Mulasztásos alkotmányellenes helyzet jött létre, amikor az Országgyűlés nem szabályozta a miniszter helyettesítését tartalmazó jogszabályban, hogy a jogalkotói hatáskör nem átruházható – állapította meg az Alkotmánybíróság szeptember 12-én hozott határozatában.
A testület egy másik határozatában nem találta alkotmánysértőnek, hogy a büntetőeljárásban a szakszervezet nem járhat el képviselőként. Az alkotmánybírák harmadik határozatukban ismételten leszögezték, hogy a kerettényállásos kodifikációs technika önmagában és általánosságban nem alkotmányellenes.
A jogalkotói hatáskör nem ruházható át államtitkárra
292/B/2003. AB határozat
Az Alkotmánybíróság teljes ülése szeptember 12-én hozott határozatában – hivatalból eljárva – megállapította, hogy az Alkotmány 37. § (3) bekezdését sértő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy az Országgyűlés a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvényben – a miniszter helyettesítése kapcsán – nem szabályozta a miniszter jogalkotó hatásköre átruházásának tilalmát. A testület a határozat indokolásában megállapította, hogy az Alkotmány 37. § (3) bekezdését sértő alkotmányellenes helyzetet az a törvényalkotói mulasztás idézte elő, amely szerint a jogszabály a miniszter helyettesítése kapcsán nem rendelkezett arról, hogy a miniszter rendeletalkotási hatásköre nem tartozik az államtitkárra átruházható hatáskörök közé. Az alkotmánybírák utaltak rá, az Alkotmány egyértelműen a Kormány tagjainak – a miniszterelnöknek és a minisztereknek – a rendeletalkotásáról szól, következésképpen az államtitkár a minisztert rendeletalkotási hatáskörében nem „helyettesítheti”. A jogalkotó hatáskörében akadályozott miniszter más kormánytag általi helyettesítése alkotmányjogi szempontból nem kifogásolható. Az Alkotmánybíróság egyhangúan meghozott határozatában felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotási feladatának 2006. december 31-ig tegyen eleget.
A szakszervezet mint képviselő a büntetőeljárásban
237/B/2005. AB határozat
Az Alkotmánybíróság szeptember 12-én hozott határozatában visszautasította a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 44. § (1) bekezdése, valamint a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 48. § (1) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt Az indítványozó a két törvény hivatkozott rendelkezéseit azért támadta, mert azok nem teszik lehetővé, hogy a büntetőeljárásban, illetve a szabálysértési eljárásban a szakszervezet képviselőként járhasson el. Ez a szabályozás szerinte ellentétes az Alkotmány 4. §-ával, amely szerint a szakszervezetek képviselik és védik a munkavállalók érdekeit. Erre tekintettel kérte az általa alkotmányellenesnek tartott rendelkezések, illetve – vagylagosan – az alkotmányellenes jogszabályi rendelkezésekre alapított bírósági végzések megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság nem osztotta az indítványozó álláspontját, mondván, az Alkotmány 4. §-ából a szakszervezeteket vagy más érdekképviseleteket megillető konkrét képviseleti jogosultságok nem vezethetők le sem a büntetőeljárásra, sem pedig a szabálysértési eljárásra vonatkozóan.
A kerettényállásos kodifikációs technika nem alkotmányellenes
689/B/2003. AB határozat
Az Alkotmánybíróság szeptember 12-én elutasította a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 281. § (2) bekezdés b) 3. pontjának „élő szervezetek életközösségét” és a (3) bekezdés b) pontjának „élő szervezetek életközössége” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Az indítványozó álláspontja szerint a Btk. támadott rendelkezése pontatlan, bizonytalan jogfogalmakat tartalmaznak, s így sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó jogállamiság követelményét. Részletes indokolásában hivatkozott arra, hogy a világos és megfelelően értelmezhető normatartalom hiányának következtében „nem egyértelmű, hogy az egyén mikor követ el büntetőjogilag szankcionált jogsértést.” Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta: a védett jogi tárgy összetettségére, sokrétűségére figyelemmel a támadott rendelkezés kerettényállás. Tartalmát a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, az ennek felhatalmazása alapján a védett és a fokozottan védett növény-és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet szabályai töltik ki. Az Alkotmánybíróság már 2000-ben hozott határozatában rámutatott: „a kerettényállásos kodifikációs technika önmagában és általánosságban nem alkotmányellenes.”
