Az öröklésjogi könyv tervezett módosítása mélyreható változásokat hoz a hatályos öröklésjogi rendben is. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) számos javaslattal támogatja a törvényalkotás folyamatát, szem előtt tartva a törvényjavaslat társadalmi igényeknek megfelelő ésszerűsítését.
A társadalmi viszonyok folyamatos változásban vannak, melyek a jogviszonyok újabb és újabb rendezését követelik meg. Napjainkban egyre több házasság bomlik fel, ami számos feszültséget eredményez az öröklési jog nem a mai viszonyoknak megfelelő intézkedései miatt. A Polgári Törvénykönyv öröklésjogi fejezete a legkonzervatívabb magánjogi területnek számít. „Célunk, hogy az öröklésjogi könyv tervezetével kapcsolatosan olyan javaslatokat tegyünk, amelyek kodifikációja esetén az öröklés szabályozása sokkal inkább igazodna a társadalom igényeihez, és az örökösök viszonyát kevésbé terhelnék a törvény visszásságai” – mondta dr. Kapás Katalin, a MOKK elnöke.
A közjegyzők szerint a problémás területekhez tartozik a gyermektelen pároknál az öröklési rend szabályozása, az előző házasságból származó gyermek és a jelenlegi házastárs közös öröklése végrendelet hiányában, illetve a végrendelet szóbeli formája is.
A jelenlegi szabályozás szerint ha egy párnak nincs gyermeke, és az egyik házastárs halálakor élnek annak felmenői, végrendelet hiányában az özvegy kizárólagosan örökli a vagyont. A kormány által javasolt változtatás azt célozza, hogy ebben az esetben a szülők együtt örököljenek az özveggyel (illetve a regisztrált élettárssal). A MOKK üdvözli ezt a változást, hiszen manapság a szülők gyakran támogatják anyagilag a fiatalokat az életben való elinduláskor, ezért nem lenne igazságos velük szemben, ha egy rövid együtt töltött idő utáni tragédiakor minden vagyontárgy az özvegy tulajdonába menne át. A Közjegyzői Kamara úgy ítéli meg, hogy időkorlátot kellene szabni ennek az öröklési rendnek, ami lehetővé tenné, hogy hosszú távú kapcsolat esetén (a közjegyzők javaslata szerint ez minimum 15 év) már kizárólag az özvegy örökölje a vagyont.
A gyermekes párokat nem érinti a törvényváltozás, hiszen alapvetően továbbra is a leszármazottak lennének az első számú örökösök. Dr. Tóth Ádám, a MOKK elnökhelyettese szerint azonban „ha egy előző házasságból származó gyerek is van a családban, az felesleges terheket róhat mind a gyermekre, aki nem jut hozzá örökségéhez, mind az özvegyre, aki nem tudja pénzzé tenni haszonélvezeti jogát. A közjegyzők a szabályozás korszerűsítése érdekében ezért középutat javasolnak.” A MOKK javaslata szerint ésszerű lenne megkülönböztetni az öröklési jog eddigi gyakorlatának is megfelelően a túlélő házastárs által lakott lakást és berendezési tárgyakat, ahol a leszármazói öröklés jelenlegi rendje maradna fenn, azaz a leszármazó örökölné a tulajdonjogot, míg az özvegy haszonélvezeti jogot örökölne. A többi vagyontárgy tekintetében a MOKK javasolja, hogy a túlélő házastárs egy „gyermekrészt” örököljön, azaz két gyermek esetében a vagyontárgyak harmadát. Ez a megoldás a minimumra csökkentené a vagyoni kötöttséget özvegy és leszármazó között, illetve jobban megfelelne korunk életviszonyainak. A MOKK javaslata igazságosabb, kevesebb családi feszültséggel járó öröklési folyamatot eredményezne, ami megkönnyítené az örökösök helyzetét az amúgy is embert próbáló időszakban.
Az öröklésjogi könyv egyik problematikus pontja a szóbeli végrendelet intézménye, mely az esetek nagy százalékában eredményez ún. „kreált végrendeletet”. Szóban végrendelkezni közvetlen életveszélyben lehet, minimum két tanú jelenlétében. A közjegyzők szerint azonban közvetlen életveszélyben az ember belátási képessége csökken, s akár még időleges cselekvőképtelenség is felléphet a végrendelkezőnél. Ennek következtében lehetséges, hogy végakarata nem a valós akaratát fogja kifejezni. Ha a jogalkotó meg kívánja tartani a jogintézményt, a MOKK javaslata alapján szigorítani kellene annak feltételeit: a jelenlegi minimálisan két tanú jelenléte helyett négy tanút írna elő. Ezt az is indokolja, hogy míg az írott végrendeletnél az irat, az íráskép önmagában is tanúsítja, hogy az az örökhagyótól származik, a szóbeli végrendeletnél pusztán a tanúk kijelentése támasztja azt alá. Az egyik tanú esetleges halála esetén pedig előfordulhat, hogy mindössze egy tanú szóbeli kijelentésére kell alapozni a hagyaték átadását.
