A Világbank és a Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) megjelentette Doing Business, 2007 (Vállalkozás 2007) című elemző tanulmányát, amelyben aszerint rangsorolja a világ 175 országát, hogy a különböző paraméterek összevetése alapján mennyire könnyű az adott helyen vállalkozni. Magyarország hat helyet hátracsúszva az idén a 66.-ként zárt. Afrikában néha könnyebb céget alapítani, mint itthon.
Magyarországon nehezebb megszerezni egy-egy engedélyt, mint több afrikai országban, ugyanakkor a szerződések betartását és betartatását tekintve benne vagyunk az első tucatban. Azaz meglehetősen vegyes képet kapunk, ha Magyarország helyzetét nézzük a 175 vizsgált ország között.
Sajnálatos módon nagyjából minden ország előttünk van, amelyik számít, vagy amelyikkel valamilyen oknál fogva (például a befektetők megnyerésében) versenyben vagyunk. A most kapott bizonyítvány csalóka, mert a vizsgálat nem elemezte az üzleti élet kulturális közegét, a hagyományokat, a munkaerő minőségét, a politikai stabilitást, a közművek kiépítettségét, az energiaellátás biztonságát, a közlekedési hálózatot, a bankrendszer fejlettségét, s egy sor további, az ország üzleti potenciálja szempontjából fontos mutatót. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy ez az elemzés sok befektető számára fontos forrás lehet, amikor üzleti döntést hoz. Ha a Világbank ilyennek lát bennünket, akkor mások is így láthatnak, vagy látnak is majd.
A Vállalkozás 2007 tanulmány 10 különböző tényező alapján vizsgálta, hogy az adott országban mennyire könnyű illetve nehéz dolga van az üzletembereknek, vállalkozóknak. Mérték, hogy mennyire egyszerű a cégalapítás, a szükséges engedélyek beszerzése, az emberek alkalmazása, a tulajdon bejegyzése, a hitelfelvétel. Továbbá, mennyire védik a befektetőket, mennyi teherrel jár az adózás, milyenek a külkereskedés feltételei, a bíróságokon mekkora erőfeszítéssel jár egy szerződés betartásának kikényszerítése, s végül, milyen körülmények között lehet bezárni egy üzletet.
A tanulmány összefoglalásul megállapítja, 112 országban 230 szabályozást alakítottak át, ezzel csökkentették a vállalkozások létrehozásához szükséges költséget és időt. A legnagyobb léptekkel Afrikában halad a vállalkozások előtt álló akadályok eltakarítása, megelőzik Ázsiát, Latin-Amerikát és a Közel-Keletet. Mindent egybevetve a tíz vezető reformer, ahol a legtöbb reformot vezették be: Grúzia, Románia, Mexikó, Kína, Peru, Franciaország, Horvátország, Guatemala, Ghána és Tanzánia. Másik tizenhárom ország, Örményország, Ausztrália, Bulgária, Csehország, El Salvador, India, Izrael, Lettország, Litvánia, Marokkó, Nicaragua, Nigéria és Ruanda pedig azok közé tartozik, amelyek legalább három jelentős reformot vezettek be az elmúlt év során. A reformerek egyszerűsítették az üzlet szabályozását, megerősítették a tulajdonhoz fűződő jogokat, könnyítettek az adóterheken, egyszerűsítették a hitelhez jutást és mérsékelték a külkereskedés költségeit.
Az előbb említett országokhoz még továbbiak csatlakoznak, ahol jelentősen könnyebbé váltak a vállalkozás feltételei. Ezek: Szingapúr, Új-Zéland, az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, Dánia, Norvégia, Írország, Japán, Izland, Svédország, Finnország, Svájc, Észtország, Thaiföld, Puerto Rico, Belgium, Németország, Hollandia, Dél-Korea, Malajzia, St. Lucia, Chile, Dél-Afrika és Ausztria.
KELET-KÖZÉP-EURÓPA ÉS ROMÁNIA A REFORMOK ÉLÉN
Kelet- és Közép-Európában is jelentős előrelépést tapasztaltak a tanulmány készítői a reformok mennyiségét illetően. Románia e tekintetben egyenesen a 175 tagú mezőny második helyére került, s csak Grúzia tudta megelőzni. A térség 16 országában 38 jelentős reformot jegyeztek fel. A reformláz ebben a térségben egyértelműen az Európai Unió hatásának köszönhető.
Románia – a térség éllovasa – számos területen ért el haladást. Egy irodában elintézhető minden a cégalapításkor. Az építési engedélyek kiadását is jelentősen leszállították, s legfeljebb 49 napig kell ezért várakozni. A foglalkoztatás szabályai megengedik, hogy akár hat évre szóló határozott idejű szerződéseket kössenek a munkáltatók az alkalmazottaikkal. Támogatják a vállalkozásokat, hogy pályakezdőket alkalmazzanak. Az új termékek gyártói a forgalomba hozatali engedélyeket 14 nap alatt megkapják. Továbbá Romániában a hitelezők szélesebb lehetőségekhez jutottak, hogy megfelelő információkat szerezzenek be potenciális vagy tényleges adósaikról, illetve bevezették a gyorsított csődeljárást is.
Magyarország sajnálatos módon csak az adókönnyítések miatt kapott említést, ám tudjuk, hogy a cégek adóterhelése az egyensúlyi intézkedések miatt azóta ismét növekedett. Mindemellett már harmadik éve egyetlen más térsége sincs a világnak, ahol gyorsabban haladnának a reformok bevezetésével, mint éppen Közép-Kelet Európában. Itt minden ország, kivéve Szlovéniát, legalább egy jelentős reformot végrehajtott. A tanulmány ugyanakkor megállapítja, hogy a változtatási programok ellenére Kelet-Európában a vállalkozásnak sokkal több akadályt kell még mindig leküzdenie, mint az OECD-országok zömében vagy Kelet-Ázsiában.
A régióban a még meglévő legnagyobb akadályt az üzleti engedélyek nehézkes kiadása, az elényúló bírósági procedúrák és adózási eljárások bürokratikus volta jelenti. Bosznia-Hercegovinában 16 procedúrára és minimum 467 napra van szükség ahhoz, hogy valaki megnyithasson egy áruházat. Szlovéniában 1350 napot is igénybe vehet, hogy a bíróság kikényszerítsen egy egyszerű kereskedelmi szerződést. Csehországban pedig legalább 930 órányi munkával jár, hogy egy közepes vállalkozás minden adórendeletnek megfeleljen. Bár a tanulmány magyar példát nem hoz, de ilyenekkel könnyen szolgálhatnánk mi magunk is.
További részletek: http://hvg.hu/…c/page3.aspx
