Zöld utat engedett az Európai Parlament a szolgáltatások exportjának. Kérdéses, hogy a tárgyalás során felhígult jogszabály tényleg megkönnyíti-e a fodrászok, építési vállalkozók és más szolgáltatók uniós munkavégzését.
Magyarországról tavaly és idén is mindössze kétszázötvenkilencen kértek szakmai vizsgáikról hatósági bizonyítványt információink szerint az oktatási minisztérium egyik háttérszervezeténél, a Magyar Ekvivalencia és Információs Központban. Ez azért lényeges, mert azokban a szolgáltatási szektorokban, ahol a működés valamilyen szakvizsgához, netán mestervizsgához kötött (és sok ilyen szakma van, köztük a fodrászat, az újságírás, a festés-mázolás és a kertépítés is), a hatósági bizonyítványok nélkül lehetetlen legálisan vállalkozni az Európai Unió más tagországaiban. Jelenleg ugyanis minden tagállam önállóan dönt arról, milyen engedélyekhez köti a határain belül a különböző szakmák gyakorlását, s azok megszerzéséhez mi kell.
Engedély az engedélyről
A szolgáltatások szabad áramlása elvben már az 1957-es római szerződésben szerepel, de ennek gyakorlati megvalósulását mindmáig rengeteg tényező akadályozza. Sok felesleges engedélyt kérnek a különböző államok, s ezek felől nehéz tájékozódni. Ráadásul sokszor az engedélyek beszerzése is kevésnek bizonyul, s önálló leányvállalatot vagy fiókvállalatot kell ahhoz alapítania a cégnek vagy a vállalkozónak, hogy elkerüljék a székhely vagy cím szerinti diszkriminációt.
Így állhat elő például az, hogy egy magyar turistacsoportot kísérő magyar idegenvezető a szlovák vagy az osztrák határra érve abbahagyja előadását, ha tiszteli a törvényt. Különben ugyanis a rendőrségre is vihetik, amint az nemrég Pozsonyban meg is történt. A legtöbb uniós tagállamban csak a megfelelő engedélyekkel végezhető idegenvezetés, ám ezek megszerzésének feltételei között általában az is szerepel, hogy az idegenvezető helyi legyen. Ezt a gyakorlatot már az Európai Bíróság is elítélte 1989-ben, s felszólította egyebek között Olaszországot, Franciaországot, Spanyolországot és Görögországot, hogy helyezze hatályon kívül az uniós joggal szembe menő jogszabályait. A helyzet azóta sem változott.
Ennek a problémának a megoldását remélik attól az új irányelvtől, amelyet szerdán fogadott el az Európai Parlament. A törvény várhatóan az év végén vagy a jövő év legelején lép hatályba, és 2010-ig kell a nemzeti jogba is átültetni (lásd keretes írásunk). Ekkortól lehet majd a gyakorlatban is bízni abban, hogy az unióban akkor is tiszteletben tartják a szolgáltatók jogát, ha más tagországban akarnak tevékenykedni.
Azonban egyes szakértők attól tartanak, hogy a törvény az előkészítés vitáiban, kompromisszumaiban annyira elveszítette eredeti formáját, s így már nem is lesz képes a határokat ténylegesen megnyitni a szolgáltatások előtt. Így például a törvény a fogadó országot is feljogosítja arra, hogy meghatározott esetekben – fogyasztóvédelmi, környezetvédelmi, egészségügyi, munkavédelmi okok miatt – kivételeket alkalmazzon. Feltéve, ha azok nem diszkriminatívak.
Régiek és újak
A tervezetről szóló vita gyorsan az új tagállamok és a régi tagállamok közötti ütközés egyik fő terepévé vált, miután a nyugat-európai országok egy része kitartóan érvelt az irányelv ellen. Kiemelkedő volt Franciaország ellenállása, ahol a lengyel vízvezeték-szerelők áradatával riogattak az ottani cégek. Attól tartottak, hogy a munkavállalási moratóriummal határon kívül tartott olcsó kelet-európai munkaerő a szolgáltatási irányelv nyitotta ablakon kerül majd be az országba, lehetetlen versenyhelyzetbe hozva a hazai kisvállalkozókat. A szolgáltatási direktíva – amelynek benyújtója Frits Bolkenstein nevét is viselte – még az európai alkotmányra vonatkozó franciaországi népszavazás kudarcában is szerepet játszott.
Lényegében akkor tört meg a régebbi tagállamok ellenállása, amikor kikerült egy olyan rész a tervezetből, amely azt írta volna elő, hogy a székhely vagy lakhely országának törvényei szerint működhet egy szolgáltató az unió más tagállamain belül is. Most már az optimizmus tört a felszínre az irányelvvel kapcsolatban, mivel Európa-szerte több mint hatszázezer új állás keletkezésére számítanak, s csak Nagy-Britanniában évi ötmilliárd fonttal növelhetné az összterméket a brit kormány számításai szerint. “Meg fog szűnni sok felesleges bürokrácia” – örvendeztek különböző külföldi lapokban a szakértők.
