Lehet-e otthonról sztrájkolni? Igen, ha valaki távmunkás. Vagy talán mégsem? Simon Gábor egyelőre a nem virtuális szabályozást sürgeti.
A főleg észak-európai környezetben “otthonos” távmunka természetesen jó ideje megérkezett már hazánkba is, sőt egyre inkább élő-létező valóság a jó minőségű infrastruktúra, s az is, hogy olykor már a tényleges igényeiket is megfogalmazzák a cégek. Azzal sincs baj, hogy ne lenne szabad, a jogi környezet praktikusan nem akadály tehát. Azaz mégis, s nem véletlen, hogy Simon Gábornak, a Távmunka Tanács elnökének ma már az is a dolga, hogy a munkaadó és munkavállaló fizikai értelemben egy helyen létének mintájára alkudjon ki szabályozást a törvényalkotóknál.
A Piac és Profit Online kérésére a tanács elnöke össze is foglalta, hogyan is alakítandók a munkavállalói alapjogok a távmunka körülményei között. Külön kategóriának tekinti a “virtuális” szakma a makroszintű folyamatok szabályozását. Simon Gábor szerint egyebek között nemzeti és nemzetközi jogalkotási feladat bizonyos fogalmak újra gondolása, például a szervezkedés szabadsága, a kollektív szerződéskötés, a participáció, a jogvédelem, a kollektív tárgyalás, vagy éppen a sztrájk. Érdemes belegondolni, hogyan érendő tetten az, amikor a távmunkás otthon munkabeszűntetéssel demonstrál.
A hagyományos szakszervezeti modell értelmezhetőségébe. A tagdíj-fizető tagok, a csoportok, a bizalmi, a főbizalmi, a munkahelyi bizottság, az iroda, a kollektív szerződés, az üzemi tanács intézménye feltételezi, hogy a dolgozók – legalább is egy időre – az “üzem” székhelyén személyesen elérhetők, ezáltal – például az új belépők – beszervezhetők, számukra, és az általuk választott bizalmiak számára gyűlések, bizottsági ülések szervezhetők. Mindez teljességgel megfoghatatlanná válik egy távmunkára alapuló munkahelyen, s ugyancsak nehezen kivitelezhető egy vegyes rendszerű cégnél. A szervezkedés szabadságának az új körülmények között alapvetően biztosítania kell online érdekvédelmi szervezetek létesítését. A jogalkotás feladata az on-line szakszervezetek számára biztosítani hagyományos megfelelőik törvényi alapjogait, kiegészítve a távmunkavégzésből eredő sajátos jogokkal. A szervezetek technikai lehetőségét az internet szabadsága egyelőre biztosítja. Az online szervezkedés szabadságának biztosítania kell, hogy a távmunkások represszió nélkül kereshessék fel a hálón ezeket a szervezeteket, a munkaadók pedig -paternalista módon – ne korlátozhassák őket (ahogy ezt megint csak technikailag a szülők gyermekeikkel megtehetik .bizonyos nemkívánatos honlapokat letiltva).
Szintén szükséges, hogy a dolgozói lista – természetesen Internet címekkel együtt – hozzáférhető legyen a helyei szervezet számára, magyarán, sor kerülhessen virtuális munkásgyűlésre. Ugyanez kell a kollektív szerződéskötéshez. A participáció már a cég software-rendszerébe történő betekintést is igényelheti, valamint az üzemi tanács választások kiterjesztését online szakszervezetekre.
A hagyományos szakszervezetek és szakszervezeti szövetségek feladata, hogy – a kormányzat remélhető támogatásával – a Simon Gábor által felsorolt problémákat szóvá tegyék a nemzeti törvényhozás és érdekegyeztetés testületeiben, valamint a nemzetközi és államközi fórumokon. Sőt, kezdeményezzék napirendre vételüket, és a tárgyalássorozatokon való – nyomásgyakorlással megtámogatott – részvételükkel elérjék az új jogi fogalmak és eszközök megalkotását és bevezetését.
A tanács elnöke külön kategóriaként szabályozná tovább a távmunka mikroszintjét is. Azt például elemi jognak gondolja, hogy a munkavállalói érdekvédelem szervezeteinek meg kell jelenniük a világhálón, de nem a megszokott módon, mikor is az internet a szakszervezeti kiadványok egyik válfaja, hanem úgy, hogy minőségében megfeleljen az új típusú munkahelyek dolgozói érdekvédelmi igényeinek. Ez – Simon Gábor szerint – két részfeladatból áll. Egyrészről létre kell hozni, és működtetni a honlap-rendszert, másrészről megfelelő, bizonyos szinten permanens -elektronikus és hagyományos – médiakampánnyal tudatosítani kell az érintettekkel, hogy létezik számukra segítség, és a módot, ahogy igénybe vehetik azt.
