Franciaországban az utóbbi időben heves közéleti vitákat generált egy bírósági döntés, amely megerősítette a közösségi jog szupremáciáját az ország jogrendjével szemben.
Az Európai Alkotmány tervezetét 2005-ben népszavazáson visszautasító országban annak kapcsán került a közbeszéd fókuszába a közösségi jog elsőbbsége, hogy az Államtanács (Conseil d’Etat) döntést hozott egy, az európai kibocsátás-kereskedelmi rendszert (Emission Trading Scheme, ETS) érintő ügyben.
A francia Arcelor acélvállalat ugyanis az ország alkotmánya által lefektetett egyenlő bánásmód elvére hivatkozással támadta meg az ETS-t, mert az az acélgyártókat széndioxid-kibocsátásuk után fizetésre kötelezi, más, hasonlóan szennyező iparágak képviselőit (például a műanyaggyártókat) viszont nem.
Az Államtanács döntésében végül ahelyett, hogy a francia alkotmány fényében vizsgálta volna az Arcelor panaszát, inkább a közösségi bíróság elé utalta az ügyet. Fontos kiemelni, hogy az Államtanács most először utalt valamilyen ügyet az Európai Bíróság elé, korábban a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmányos Tanács (a francia jogrend másik két csúcsa) már jártak el így.
A Le Monde nevő vezető francia napilap például nem habozott a francia szuverenitás „Waterloojaként” feltüntetni az Államtanács döntését, Patrick Louis európai parlamenti képviselő pedig a „demokrácia tagadásaként” értelmezte azt. A másik oldal képviselői persze a már kialakult európajogi gyakorlat megerősítését látják az ítéletben.
Visszafogott elemzők szerint ugyanakkor az Arcelor ügyet nem szabad precedens értékűnek tekintetni, mert az egyenlő bánásmód elvét nem csak a francia alkotmány, hanem az Európai Unió joga is védi és ez szolgáltat alapot az ügy továbbutalásához. Az Államtanács döntése ugyanakkor azt is hangsúlyozza (és ezt sokan nem veszik figyelembe) hogy azokban az esetekben, ahol a közösségi jog nem biztosít valamely, a francia alkotmány által megadott védelmet, a francia bíróságnak jogában áll elvégezni az alkotmányossági tesztet.
A helyi alkotmány és az európai jog viszonya természetesen nem csak Franciaországban kérdéses. A német alkotmánybíróság például már felkészült ara, hogy az EU Alkotmányának új tervezetét és a német alkotmány szövegével összevetve megállapítsa a kettő kompatibilitását.
