Hatályba lépett a Fővárosi Bíróság közbenső részítélete a ciánperben: a Tiszát megmérgező nagybányai aranymosó üzem csupán tizenöt százalékos kapacitással működhet.
A korlátozás addig marad fenn, amíg a szennyezésért felelős román–ausztrál cég végre nem hajtja a bíróság által meghatározott biztonságnövelő intézkedéseket. Egyelőre ez a hat éve zajló eljárás egyetlen érdemi eredménye. A kártérítés összegéről először május 7-én tárgyal a bíróság – tudtuk meg Szecskay Andrástól, a perben a magyar államot képviselő ügyvédtől. Két hónap múlva a magyar fél szakértői anyagokra, jegyzőkönyvekre alapozva kívánja bizonyítani: 2000 januárjában 29,3 milliárd forint kárt okozott a román–ausztrál cég azzal, hogy gondatlansága miatt nagy mennyiségű halálos méreg jutott a Szamoson át a Tiszába. A veszteségek egy részét az élővilág pusztulása, a másik felét az idegenforgalom bevételkiesése adja.
A kártérítési pert indító magyar állam helyzetét nehezíti, hogy az Aurulról Transgoldra keresztelt ausztrál–román cég időközben csődöt jelentett. A vállalat jelenleg felszámolás alatt áll. A cégben tulajdonrésszel rendelkező Románia képviselői érzékelhetően húzzák az időt. Bukarestben előbb az időjárást okolták vis maior helyzetnek minősítve a katasztrófát, majd évekig vitatták, magyar vagy román jogrend alapján folytassák-e le az eljárást.
Lassan csordogálnak, és eddig szintén eredménytelenek a kiskárosultak által indított perek. Eljárási akadályok, és a Transgold csődje is hátráltatják az eljárást – mondta lapunknak Mayer Erika, a Tisza mentén élők nevében eljáró Páneurópai Jogász Unió elnöke. Két év szünet után márciusban folytatódnak a tárgyalások. Szerinte bár több ügyben egyértelműen sikerült bizonyítani az alperes felelősségét, nem várható rövid időn belül ítélet.
