Változatlanul túl sokáig húzódnak Magyarországon a peres eljárások. Ezt nemcsak a nagy nyilvánosságot kapó botrányok – Tocsiktól K&H-ig – éveken át tartó bírósági kalandjai jelzik, sokan vannak, akik saját bőrükön is megtapasztalják.
Részlet a Magyar Hírlap összeállításából
“Az államok kötelesek úgy megszervezni az igazságszolgáltatásukat, hogy a pereket ésszerű időben be tudják fejezni” – idézte a strasbourgi emberi jogi bíróság egyik Magyarországot elmarasztaló ítéletének indoklását lapunknak egy korábbi interjúban Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke. A főbíró szerint hazánkban a Strasbourg által megkövetelt feltételek a rendszerváltozás óta sem teljesültek maradéktalanul, nem kielégítő a bírósági infrastruktúra és a létszám sem.
A bírósági eljárások elhúzódásának azonban más okai is vannak. És persze felvetődik a kérdés: mi a fontosabb, az ítélet alapossága és igazságossága vagy a gyorsaság?
Lassú szakértők, hibázó bírók
Számos ügy azért húzódik évekig, mert szakértőkre van szükség, a szakértők viszont nem kapkodják el a munkát – véli Kabódi Csaba, az ELTE büntető-eljárásjogi tanszékének vezetője. Szerinte létezik egy olyan álláspont is, amely szerint a szakértőktől várják az ügy megoldását, másrészt jelenleg a hatóságok harcolnak a szakértőkért, és nem fordítva, így nem igazán érdekeltek abban, hogy gyorsan dolgozzanak.
“Az elhúzódó ügyekben valószínűleg benne van a szokásos hatósági lustaság is – mondta az egyetemi docens. – A terhelteket még üldözik, de a tanúk már nem szaladnak el.” Az elhíresült esetekről Kabódi Csaba azt mondta, ezek az esetek általában bonyolultak is, bár szerinte a politikai nyomás is közrejátszhat abban, hogy évekig tart egy-egy eljárás. “Nem feltétlenül közvetlen utasításra, de például a választások előtt előfordul, hogy egy-egy eljárás hirtelen felgyorsul vagy lelassul.”
A tanszékvezető szerint a jelenlegi büntetőeljárásról szóló törvény annyira toldozott-foldozott, hogy új szellemű jogszabályra lenne szükség. Megemlítette továbbá, hogy sokszor a nagy nyilvánosságot kapó ügyekben is komoly hibákat követnek el a bírók, a “futószalagon” tárgyalt eljárásokban pedig valószínűleg még súlyosabbak is előfordulnak.
Kit nem lehet sürgetni?
A nyomozókon nem sok múlik, ha egy eljárás évekig tart, ha ugyanis szakértőket kell bevonni a nyomozásba, akkor őket nem lehet sürgetni – mondta Garamvölgyi László, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivője. Szerinte főleg a bonyolult gazdasági ügyeknél jelent ez problémát. Az a legjellemzőbb ugyanis, hogy feltesznek a szakértőnek kérdéseket, elkészül egy válasz, ám újabb kérdésekkel kell kiegészíteni a szakvéleményt. A szóvivő szerint nem is lehet sürgetni a szakértőket, hiszen egyrészt bűnügyi költségként elszámolnak azzal, mire fordítják az idejüket, másrészt alapos és objektív véleményt kell kialakítaniuk. Garamvölgyi hozzátette: az elhúzódó ügyeknél előfordulhat, hogy már hónapok óta folyik a nyomozás, amikor kiderül, hogy szakértőre van szükség. A nyomozók már jól ismerik az ügyet, de a szakértő csak ez után ássa bele magát az adatokba, iratokat tanulmányoz, esetleg helyszínt szemléz, így elhúzódhat az ügy is.
Nem is állunk olyan rosszul?
Sándor Zsuzsa, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács szóvivője szerint nemzetközi összehasonlításban sem állunk rosszul az elhúzódó esetekkel, a felső harmadba tartozunk. “A nagy nyilvánosságot kapó ügyek általában igen bonyolultak, ezek valóban elhúzódhatnak, de az eljárások hetven-nyolcvan százaléka egy éven belül lezárul” – mondta a szóvivő. Úgy véli, az esetek többségében nem a bíróság hibája miatt van csúszás, hanem azért, mert a vádlottak vagy a tanúk nem jelennek meg a tárgyaláson. Mint mondta, a táblabíróságok létrehozása a Legfelsőbb Bíróság helyzetén változtatott: míg korábban egy átlagos ügy két-három évig tartott, addig mostanra ez az idő hat-hét hónapra csökkent.
Sándor Zsuzsa szerint is hátráltathatja az eljárást, ha szakértői vélemény kell, mert sok területen kevés a szakértő.
Bővebben: http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?…