A megyei közgyűléseket lakosságszám-arányosan választják
A megyei közgyűlések 1990-ben vették át a stafétabotot a korábbi megyei tanácsoktól, de eltérő funkcióval és jóval szűkebb hatáskörrel. A közvetlenül, listáról választott területi önkormányzatok nem fölé-, hanem mellérendeltjei a településeken működő helyi önkormányzatoknak. Hasonló a kapcsolat a fővárosi önkormányzat döntéshozó testülete, a fővárosi közgyűlés és a kerületek képviselő-testületei között. A finanszírozás elosztásánál akadnak ütközőpontok, és a végső szót a főváros mondja ki, márpedig ez a döntés alapjaiban befolyásolja a kerületekben zajló fejlesztéseket, a működtetést.
A megyék azokat a feladatokat szervezik, fogják össze, amelyek több területi egységet érintenek. Ezek alapvetően intézményekhez kötődnek, például a középfokú oktatási intézmények működtetése, az egészségügyben többnyire a fekvőbeteg-ellátás, a szociális és gyermekvédelmi feladatok, a kulturális intézmények tartoznak a hatáskörébe. Egyetlen eset van, amikor a települési önkormányzatok feletteseiként funkcionálnak, a megye területrendezési tervének elfogadásakor. Ezen túl azonban a rendszerváltozás óta folyamatosan vonták el tőlük a feladatokat és ezzel együtt pénzforrásokat is. A megyei közgyűléseknek így inkább csak szimbolikus jelentőségük van.A nyár elején a kormánypártok részéről felvetődött az a szándék, hogy átalakítják a megyerendszert, az ellenzék azonban hevesen ellenezte ezt a tervet.
A megyei közgyűléseket lakosságszám-arányosan választják. A testület legkisebb létszáma negyven lehet. A legnépesebb közgyűlés a nyolcvanfős Pest megyei. A fővárosi közgyűlés hatvanhat tagú, ehhez jön még a főpolgármester.
