Végre valami, amire nem kellett (nagyon) sokat várni, hogy a fejlett országokból meghonosodjon Magyarországon. 2006-ban már egyre több szervezet hívta fel a figyelmet rá, egyre több kisebb vállalkozás követi a nagyvállalatok és a multik példáját, hogy megmutassa, a maga működésén kívül is érez felelősséget környezete és a társadalom iránt. A Piac & Profit cikkében csokorba szedte az elmúlt néhány hónap hazai CSR-megnyilvánulásait.
A törvényhozás még nem ismerte fel és az Országos Rádió és Televízió Testület is bújtatott reklámnak fogja fel a különböző cégek felelősségvállalási akcióiról szóló tudósításokat. Létezik azonban másik megközelítés is, amelyet mégsem felejthetünk el: ugyan a cégek nem titkolják, hogy jót tesz megítélésüknek egy-egy felelős döntés, ám akcióik példaként is szolgálnak az üzleti szféra egészének, hogy jó ügyek mellé álljanak, vagy maguk keressenek olyan problémákat, amelyek javításáért bizony nem is keveset tehetnek.
A Mecenatúra Klub becslései szerint évente 100 milliárd forintos nagyságrendben költ az üzleti világ és az állampolgárok a köz megsegítésére és adományozásra. Ez utóbbi nem jelent egyet a társadalmi felelősségvállalással, hiszen az esetében sokkal többről van szó. Ligeti György szociológus szerint az elkötelezett cégek adományozásuk mellett egész szervezetükkel “odafigyelnek” a vállalt ügyre, azaz az a pozícióik szinte teljes vertikumában jelen van. Ez természetesen jól felfogott érdekük, hiszen működésük hatékonyabb és beágyazottabb lesz egy demokratikus társadalomban, ahol mindenki kiveszi a részét a köz érdekében végzett feladatokból.
Az utóbbi időben egyre több gazdag magyar is követi amerikai és nyugat-európai társai példáját: Bill Gates Microsoft-főnökhöz vagy Warren Buffet nagybefektetőhöz hasonlóan Csányi Sándor OTP-vezér, Demján Sándor ingatlanfejlesztő vagy Somody Imre, a Pharmavit volt tulajdonosa is milliárdokat ajánlott fel oktatási, egészségügyi programokra vagy éppen a hátrányos helyzetűek támogatására.
A következő nemzedékért
A multinacionális nagyvállalatok hazai leányvállalatai követik anyacégeik példáit. A brit Tesco áruházlánc 2003-ban hagyományteremtő céllal indította útjára Az év támogatottja programot. Akkor hat város tizenöt intézményének, míg 2004-ben már kilenc város tizenhárom gyermekintézményének sikerült támogatást nyújtania. 2005-ben, a Mosoly Alapítvány segítségével a gyermekek lelki rehabilitációját kívánta segíteni a cég, s tette is ezt az alapítványnál már működő terápiás programok folytatásával, illetve új, a fogyatékos emberek támogatási programjának elindításával.
Főként a kisgyerekek segítése állt a Microsoft és a Deloitte figyelmének fókuszában. A Microsoft csapata csapatépítés keretében kilenc Nógrád és Heves megyei településen járt és segített, főként olyan intézményekben, iskolákban, óvodákban, gyermekotthonokban és időseknek szánt közösségi központokban, amelyek kialakítására vagy fejlesztésére az önkormányzatnak nem volt anyagi fedezete. Az egynapos rendezvény alatt többek között megújult egy könyvtár, egy óvoda lépcsője, egy sportpálya és két uniós szabványoknak megfelelő játszóteret is kiépítettek.
A Deloitte jótékonysági napján iskolákban, óvodákban segítettek a cég munkatársai. A könyvvizsgáló június első két hetében a világ hat kontinensén húsz országban egy teljes napi árbevételét – azaz dolgozói munkáját – adja ugyanis támogatásként a kiválasztott szervezeteknek. Magyarországon az iroda helyett ezúttal nyolc, gyerekek által használt intézménybe mentek dolgozni: volt, ahol nyelvórát tartottak, máshol takarítottak vagy kertészkedtek, és játékokat javítottak a cég irodájának közelében, a főváros hatodik kerületében.
Bajban segítők
A katasztrófák sokasodása serkentette néhány céget a segítségadásra. 2004 decemberében az egész világ Délkelet-Ázsia felé fordult: a fejlett országok mellett a szegényebbekben is óriási adományozási hullám indult el. Nincs ez máshogy a magyarországi természeti katasztrófák esetén sem. Az elmúlt időszak óriási esőzései, ár- és belvizei idején önkéntesek ezrei segítettek a munkában, és a cégek sem maradtak tétlenek.
