelekre beérkezett válaszok figyelembevételével a Bizottság most ismételten felszólítja az említett tagállamokat jogszabályaik módosítására, miután megkísérelte kideríteni, hogy a kérdéses korlátozások összeegyeztethetők-e az EK-Szerződésnek a szolgáltatások szabad mozgását garantáló 49. cikkével. A korábbi felszólító levelekre kapott válaszok alapján a Bizottság arra a megállapításra jutott, hogy a kifogásolt rendelkezések nem felelnek meg a hatályos uniós jognak, ugyanis a négy érintett tagállamban a sportfogadási szolgáltatásokat korlátozó előírások nem tekinthetők szükségesnek, arányosnak és diszkriminációmentesnek. A Bizottság véleménye szerint továbbá a ma működő nemzeti szolgáltatók nem minősülnek haszonszerzésre nem törekvő szervezetnek, hiszen szigorúan meghatározott nagyságú éves bevételt kell felmutatniuk, és különböző szerencsejáték-szolgáltatásaikat gyakran kiskereskedelmi egységeken keresztül értékesítik. A most kiadott ismételt felszólítások „indokolással ellátott vélemény” formájában valósulnak meg, amely a második lépés az EK-Szerződés 226. cikkében előírt jogsértési eljárásban. Ha a Bizottság két hónapon belül nem kap kielégítő választ, az ügyet az Európai Bíróság elé utalhatja.
Háttér
A Bizottság több szolgáltató panasza és a saját munkatársai által gyűjtött információk alapján kezdte vizsgálni a kérdéses intézkedések uniós joggal való összhangját. A panaszok a sportfogadási szolgáltatások nyújtásának akadályaira vonatkoztak, ezen belül különösen arra a követelményre, hogy a sportfogadási szolgáltatások állami koncesszióhoz vannak kötve, illetőleg engedélykötelesek (akkor is, ha a szolgáltatónak másik tagállam már adott ki jogszerű engedélyt). Bizonyos esetekben a jogszabályok a szolgáltatások promócióját és reklámozását, illetve a kérdéses tagállam állampolgárai által igénybe vehető szolgáltatások körét is korlátozzák.
Az Európai Bíróság már korábban kimondta, hogy az általános érdekű, például fogyasztóvédelmi célokat szolgáló korlátozásoknak „következetesen és módszeresen” kell törekedniük a szerencsejáték-tevékenység korlátozására. A tagállamok nem hivatkozhatnak a lakosság által igénybe vehető szerencsejátékok korlátozásának szükségességére, ha egyszer éppen maguk buzdítják és ösztönzik polgáraikat arra, hogy olyan lottószelvényeket vásároljanak, szerencsejátékokban vegyenek részt és sportfogadásokat kössenek, amelyek bevételei az állami költségvetést duzzasztják.
