P. Nikiforos Diamandouros Európai Ombudsman felszólította az Európai Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb foglaljon állást egy, az munkaidőre vonatkozó európai irányelvet (European Working Time Directive) érintő, 2001-ben benyújtott német beadvány tekintetében.
Az ombudsmanhoz az a beadványt megfogalmazó német orvos fordult, aki még 2001-ben azért kérte a Bizottságot jogi lépések megtételére, mert Németország nem ültette át megfelelően a munkaidőre vonatkozó irányelvet. A Bizottság szerint az orvos beadványával azért nem foglalkozott érdemben eddig, mert 2004 szeptemberében már kezdeményezte az említett irányelv felülvizsgálatát. Az ombudsman szerint viszont nem lehet pusztán arra való hivatkozással elhalasztani valamely beadvány érdemi elbírálását, hogy az abban hivatkozott jogforrás egy későbbi időpontban megváltozhat.
Az ügy alapja az a 2001 novemberében kelt beadvány, amelyben a doktor felszólította a Bizottságot, hogy indítson ún. jogsértési eljárást (infringement procedure) Németországgal szemben (az eljárás eredményeként a tagállam kormányának címzett hivatalos levelében a Bizottság közli a kormánnyal, hogy miért véli úgy, hogy az adott ország megsérti az uniós jogszabályokat, valamint határidőt tűz ki, melyen belül az adott országnak erre részletes választ kell adnia).
A német orvos beadványában foglaltakat azzal támasztotta alá, hogy Németország a kórházi orvosok munkaidejét és különösen a készenléti időt nem az európai irányelvnek megfelelően szabályozza. Álláspontja szerint az orvosok túlterheltségük miatt nem jutnak hozzá az irányelv által előírt minimális pihenőidőhöz, és ez azt eredményezi, hogy veszélyeztetik saját egészségüket és nem részesíthetik megfelelő kezelésben a betegeket. Mivel beadványával a Bizottság azóta sem foglalkozott érdemben, a doktor az Európai Ombudsmanhoz fordult. A fent ismertetett jogvéleményére támaszkodva az ombudsman felszólította a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2006. december 15-ig bezárólag bírálja el a beadványt.
A Bizottság az ombudsman felhívására adott válaszában leszögezte, hogy a túlmunka és a készenléti idő szabályozása a legtöbb európai országban ellentmond az irányelv követelményeinek. A Bizottság 2004-ben már megtette a helyzet orvoslásához szükséges lépéseket, de az országok máig nem értek el közös álláspontot e tekintetben. Az EU központi szerve erre hivatkozva reményét fejezte ki, hogy a finn elnökség mandátumának lejártáig a tagállamok képesek lesznek megoldást találni a kérdésre – ellenkező esetben a Bizottság a Luxemburgi Bírósághoz fordul, hogy a kérdést illető álláspontját jogi eszközökkel kényszerítse ki.
